Bizonyára mindannyian hallottak arról, hogy EP-képviselő asszonyként Morvai Krisztina még 2009-ben vizsgálatot kezdeményezett a Magyarok Nyilai-ügy gyanúsítottjaival szemben folytatott büntetőeljárással kapcsolatban. E vizsgálat során feltárt tömérdek jogtalanságok egyike az volt, hogy itt, a börtönben a bírósági üléseken való részvételre felhívó idézéseket rendre több nappal a bírósági ülés után kaptuk csak meg. Az üléseken ennek ellenére mindig ott voltunk, mert jöttek értünk a feketeruhás-maszkos fogdmeg-legények és vittek, de az előzetes értesítés hiányában nem állt módunkban kellőképpen felkészülni ezekre az ülésekre, így sérültek a védekezéshez fűződő jogaink, amelyek egyébként, a törvény értelmében, mindenkit megilletnek.

Valószínűleg Morvai Krisztina képviselő asszony közbenjárásának köszönhetően ezt a hiányosságot orvosolták közben. Legutóbb a Központi Nyomozó Főügyészség egyik ügyésze személyesen kézbesítette az idézést, egy nappal a 2010. május 11-én, az előzetes letartóztatásom újabb két hónappal történő meghosszabbítása ügyében tartandó ülés előtt. Ennek a kedvező fordulatnak a közhírré tételével egyrészt az a célom, hogy a nyilvánosság előtt is megköszönjem Morvai Krisztinának, hogy foglalkozik az ügyünkkel, ugyanakkor buzdítani kívánom a jobbikos és más jóérzésű parlamenti képviselőket, hogy látogassanak meg, tájékozódjanak, és emeljék fel ők is a szavukat a velünk szemben elkövetett jogtalanságok ellen. Igenis van értelme és eredménye! Tisztázzuk: nem a „terrorizmus” és nem is a „terroristák” támogatására hívom fel őket, hanem a jogtalanságok feltérképezésére és az igazságszolgáltatáson, mint a rend eszközén esett csorbák kiküszöbölésére.

A Csonkaországi anomáliák a tények és kérdések tükrében című korábbi írásomban már hírt adtam az igazságszolgáltatás jelenlegi működéséről. Az alábbiakban tovább folytatom a tudósítást. A velem megesett történet azok számára is tanulságos lehet, akiket a Magyarok Nyilai-ügy nem, csak a különféle korrupciós ügyek érdekelnek, ugyanis többnyire a hazai igazságszolgáltatás ugyanazon szelete jár el a BKV-s és egyéb ügyekben is, amelyek működésének mikéntjéről az én elbeszélésem kapcsán tudomást szereznek.

A korábbi írásom előzetes letartóztatásommal kapcsolatos szála ott ért véget, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Kovácsné dr. Molnár Zita nyomozási bírója elfogadta az ügyész indítványát, a letartóztatásomat a büntetőeljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Be.) 129. § (2) bekezdés a) és d) pontjaiban leírt okokból kifolyólag 2010. május 16. napjáig meghosszabbította.

A Be. 131. §-a előírja, hogy a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatást egy éven túl már a megyei bíróság jogosult alkalmanként legfeljebb két hónappal meghosszabbítani. Ennek megfelelően, a már említett, személyesen kézbesített idézés a Fővárosi Bíróságra szólt, nem a korábban már megszokott Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Az ügyészi indítvány, a legutóbbihoz hasonlóan, a Be. 129. § (2) bekezdésének a) (megszökött, elrejtőzött) és d) (bűnismétlés veszélye) pontjában írt okból, az előzetes letartóztatásom újabb két hónappal történő meghosszabbítását kezdeményezte. Én és a védőm az előzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés, házi őrizet elrendelését kértük.
A házi őrizet végrehajtási helyéül szolgáló lakás tulajdonosától, vagy, amennyiben a lakás haszonélvezeti joggal terhelt, akkor a haszonélvezeti joggal rendelkező személytől befogadói nyilatkozat szükséges. A házi őrizetem helyéül választott lakásra egy olyan személynek volt haszonélvezeti joga bejegyezve, aki sajnálatos módon már két éve elhunyt, így én a lakás tulajdonosától kértem befogadói nyilatkozatot. Tudomásom szerint az elhalálozás tényét az önkormányzatnak jeleznie kellett volna a Földhivatal felé, annak pedig törölnie kellett volna az elhunyt haszonélvezeti jogát. Hogy melyik állami hivatal mulasztott, nem tudom, de tény, hogy a tulajdoni lapra az elhunyt haszonélvezeti joga az ülés napján még fel volt jegyezve. Az már a mi hibánk, hogy az elhalálozás tényét igazoló halotti anyakönyvi kivonatot (időhiány miatt) nem szereztük be.

