(Frissítés legalul.)
Amint az többnyire köztudott, a homoszexualitás betegség, s mint ilyen, jó eséllyel gyógyítható is - ha a beteg ember gyógyulni akar, s nem hiszi el az erkölcsromboló libsi kurzusnak, hogy buzinak lenni természetes, jó és még divatos is.
A betegség kialakulása összetett, kisebb mértékben szerepet játszik a genetika, nagyobb részben viszont a környezeti hatások a döntőek - kb. 8 éves korra ezek hatására alakul ki a nemi identitás. Azaz ha valakinek két apja van, Terry Black fogadta örökbe vagy állandóan aberráltakat lát a tévében, a környezetében, nagyobb eséllyel fog megzakkanni, és Béla csak Bélával tudja elképzelni a boldog életet.
A genetikáról nyilván nem tehet senki. Viszont a homárok többsége divatból vagy devianciából buzi, ami természetesen tűzzel-vassal irtandó. Ők azok, akik köcsögparádén paskolják egymás aranyeres ülepét, akik papi ruhában Jézusnak is két apja volt transzparensekkel provokálnak. Akik tényleg Molotov-koktél után kiáltanak.
De az olyan betegeket, akik meg akarnak gyógyulni, teljes értékű életre vágynak és jó fiai kívánnak lenni a hazának, támogatjuk e törekvésükben, hiszen normalitásra vágynak és a társadalom hasznos tagjai szeretnének lenni, leküzdve a betegséget.
Ilyen ember az alábbi levél szerzője is, aki gyógyulni szeretne, ezért segítséget kér. Ezt a cikket vitaindítónak szánjuk, építő jellegű olvasói hozzászólásokat, ötleteket, tippeket a keres(kukac)kuruc.info címre várunk. Ezekből szemezgetünk majd és kirakjuk a cikk aljára. (Figyelem: a szerk-es címünkre érkezett, ezzel a témával kapcsolatos leveleket nem olvassuk el!)
Segítsünk a helyes útra visszatalálni vágyó embereknek, hiszen mindnyájunk érdeke, hogy minél több egészséges magyar család lakja be a Kárpát-medencét, utódokkal gyarapítva nemzetünket!
Olvasónk levele:
Sziasztok, kurucok!
Érdekes kérdést fogok feltenni...
20 éves fiú vagyok és meleg. Többnyire a fiúk vonzanak szexuálisan, bár lányokra is rá tudnék nézni bizonyos esetekben. Elég sokat fikázzátok a melegeket, ami érthető is, ha például az utcán vonaglókra gondolunk.
De szerintetek mit csináljon az, aki normális életet él, nem híreszteli, és - most jön a lényeg - feleséget, családot szeretne, rendes magyar környezetben szeretné felnevelni a saját gyerekeit?
Szóval hogyan lehetséges szerintetek 'kigyógyulni' ebből a felemás szindrómából? Felmerül a kérdés, hogy genetikailag kódolt-e a melegség vagy a környezet tesz azzá, továbbá beszélni kell a megrontás hatásáról (ez esetben a megrontót kéne elítélni, nem a megrontottat) - szerintetek ezek nem számítanak, vagy ezekre kéne ráfókuszálni a kezelés során?
Sok csaló árul "gyógykészítményeket", meg lehet menni pszichológushoz, de ezek nem igazán válnak be... Mit csináljon szerintetek az, aki önhibáján kívül (például a fenti három ok) került ilyen helyzetbe, és ennek ellenére normális életet akar élni, csak egyszerűen nem tud szabadulni a meleg gondolatoktól, fantáziálásoktól, és emiatt nem tud kialakítani egy normális kapcsolatot?
Legyetek szívesek, kulturált választ adjatok, az én levelem is az. (Tehát például a töltsd tele a kádat, feküdj bele egy bekapcsolt hajszárítóval és hasonló jellegű válaszokat nem kérek :-) )
Ha érdemleges ötletet tudtok adni, tegyétek ki nyugodtan az oldalra is, hogy más is okuljon belőle.
