A magyar állam által kötelezővé tett védőoltás miatt 100%-os mozgássérültté vált áldozattól és családjától, azaz tőlünk, több millió forintos perköltséget követel az állam, mint „hálapénzt”, azért, mert tönkretették a gyermekünk és az egész család életét.

A sajtóban nagy visszhangot keltett, hogy azok a szülők, akik nem vitték el gyermeküket a kötelező védőoltásra, pénzbírságot és felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Lehet, hogy mi is jobban jártunk volna, ha ezt vállaljuk, mert akkor gyermekünk egészségesen élhetne.

A törvények szerint a védőoltás által okozott kár esetén az államnak ugyanúgy, mint mindenki másnak, aki kárt okoz, teljes körű kártalanítási kötelezettsége van, mintha a kár meg sem történt volna. Szintén a törvények szerint ezt csak bíróságon lehet érvényesíteni. Nem elég a bajunk, még ügyvédet is kell keresni és fizetni, aki képviseletünket elvállalja a magyar állam ellen. Perköltségmentesség nem illet meg minket, mivel az egy főre jutó havi jövedelmünk a 28.500,- Ft-ot meghaladja. Bárki elveszíti a pert, mint ahogy mi is, tetemes perköltséget kell fizetni.

Kislányunk 1 éves korában a kötelező védőoltástól, a sabin-csepptől bénult le, és ezt 1987-ben a bíróság jogerős ítélete megállapította. Élete végéig teljes körű ápolásra és gondozásra szorul. Mi, szülők, arra tettük fel az életünket, hogy mindent megteszünk azért, hogy az állapota a lehető legtöbbet javuljon. Míg más gyermek játszott, addig a mi gyermekünknek a kezelések és fájdalom jutott. Míg más szülő a gyermekével játszott, mi éjt nappallá téve a javulást célzó kezelések után kutattunk, magánúton orvostól orvosig jártunk, hogy próbáljuk meggyógyítani vagy legalábbis javítani az állapotát. Míg más család kirándul, sétál, szórakozik gondtalanul, addig mi életünk minden percében azzal szembesülünk, hogy legnagyobb jó szándékunk ellenére sem tudunk gyermekünknek emberhez méltó életet biztosítani, hiába próbáljuk, mert az egészség pótolhatatlan. És mindez a magyar állam által okozott kár következménye.

A károkozással nemcsak a gyermekünk életét tették tönkre, de a mienket is. Mivel önellátásra képtelen, ezért az egész napos ápolása, ellátása fizikailag is nagy megterhelés, és nem élhetjük úgy életünket, mint egy egészséges gyermek szülei. Tetemes többletköltségbe is kerül az, hogy legalább részben biztosítsuk neki azt, ami a vele azonos korosztályú egészséges személyeknek természetes.

Mi, szülők, 2007-ben elrontott életünkért perben kértünk nem vagyoni kártérítést. A magyar államnak fizetnie kellene az okozott kárért. De ezt nem teljesíti. Nem tartja be a saját maga által alkotott törvényeket. Kérésünk jogosságát elismerte, de arra hivatkozott, hogy elévült, ezért elvesztettük a pert. Nemcsak kártérítést nem fizet az általa okozott kárért, de még nekünk, mint károsultaknak kell fizetnünk a károkozó magyar állam részére közel 3.000.000,- Ft perköltséget hálából, hogy tönkretették az egész család életét.

Nem értjük, hogyan évülhet el az, amit jelenleg is nap mint nap végeznünk kell (a nap 24 órájában, hétvégén és ünnepnapokon is) és a jövőben is. Időutazáson veszünk részt, hogy a jövő elévült? Kárt okoztak és még nyomorba is döntenek. Mehetünk majd mozgássérült gyermekünkkel a híd alá, mert elveszik fejünk fölül a becsületes, 40 éves kétkezi munka árán megszerzett házunkat.

A bíróság törvénytelen ítélete után levelet írtunk a miniszterelnöknek és a kormány tagjainak, az Országgyűlés elnökének (a jelenlegi köztársasági elnöknek), hogy vizsgálják meg ügyünket, tegyen eleget az állam a kötelezettségének. Fizessen kártérítést és törölje el a ránk kirótt „hálapénzt”, mert önként is teljesíthet - peren kívül - ugyanúgy, mint a tűzijáték károsultjainak. Vajon azt miért tette? Több mint 3 hónap eltelt. Levelünkre csak hárman válaszoltak. A lényege az, hogy sajnálják, így jártunk. A többiek válaszra sem méltattak. Lehet, hogy irigylésre méltónak találják a helyzetünket?

Véleményünk szerint ebből egyértelműen kitűnik, hogy mi csak „állampolgárok” vagyunk és csak addig kellettünk a politikusoknak, amíg rájuk szavaztunk és hatalomra kerültek. Soha nem lesz rendszerváltás ebben az országban? A minisztereknek írt levelünkben ígéretet tettünk, hogy ha törvényes kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a nyilvánossághoz fordulunk (tv, rádió, újság, nemzetközi sajtó, nagykövetségek), hogy mindenki megismerhesse, hogy ebben az országban mit jelent a jogbiztonság, az etika és a jó erkölcs. Még jó, hogy eltörölték a halálbüntetést, mert ilyen erkölcsi normák mellett bárkit halálra lehetne ítélni.

Sok ember számára hihetetlennek tűnik, hogy ilyen előfordulhat 2010-ben egy uniós tagállamban, de ez a valóság.

Székesfehérvár, 2010. szeptember 27.

Tisztelettel:
Id. Kellner László
Székesfehérvár