Ezen okokból kifolyólag a Fővárosi Bíróság az ügyészi indítványt részben megalapozottnak, a mi házi őrizet elrendelésére vonatkozó indítványunkat egyelőre megalapozatlannak találta. A végzés indoklásában az áll, hogy a megalapozott gyanú, mint az előzetes letartóztatás alkalmazásának általános és egyben szükségszerű előfeltétele továbbra is fennáll, a bűncselekmények tényállása és jogi minősítése nem változott. Tekintettel a bűncselekmények tárgyi súlyára, a várható büntetés nagyságára, megalapozottan feltehető, hogy szabadlábra kerülésem esetén elrejtőznék a hatóság elől, jelenlétem az eljárás során másként nem biztosítható, csak a kényszerintézkedés meghosszabbításával a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja alapján. A Fővárosi Bíróság tehát annyiban eltért az ügyészi indítványtól, hogy a Be. 129. §-a (2) bekezdés a) és d) pontok egyikét sem látta megállapíthatónak. Külön kiemelte, hogy a bíróság csak a halotti anyakönyvi kivonat rendelkezésre állását követően lesz abban a helyzetben, hogy mérlegelheti, megfelelő ellenható tényező-e a házi őrizet a szökés és elrejtőzés veszélyének kiküszöbölésére.

A végzést az ügyész tudomásul vette, én viszont fellebbeztem, arra gondolva, hogy majd a fellebbezéshez csatoljuk a halotti anyakönyvi kivonatot. Másnap, a védőmmel folytatott megbeszélést követően, írásban visszavontam a fellebbezést, és ugyanahhoz a Fővárosi Bírósághoz nyújtottam be egy szabadlábra helyezési kérelmet, amelyhez csatoltam a halotti anyakönyvi kivonatot, s kértem, hogy ennek birtokában szíveskedjenek mérlegelni, hogy a szökés-elrejtőzés veszélyét a házi őrizettel elháríthatónak tartják-e.

A szabadlábra helyezési kérelmemre válaszul 2010. május 27-re megidéztek egy újabb bírósági ülésre, amelyen a bíróság végzésében elrendelte a házi őrizetemet. Ez a végzés a Központi Nyomozó Főügyészség dr. Horváth László ügyészének fellebbezése miatt nem emelkedett jogerőre. Ő azt szerette volna, ha a bíróság érdemi vizsgálat és indoklás nélkül elutasítja, azaz lesöpri a szabadlábra helyezési indítványomat. Álláspontja szerint a halotti anyakönyvi kivonat csatolása nem minősül új körülménynek. A Be. 133. §-a (1) bekezdés második mondata, amelyre hivatkozott, így szól: „Ha a terhelt, illetőleg a védő az ismételt indítványban új körülményre nem hivatkozik, a bíróság az indítványt érdemi indoklás nélkül elutasíthatja.” Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvény feltételes módot használ, azaz elutasíthatja (ha akarja), és nem azt írja elő, hogy köteles elutasítani.