(Név kiszedve - a szerk.)
Frissítés #1 (2010.10.12.): Zoltán nevű olvasónk írja: "Keresd meg Dr. Pálhegyi Ferencet, aki egy keresztény pszichológus, és már több veled hasonló problémával küzdőnek segített."
Egy orvos olvasónk pedig ezt a levelet küldte:
"T. Szerkesztőség, T. Levélíró!
Levelüket olvasván, gondoltam, orvosként válaszolnék. Igaz, nem vagyok pszichiáter, azaz nem vagyok a szó szoros értelmében vett szakember, de az átlagnál talán valamennyire járatosabb vagyok a homoszexualitás témájában, ill. annak orvosi vonatkozásaiban. A későbbi félreértések elkerülése érdekében szeretném jelezni a különbséget a pszichiáter (orvos, széleskörű gyógyszeres és egyéb terápiás lehetőségekkel) és a pszichológus (bölcsész, pusztán elméleti szakember) között.
Először kezdeném azzal, hogy egyértelmű genetikai oka a homoszexualitásnak nincs. Egyetemi tanulmányaimra visszagondolva (a 2000-es évek derekán végeztem), emlékszem még, hogy leírtak egy gént, amely homoszexuálisokban gyakoribb, de ez semmiképp nem ok-okozati összefüggés. Legfontosabb, hogy a környezet, ill. gyermekkori érzelmek, tapasztalatok azok, amik a nemi identitást erősen befolyásolják. Továbbá érdekes tény, hogy a homoszexuálisokat hazánkban a hetvenes évek közepéig kényszergyógykezelték.
Most pedig a fiatalemberre térve, szeretném mondani, hogy segítség egyértelműen van! A levelet olvasván és a témának kicsit utánanézve mondhatom, hogy a tény, hogy nők is szerepelnek szexuális vágyaiban - a heteroszexualitás elérése céljából -, egyértelműen pozitív dolog. Kezelni ezt az állapotot (nevezhetjük betegségnek is) egyértelműen lehet. Ez azonban mindenképp pszichiáter szakorvos feladata! A kezelés azonban sajnos nem wellness kúra...
Összegezve a tanácsom a fiatalembernek: háziorvosán keresztül keresse fel a lakhelye szerint illetékes pszichiátriai szakrendelést, és bizalommal forduljon valamelyik pszichiáter szakorvos kollégámhoz.
Mély tisztelettel, a szebb jövő reményében:
Dr. XyZ"
Frissítés #2 (2010.10.15.): "Kedves Kuruc.info! Egy katolikus közösségbe járok, pár hónapja kaptam ott egy DVD-t, melyen pszichiáterek beszélnek arról, hogy a homoszexualitás gyermekkori lelki problémákra, rossz hatásokra kialakuló zavar, amelyet lehet gyógyítani. Az alkotás címe A homoszexualitást megérteni" - írja olvasónk. A 37 perces film a Youtubeon több részre szabdalva megtekinthető (ha törölnék, itt is megvan). A filmet (120 megabájt) le is lehet tölteni ide kattintva.
Rövid leírás a videóról: "Interjúk a homoszexualitás okainak kutatásáról és a változás lehetőségeiről - 37 perc
A műsor résztvevői:
Toby B. Bieber, M.S. szociál-pszichológus, New York, NY, USA
Richard Cohen, M.A., pszichoterapeuta, International Healing Foundation, Bowie, MD, USA, www.gaytostraight.org
Joseph Nicolosi, Ph.D., pszichoterapeuta, Encino, CA, USA, www.narth.com
John Paulk, a gender kérdések szóvivője, Focus on the Family, Colorado Springs, CO, USA
Robert L. Spitzer, M.D., pszichiátria professzor, New York State Pszichiátriai Intézet, Columbia Egyetem, New York, NY, USA
Aki a kérdéseket feltette: Dr. Christl R. Vonholdt, a Német Ifjúságért és Társadalomért Intézet vezetője, Postfach 1220, D-64382 Reichelsheim, Németország"
Frissítés #3 (2010.10.16.): Pszichológus olvasónk reagál az eddigiekre.
