Régi, vasutas közmondás szerint, sz@rból várat építeni nem lehet. A mondat tartalmát általában a vasúti technikai és eszközpark színvonalára, és az e keretek mellett, a dolgozóktól elvárt teljesítményre értették.

A „rendszerváltás” valóban lehetetlen állapotban érte a Magyar Államvasutakat. A technikai körülményekről most ne is beszéljünk, a sínek adottak, maguktól sem nem gyarapodnak, sem nem kelnek lábra.

A MÁV – ahogy mondani szokták – állam volt az államban. Kemény, szinte katonai hierarchia, az állam, a párt által elvárt szervilizmus határozta meg többnyire a személyi állomány összetételét.
Ezt a vezetést teljesen váratlanul érték a piacgazdaság hirtelen fellépő, versenyhelyzetet teremtő követelményei.

A liberális sztereotípia, és közvéleménybe sulykolt, irányt adó dogma itt is „Az állam rossz gazda” szlogen volt, illetve az ma is, éppúgy, mint a nemzetgazdaság más területein.

A laikus kívülálló – legyen az utas, vagy politikus – számára a MÁV belső helyzete, viszonyai, összefüggései elég bonyolultak, érthetetlenek, áttekinthetetlenek, általában csak a menetrend látszik belőle. Ami a lényeg, az háttérben marad. Ebben a láthatatlan zavarosban pedig jól lehet halászni. No persze nem a nemzetgazdaság stratégiai ágát jelentő vasút javára! A politika pedig –szakértelme, és szándéka hiánya miatt – erre csak rásegít. Hisz mindenki számára jól jönnek az állami vagyonból ellopott milliók.

Néha fölröppen a sajtóban egy-egy kirívóan gusztustalan ügylet, aztán síri csönd. Mintha senkinek nem lenne valódi érdeke a tények földerítése.

A legutóbbi, botrányos történet a MÁV Cargo privatizációja kapcsán a Geuronet Bt-nek juttatott milliárdos sikerdíj. Magyar részről nem sok konkrétum látott napvilágot, minden érintett, már akit megkérdeztek, az osztrák sógorok felé mutogat, mondván: ők fizettek, ott kell kutakodni.

Ezzel MÁV részről elintézettnek is látszik a dolog. De úgy tűnik, sem a nyomozó hatóságok, sem a politika nem töri agyon magát az igazság kiderítésében. Pedig az igazság nem „odaát” van.
Bár a sajtó, illetve az összes érintett azt állítja, hogy a leendő Fidesz kormány személyi kérdései majd csak a második forduló után lesznek aktuálisak, naivitás azt gondolni, hogy ez így is van. Amióta Orbánék győzelme borítékolható, azóta folynak a politikumot meghatározó gazdasági háttéralkuk, lobbizások, helyezkedések és átállások.

Kiszivárgott információk szerint a leendő kormány közlekedési minisztere Fónagy János lesz, akinek – szintén belső információk alapján – Berényi János „súg” vasúti ügyekben.

Berényi 1947-ben született, bár hiúsága miatt életkorát szereti titkolni. Közgázt végzett, beszél németül, angolul, franciául. Az egyetem után a GySEV-nél kezdett dolgozni. A Masped szállítmányozási monopóliumának megtörése után ő alakította ki a GySEV-en belül a szállítmányozási képességet, majd ő lett a vezetője a cégből kiváló Raabersped Kft-nek.

Kiváló kommunikációs és kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, főleg ha biztos anyagi bázis van mögötte. E talentumát azonban többnyire inkább saját maga, mint az általa irányított struktúrák menedzselésére használta.

Birodalom szerzési vágyainak lett áldozata a Raabersped is, amikor a 90-es évek elején a céget szinte minden irányba koordinálatlanul kiterjesztette. A profittermelő konténerfuvarozási tevékenységet megjelenítő emberek kiváltak a Raaberspedből, létrehozták a Raaberfreight Kft-t, amelyben résztulajdonos lett a GySEV is. (Ugyanakkor Raaberfreight is tulajdonos a Raabersped-ben. Ezekben a tulajdonosi konstrukciókban elég tisztázatlan Berényi szerepe.) Az biztos, hogy a Raaberfreight kiválása után a GySEV-nek kellett 100 millió forintból „megmenteni” a Raabersped-et, aki megszabadulva az összes veszteséges tevékenységtől, pusztán a vasúti szállítmányozásra koncentrált.
Ez, a későbbi sikeres tevékenység azonban már nem Berényi nevéhez kapcsolódik, mert 90-ben kinevezték a GySEv élére.

Szakmailag a GySEV-nél Berényi korábbi egyetemi társaira támaszkodott. Rajtuk kívül gyakorlatilag csak szervilis, seggnyaló kollégákkal vette körül magát. A Mercedesszel és sofőrrel járó Berényi kiváló kapcsolatot ápolt az osztrák politikával is. A későbbi kancellár, Viktor Klima lett Berényi Pannonhalmán megkeresztelt Viktor nevű gyermekének a keresztapja. A GySEV-nél Berényi saját „üzemi konyha és szállóként” kezelte a Hotel Sopront. A cég lehetőségeivel élve körülvette magát színészekkel, sportolókkal és közéleti szereplőkkel, akiket a GySEV költségén pátyolgatott külföldön. Egyéni magamutogatásának rendelte alá a soproni női kosárlabda csapat és tenisz szakosztály szponzorálását. A kilencvenes években a GySEV évente 100-200 milliót költött ilyen célokra. Berényi már ekkoriban osztrák fizetést is kapott, amivel jogot szerzett az osztrák nyugdíjra.

