Olvasóink írják:

Tisztelt Kuruc.info!

Olvasva szeptember 24-i cikketeket, amelyben azt írjátok, hogy Szász Jenő a románok érzékenysége miatt aggódik a II. bécsi döntés évfordulója kapcsán, meggyőződtünk, hogy Ieno (ahogyan Baszeszku barátja ejti a nevét) nem hiába aggódik.

Nagybányán vettünk részt szeptember 6-án Tompó László történész Nagybánya visszavétele című előadásán, amelyet a HVIM, az EMI és a Turul Sas Lovagrend rendezett, és amelyen középkorúak, idős nénik, bácsik, nyugalmazott és jelenlegi történelemtanárok, fiatalok emlékeztek. A következő hetekben vetítésekre gyűlt össze ugyanilyen összetételű közönség. Megnéztük a Horthy, a kormányzó, valamint a Kelet felé című filmeket, és a vetítések folytatódnak.

Ez eddig szép és jó, csak hát a román sajtó annyira bepánikolt, hogy azt gondolták, na, ezek itt és azonnal visszaveszik Erdélyt. (Bár ilyen egyszerű lenne!) Meg is született a csatolt iromány a Gazeta de Maramures (Máramaros megyei hetilap) főszerkesztője, Ioana Lucacel tollából (címlapon!), amely egy uszító, hazugságoktól hemzsegő maszlag. Nem érdemes azt taglalni, mi az, ami nem igaz ebben a szeptember 13-án megjelent írásban, hiszen talán csak a névelők felelnek meg a valóságnak. Elküldjük Nektek úgy, ahogy van, magyarra fordítva. Ha úgy gondoljátok, nem veszített aktualitásából, használjátok fel.

Üdvözlettel,

két nagybányai magyar

Irredenta támadás Nagybányán

A magyar irredentizmus ismét támad Nagybányán. A múlt héten egy szélsőséges jellegű rendezvényre került sor a Teleki Magyar Házban, mely sokat sugallóan a Nagybánya visszavétele címet kapta. A rendezvény az első egy hosszú előadássorozatból, amit a II. bécsi döntés 70-ik évfordulója alkalmával tartottak meg, mely következtében Erdély egy részét visszaadták Magyarországnak. Az a tény súlyos ebben az ügyben, hogy a szélsőségesség és az olyan jellegű tanácsok, miszerint „a politika a lehetőségek művészete és amit nem tudunk most megvalósítani, azt előbb-utóbb megvalósíthatunk diplomáciával. és ha kell, katonai intézkedésekkel”, gyerekeknek volt feltálalva, akik a Németh László Gimnázium diákjai. Mi több, az ellentmondásos filmrendező, Koltay Gábor Horthy, a kormányzó című új filmjét is be szeretnék mutatni.

A magyar szélsőségesek „vissza akarják venni” Nagybányát. Miután levetíttetek olyan tiltott filmeket, mint Trianon és olyan történelmi adatokat mutattak be, melyek a szakértők szerint aberrációk, a magyarok egy új „irredenta turnéba” kezdenek, aminek első állomása Nagybánya. Csakhogy ez alkalommal a magyar reváns stafétabotját, mely súlyosan sérti Románia alkotmányát, néhány könnyen manipulálható és revizionista nosztalgiával könnyen megfertőzhető gyereknek továbbítják.

A II. bécsi döntés 70-ik évfordulója kapcsán, mely következtében Erdély egy részét visszaadták Magyarországnak, a partiumi és erdélyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) egy előadássorozatot szervezett, egy valóságos „irredenta turnét”, Tompa László (ford. megj.: Tompó Lászlóról van szó) történésszel a díszmeghívotti pozícióban. Az előadások témája: Észak-Erdély felszabadítása a horthysták által. Tulajdonképpen így hangzik egyik erdélyi HVIM-szervezet felhívása is, mely szerint „azt a napot ünnepeljük, amikor a város visszatért az őshazához, amikor vitéz Nagybányai Horthy Miklós katonái élén, fehér lovon visszatért, visszaadva azt, ami ezer évig a miénk volt.” A „karaván” első állomása Nagybánya volt, múlt hétfőn, majd következett Nagyvárad – szeptember 7., Bánffyhunyad – szeptember 8., Kolozsvár – szeptember 9., Marosvásárhely – szeptember 10., Gyergyószentmiklós – szeptember 11., Csíkszereda – szeptember 12. és Kézdivásárhely – szeptember 13.