"Tisztelt Szerkesztőség!
Pszichológusként az egyik olvasójuk homoszexualitás témájában írt levelére és a témára is szeretnék reagálni.
"A későbbi félreértések elkerülése érdekében szeretném jelezni a különbséget a pszichiáter (orvos, széleskörű gyógyszeres és egyéb terápiás lehetőségekkel) és a pszichológus (bölcsész, pusztán elméleti szakember) között."
Ebből az következik, hogy az a jó, ha a nemi identitászavarral küzdő olvasójuk egy pszichiátert keres fel a problémájával és messzire kerüli a pszichológusokat.
Pszichológusként azt gondolom, hogy pont a fordítottjára lenne szükség: a pszichiátereket kellene messzire elkerülni, ha az illető gyógyulni vágyik, és egy témában járatos klinikai szakpszichológus pszichoterapeutát kellene első körben felkeresni.
A pszichológusok nem bölcsészek. A pszichológia szak egy 5 éves egyetem, ami képez egy általános ismeretekkel rendelkező szakembert. (Mint ha valaki elvégzi az orvosi egyetemet, de még nem szakorvos.) Az a pszichológus, aki az olvasójukhoz hasonló problémákkal küzdőkkel foglalkozik, az egyetem elvégzése után egy 4 éves posztgraduális képzést végez, amit klinikai szakpszichológus képzésnek hívnak. Ennek elvégzésével a pszichológus komoly gyakorlati és elméleti tudásra tesz szert. Emellett, vagy ez után következik a pszichoterapeuta képzés, ami konkrét terápiás módszerek ismeretéhez juttatja a szakembert. A legtöbb pszichológus mindezek mellé megtanul még néhány konkrét módszert is, ami szintén 2-3 év/módszer. A klinikai szakpszichológusok neve mellett rendszerint ott a Dr. is, ami azt jelzi, hogy az illető Ph.D fokozatot szerzett. Ez összességében sokkal több év tanulás, mint amennyit a pszichiáterek tanulnak, náluk jóval többféle és kreatívabb terápiás lehetőséghez juttatva a szakpszichológusokat.
Ezzel szemben egy pszichiáter a rezidens évei letelte után többnyire orvoslátogatókkal találkozik, akik gyógyszereket ajánlgatnak neki. Ma, Magyarországon, ha valaki pszichiáterhez fordul egy lelki problémával, többnyire néhány receptet és pár közhelyes tanácsot kap. Tisztelet a kivételnek, elég kevesen veszik közülük a fáradságot, hogy valamilyen terápiás módszert kitanuljanak.
A nem identitás problémával küzdő olvasójuknak valamilyen mélylélektani módszerrel dolgozó terapeutát lenne érdemes felkeresni (találhat a C. G. Jung Komplex Pszichoterápiás Egyesületnél, a Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél, stb.) Ha hívő, akkor komoly segítség lehet egy pasztorál pszichológus, ahogy fentebb írta már valaki. Amennyiben a nemi identitás probléma mellé komoly szorongás, depresszió, egyéb, hétköznapi életet elviselhetetlenné tevő tünet társul, a klinikai pszichológus együttműködik egy pszichiáterrel, aki gyógyszert ír, hogy ezek segítségével elviselhetővé tegyék az illető mindennapjait.
A homoszexualitás nem gyógyíthatóság kérdése. A nemi identitás zavarok nagyon komoly kisgyerekkori, gyerekkori sérülések eredményei. A pszichoterápia - a realitások talaján maradva - abban segíthet, hogy az ilyen problémával küzdő ember megtalálja a számára megfelelő útirányt. Teljesen egyén és esetfüggő, hogy mit nevezünk ebben az esetben gyógyulásnak. Annyi bizonyos csak, hogy egy ekkora probléma meghaladja egy ember határait, és segítség kell ahhoz, hogy ne szorongással, bűntudattal és öngyűlölettel élje le az életét.
Üdvözlettel:
A. K."