1998-ig kellő távolságot tartott a politikától. A Fidesz hatalomra jutása után azonban ezen a területen is jelentkezett becsvágya és hiúsága. Különösen szoros kapcsolatot alakított ki Deutsch Tamással és a környezetébe tartozó Mészöly Kálmánnal. Egy évig miniszteri megbízottként dolgozott a MÁV-nál, de ez sem tartozik sikertörténetei közé, ugyanis nem szokott hozzá a nehéz feladatokhoz és a személyes munkához.

Továbbra is szoros kapcsolatot ápolt az osztrák vasút vezetőivel. A 2000-es évek elején eladta a GySEV szállítmányozó cégét, a Raaberspedet az Express nevű osztrák állami speditőr cégnek, aminek Poschalko úr volt a vezetője. A Raabersped közben beköltözött a Montevideo utcai irodaházba, amit a céghez közel álló menedzserek építettek. A cég nekik fizetett bérleti díjat.

Sok, halmozott funkciója mellett ekkor már Berényi a Hungaroring elnöke is. Számos forrás szerint itt keveredett vitába Medgyesivel, mert durván elutasított egy, Medgyesi érdekeltségébe tartozó cégnek szóló megbízást. Később ez fatális hibának mutatkozott, mert 2002-es kormányváltás után a magát a Fidesz vezetőkkel kompromittáló, illetve a miniszterelnököt „megsértő” Berényit fél év alatt megfosztották először vezérigazgatói, majd igazgatóság elnöki pozíciójától. Teljesen elveszett lába alól a talaj. A korábbi „határtalan” lehetőségek helyett megszűntek a pénzforrások is.

A felélés korszaka volt ez. Berényi elvesztette volna osztrák nyugdíj jogosultságát is, ha az osztrák állam tulajdonában lévő, Poschalko úr által irányított SpeditionsHolding nem alkalmazta volna – papíron. Magyarországon is évekig egy szintén osztrák tulajdonú szállítmányozó cégnél volt alkalmazva. A politikai és gazdasági támogatás hiányában sorra csökkentek társadalmi funkciói és megjelenései is.
Az új lehetőséget a Gyurcsány kormány megjelenés hozta el Berényi számára. A Szilvásival együtt teniszező, és a maga bevallása szerint Draskoviccsal is jó kapcsolatot ápoló Berényi ezeken a csatornákon keresztül visszakormányozta magát a munkanélküli szociális védőhálút nyújtó struktúrába. A 2006-2007-es években Szilvási „segítségével” az állami vasutak létrehoztak egy „érdekvédelmi” egyesületet, aminek az élére Berényit nevezték ki. Ez a szervezet, a Hungrail, kb 100-150 millió forintba kerül évente az adófizetőknek.

Berényi itt is körülvette magát régi csatlósaival. A dolog pikantériája, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot kezdeményezett a Hungrail ellen kartell váddal. 2009 közepéig Berényi érdekvédelmi tevékenysége a kormányzati kapcsolatok pátyolgatásában nyilvánult meg. Amikor 2009 őszén már biztos lehetett a Fidesz elkövetkező győzelmében, ismét fordított egyet nyálas köpönyegén, hogy a jövő kormányának várományosaihoz dörgölőddzön. Elkezdte hangsúlyozni, hogy ezzel a döntésképtelen szocialista kormánnyal ő már nem is tárgyal. Azóta büszkén emlegeti, hogy részt vett a Fidesz közlekedéspolitikájának kidolgozásában. Mindezzel fő célja, hogy visszakerüljön korábbi zsírosfazékjának, a GySEV-nek az élére.

Az utóbbi idők Berényi-történetének egyik érdekes „mellékvágánya” a MÁV CARGO privatizációja. Felettébb érdekes, hogy Berényi neve miért nem merült fel sem a sajtóban, sem a rendőrségen az ismert lobbi botrány kapcsán! Pedig viszonylag egyszerű a képlet. Ki volt a privatizációt megnyerő osztrák vasút vezetője ekkor? Poschalko úr, akinek fizetési listáján Berényi még ma is szerepel.
Ki segített a lobbiban egyedül, vagy akár a Geuronettel? Berényi a privatizáció során nyíltan hangoztatta, hogy Poschalko úr neki ígérte a Máv Cargo vezérigazgatói székét. Mindebből jól látszik, hogy Berényi szeretett osztrákjai közé igyekszik vissza, most azonban ennek a lehetőségét már a Fidesztől várja. Ezért az új irányvonal, helyezkedés.

Nagyon nehéz helyzetben van a FIDESZ, ha ilyen köpönyegforgató, kiöregedett, tehetségtelen és alkalmatlan hiú emberekre van szüksége az ő gazdasági vezetés kialakításában. Szegény Magyarország!

Berényi neve számos érdekes ügyben felmerült az elmúlt évek sajtójában. Érdemes lenne megfigyelni a jó magyar arisztokrata velencei tavi szálloda- és telekügyleteit, a sportbotrányokról már nem is beszélve. Aranyos anekdota Berényiről, aki sokszor azt sem tudta, éppen hol van, és a Kosárlabda Szövetség ülését megnyitva „Kedves teniszkedvelő barátaim”-mal köszöntötte a megjelenteket.
Legutoljára a Kosárlabda Szövetség elnöki pozíciójától kellett megválnia, mert a bíróság érvénytelenítette az őt megválasztó szövetségi közgyűlést. Berényi vissza akart térni szeretett teniszezői körébe, akik viszont ebbéli örömük izgalmában elvétették a szavazólapok kitöltését, mert nem Berényit választották meg elnöknek.

Az így kialakult, pozíciók nélküli helyzetben Berényinek nyilvánvalóan rengeteg ideje lesz áldásos tevékenységét a vasútra koncentrálni. A Fidesz érában pedig tovább épülhetnek a vakvágányok.

Magyar Vándor

(Kuruc.info)