A HVIM, mely az eseménysorozat főszervezője, az ellentmondásos Toroczkai László vezette szervezet, mely a régi Magyar Királyság mintájára van megalkotva. A HVIM célja Nagy-Magyarország újraállítása, és az Európai Unió ellen foglalnak állást.

Más megyékben a HVIM által szervezett akciók egy része bűntetőeljárás indításával zárult. A mozgalom elnöke pedig akkor vált híressé, amikor 2008 júniusában kitoloncolták Kanadából, ahová az „Igazságot a magyar népnek” szervezet az „Ébredj, magyar” című demonstrációjára hívta meg. A repülőgép leszállását követően Toroczkait azonnal feltartóztatták a kanadaiak. Öt órányi kihallgatás után Toroczkainak jogában állt választani: vagy ott marad, és eljárás indul ellene, mint olyan személy ellen, aki a nemzet biztonságára tör, vagy elhagyja az országot.

A szervezők lajstromán ott volt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) is, amely a gyergyói félkatonai táborai miatt híresült el, ahol idén az keltett hatalmas cirkuszt, hogy több fiatalt kábitószer-kereskedéssel vádoltak, és a Turul Sas szervezet, melynek elnöke Nagy Zoltán.

A Teleki Magyar Házban megrendezett előadás sokat sugallóan a Nagybánya visszavétele címet kapta, és a szélsőséges üzenetek, valamint Horthy dicsérete nem másnak volt tolmácsolva, mint néhány gyereknek. Másként fogalmazva a magyar szélsőségesek már nem elégszenek meg az alkotmány lábbal tiprásával és azzal, hogy az ország biztonságára és egységére törjenek. Ezúttal a revizionista dühüket néhány gyerekre hányták, akik a Németh László Gimnázium diákjai, és részt vettek a rendezvényen.

A II. bécsi döntést taglalva (43.492 négyzetkilométer Észak-Erdély és Székelyföld területéből és 1.344.000 lakos visszaszerzése) olyan veszélyes üzenetek születtek, mint: „minden magyar emberben élni kell annak a reménynek, hogy a politika a lehetőségek művészete, és amit nem tudunk most megvalósítani, azt előbb-utóbb megvalósíthatjuk diplomáciával és, ha kell, katonai intézkedésekkel”. Máskülönben az „áldozattá válás” képezi a magyar propaganda alapját, melyet a környezethez szabva használnak úgy kiegészítő jogok követelésében érvként, mint a revizionista hozzáállás indoklásában.

A díszmeghívott, Tompa László, ahányszor csak alkalma nyílik rá, támogatja a magyar értelmiség beavatkozását a „valós történelem” bemutatásába, valamint a „helyreállító” lépések média általi támogatását, mindkét tényező a magyar nemzet lelkiismeretét segítene ébren tartani, elfeledve azt, hogy a valós történelmet a tankönyvekből tanítják, nem alkotmányt tipró rendezvényeken. Hogy nézne ki, ha például Németország megünnepelné a Lengyelországhoz való csatolását, amúgy is Magyarország „barátnéja” volt?

A területi egységre törő támadás mellett az ilyen rendezvények a román nép becsmérlésére is hivatottak. Ha a magyarok „civilizáló tényezőként” vannak feltüntetve, akkor hogyan magyarázhatóak azok az események, amelyek Ördögkúton, Ippen, Zilahon, Bánffyhunyadon stb. történtek? Mi több, olyan elképesztő üzenetek kelnek életre, mint: „az irodalom tartotta meg magyarságunkat, ha nem lett volna irodalmunk, talán románokká váltunk volna.”

Hogy az irredenta buli teljes legyen, az esemény során be szerették volna mutatni a Horthy, a kormányzó című filmet, melynek a rendezője az ellentmondásos Koltay Gábor, aki a híres Trianon-filmet is rendezte, amelyet Magyarországon betiltottak, de ugyancsak Nagybányán bemutattak, hatalmas vitát keltve ezzel Romániában. Csakhogy a film bemutatását elhalasztották egy héttel.