Nem vagyok jogász, de következetes gondolkodásra és az ok-okozati összefüggések felismerésére az én szakterületemen is szükség van. A Fővárosi Bíróság 2010. május 11-én meghozott végzésében ez áll: „Amennyiben ez az okirat a bíróság rendelkezésére áll, lesz abban a helyzetben, hogy mérlegelheti, hogy megfelelő ellenható tényező-e a házi őrizet a szökés-elrejtőzés veszélyének kiküszöbölésére.” Azt a végzést, amelyben ez áll, dr. Horváth László főügyészségi ügyész tudomásul vette, azaz nem fellebbezett ellene. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy az imént idézett megállapítással egyetértett. Ha május 11-én úgy gondolta, hogy a halotti anyakönyvi kivonat rendelkezésre állását követően a bíróság abban a helyzetben lesz, hogy mérlegelheti, házi őrizetbe helyezhet-e, május 27-én miért képviselte azt az álláspontot, hogy dacára a halotti anyakönyvi kivonat rendelkezésre állásának, a bíróságnak nem kellene mérlegelnie az előzetes letartóztatás megszüntetését?

A következetesség hiánya mellett a törvényi előírások figyelmen kívül hagyása is tetten érhető. Az előzetes letartóztatás nem előre hozott büntetés, hanem valamilyen célt szolgál. Az én esetemben, a Fővárosi Bíróság által május 11-én hozott végzés szerint, amelyet az ügyész is tudomásul vett, ez a cél a szökésem és az elrejtőzésem veszélyének a kiküszöbölése. A Be. 136. § (1) bekezdésének első mondata kimondja: „A bíróságnak, az ügyésznek, illetőleg a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson.” E törvényi előírással az van összhangban, ha a bíróság mérlegeli, az előzetes letartóztatás célja elérhető-e a házi őrizet által, és ha úgy találja, hogy igen, akkor házi őrizetet kell elrendelnie az előzetes letartóztatás helyett, hisz az idézett törvény előírja: arra kell törekedni, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Dr. Horváth László a május 27-i bírósági ülésen tanúsított magatartása ellentétes a törvényben előírt eme törekvéssel.

Ismétlem: az előzetes letartóztatás célja, hogy ne szökjek meg, ne rejtőzzek el, ne vonjam ki magam a büntetőeljárás alól. Ha a cél az előzetes letartóztatás mellett a házi őrizettel is megvalósítható, és ha arra kell törekedni, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson, akkor a házi őrizet elrendelésének van helye. A törvények betartása tehát azt követeli meg, hogy igenis mérlegelje a bíróság, az előzetes letartóztatással elérni kívánt cél a házi őrizettel is elérhető-e. Dr. Horváth László főügyészségi ügyész azon törekvése, mely e mérlegelés mellőzésére irányul, egyértelműen törvényellenes. Az természetesen vitatható, hogy a szökés-elrejtőzés veszélye a házi őrizettel kellőképp csökkenthető-e, de álláspontom szerint annak nincs törvényi háttere és ennélfogva helye, hogy magát a mérlegelést kérdőjelezze meg.

A fentiek alapján úgy tűnik, mintha a Központi Nyomozó Főügyészség nem a törvények betartására törekedne, hanem arra, hogy engem mindenáron a lehető legtovább a rácsok mögé rekesszen. Ezen különleges jogokkal felruházott állami intézmény törvénytelen törekvésével szemben én meglehetősen védtelen vagyok, ezért különösen nagy szükségem van a nyilvánosság és a törvényességet zászlaikra tűző parlamenti képviselők hathatós segítségére. Arra kérek mindenkit, hogy a nemrég megválasztott képviselőjét kérje fel az illetékes miniszter számonkérésére. Nem csak az én, de mindannyiunk közös érdeke, hogy a megfelelő munkavégzésre alkalmatlan személyek az igazságszolgáltatás különböző intézményeiből eltávolításra kerüljenek, és a korábbi törvénytelen tetteikért számon legyenek kérve. Könnyen meglehet, hogy az az ügyész, aki mostanság velem szemben, az én rovásomra törvénytelenül jár el, a jövőben az előző hatalom eljárás alá vont személyei javára követ majd el törvénytelenségeket.
Aki valóban rendet szeretne, aki tényleg a törvényesség híve, annak foglalkoznia kell az általam és a sorstársaim által elszenvedett törvénytelenségekkel. Várom tehát a látogatókat, a parlamenti felszólalásokat és az ezek kapcsán megszülető intézkedéseket.

Köszönöm szépen a figyelmet!

Szaszka, 2010. május 29.