A sajtó szerint a film a jobboldali diktátor szebbik énjét mutatja be, akinek tevékenységéhez kötődik Magyarország történetének negyed évszázada. A film nem más, mint egy irredenta-nacionalista propagandaeszköz. A film első része Horthy gyermekkorát és kamaszkorát mutatja be, majd azokat a körülményeket, amelyek a hatalomra kerülését segítették. Koltay műve inkább a két világháború közti időszakra fektet hangsúlyt, ám fontos helyet kap a kormányzó szerepe a II. világháborúban. Nem hiányoznak azok a képsorok sem, amikor Horthy az 1940. augusztus 30-i II. bécsi döntést követően dicsőségesen bevonul Kolozsvárra. Ugyanakkor meg lehet hallgatni felvételről Horthy Kolozsvár főterén elmondott beszédét is.

Szerettük volna Nagy Zoltán, a rendezvény egyik szervezőjének álláspontját is kikérni, ám ő, a bevett szokás szerint a struccpozíciót vette fel, megpróbálván különféle trükkökkel megszabadulni a magyarázat elől. Nagy Zoltán azzal mentegetőzött, hogy: „Van egy szóvivőnk, vele kell beszélniük, ha óhajtják. Szika Leventével kell beszélniük. Jelenleg nincs meg a telefonszáma, de elküldöm önöknek üzenetben.”. Hamarosan kaptunk egy sms-t, ám a szóvivő nem válaszolt hívásunkra. Vajon neki is van egy szóvivője?

Viszont az RMDSZ képviselői elhatárolódnak az ilyen fajta rendezvényektől. Ludescher István, a Máramaros megyei RMDSZ-elnők (ford. megj.: jelenleg megbízott polgármester Nagybányán) azt nyilatkozta: „Nekem semmi befolyásom nincs a Teleki Magyar Házban. Nem egy általunk adminisztált házról van szó. Az RMDSZ-nek semmi köze nincs a Házhoz, sem azokhoz a rendezvényekhez, amiket ott tartanak, tehát én nem adhatok semmiféle adatot. Nem is tudtam, hogy ilyesmit tartanak ott. Nem informált senki. Szó sincs arról, hogy jelen lettem volna!”

Az alkotmány eltiprása és a fiatalok manipulálása mellett van még egy érdekes tényező: jövőre Magyarország átveszi az EU elnökségét. Vajon e pozíciójából küzdeni fog olyan fontos célok eléréséért, mint a gazdaság fellendítése, vagy a hangulatot fogja feszülté tenni? Mert az ilyenfajta megnyilvánulások nem férnek össze az európai elvekkel. Erre még visszatérünk.

Horthy beszéde

A résztvevők revizionista beszédei után a Németh László-beli diákoknak Horthy beszédét kellett volna meghallgatniuk a Koltay-féle filmből. Hogy önök is rájöjjenek, milyen nevelésben lett volna a magyar diákoknak részük, bemutatjuk a filmben elhangzott beszédet. (Következik Horthy Miklós beszéde a kolozsvári díszszemlén román fordításban.)

Irredenta és revizionista

Teodor Ardelean, a nagybányai Petre Dulfu megyei könyvtár igazgatója szerint az ilyen fajta rendezvények „egyrészt irredenta jellegűek és természetesen revizionisták is. Valójában nem lep meg kimondottan, hiszen ilyen gondolatok és tevékenységek már régóta léteznek. De az utóbbi időben vagy mi nem tudtunk róla, vagy megjuhászodtak. Nézd, erről sem tudtam, jó, hogy megtudtátok ti. A vérükben van, hogy ne békéljenek meg a meglévő helyzettel, és hogy kipróbálják erejüket. A diákok bevonása súlyosabb. Akárhányszor a budapesti román nagykövetség előtt rendezvények vannak, összegyűl néhány tag, akiket a magyar politikum sem tud leállítani és illetlen szavakat kiabálnak a „diktátum” ellen, amit nem fogadnak el. De, kérem, ők felnőtt emberek. Ha gyerekeket is beavatunk ilyesmibe, akkor az a cél, hogy összezavarják gondolataikat és a magyar nyelvet, mint egy kulturális örökséget adják át. Ők Szlovákiában vagy Horvátországban biztos nem mernének ilyet tenni, mert azok rögtön fellépnének ellenük. Ezek kihasználják a mi tehetetlenségünket, azt, hogy nem tudjuk magunkat vezetni, hogy rendezetlenek vagyunk és végül, azt, hogy túlságosan nagy toleranciát tanúsítunk velük szemben.”

Ioana Lucacel - Gazeta de Maramures, 2010. szeptember 13.

Ajánló: A II. bécsi döntésről 1944-es Magyarország-térképpel - Nagy Magyarország - történelmi magazin II/4. (x)