Novák Előd nagyon nemes feladatra vállalkozott, ezért úgy gondoltam, ezt meg kell írnom. Mint túlélőnek és volt harcosnak. Ha a mágnesszalagok titkosítása nem szűnik meg, az egész alvilág győzelmi tort ül. Felettünk. Tenni kell. Novák Előd nekifeszült.

Tisztelt Harcostársam! Tisztelt soha nem látott Barátom!

Engedd meg, hogy üdvözöljelek abból az alkalomból, hogy vetted magadnak a szándékot és a fáradtságot, hogy kijelentsd: ez ellen az őrült, minden irányú titkosítás ellen fellépsz majd a leendő magyar parlamentben. Igen, mivel az Országgyűlés mai pártjai egyszerűen megdöbbentő módon titkosítanak olyan dokumentumokat, amelyeket minden további nélkül közkézre kellene adniuk. Sőt, arra kellett volna már réges-régen.

Elsősorban annak a bizonyos 18 db titkosított mágnesszalagnak a sorsáról van szó, melyeket mindentudó intellektuális nagyokosaink 2060-ig zároltak, és kész. Szánkat befogjuk, evésre használjuk, lapítunk.

Azonban addigra én már meghalok. Ez holtbiztos. Hogy honnan tudom? Mert örökké nem élek. Azonban azok a szalagok a III/III súlyozott hírszerzési adatait tartalmazzák.

Azokat, amelyeket nem a III/I-es és a III/II-es ügynökségek gyűjtöttek össze a kémelhárítás akkori folyásáról, amik természetesen a köznépnek szinte teljesen lényegtelenek, hanem a III/III besúgóhálózatának adataival telepakolt, és a célszemélyek teljes megfigyelési dossziéival teleírt akták teljes iratkészletét tárolták, és tárolják ma is, amik egyébként, csak úgy mellesleg, az akkori Magyar Népköztársaság szinte teljesen pontos politikai keresztmetszetének is pontos tükörképei.

A besúgók névsorát, adatait, titkos lakásait, kazamatáit, felhasznált mérgeit, gyógyszereit, erőszakos vagy aljas eszközeit, teljes sötét valójukat, és persze a megfigyelt személyek nevét és adatait. Ide már csak az „F” dossziés személyek anyagait gyűjtötték ki, mégpedig rendkívül aprólékosan. Ugyanúgy a III/III-as titkos tisztek, vallató emberek, titkos börtönök és ezek fenntartói adatait, vallatási, hírszerzési, megfigyelési módszereit is. Iszonyú adathalmaz ez, ami nem csak a kommunista titkosszolgálatok aljasságainak feltárására alkalmas, hanem a jelenlegi modern demokráciák sötét alvilági szervezeteinek is, amelyek mindenkori kormányaik vérmocskos üzelmeinek odaadó kiszolgálói voltak.

Például elősegíthetné feltárni az Al-Kaida igazi mibenlétét is. Miért is nem tudják elkapni azt a fránya Oszama bin Ladent, ha már annyira akarják egyesek, konkrétan bizonyos „fejlett demokraták”, legalábbis állítólag. Mert annak idejen ugyanis ezt a förmedvényt, konkrétan az Al-Kaidát, még az USA „nemes”, mindig mindenkit „felszabadítani akaró” kormánya képezte ki. De utána elfordult tőle, mert csak, mert most miért ne, ahogy az is a „Nagy Civilizált Keresztapától”. Ezért a volt kommunista tikosszolgálatoknak szinte tálcán kínálta magát a nagy lehetőség, amit a volt KISZ KB terrorista kiképző bázisainak internacionalista legénysége azonnal meg is érzett, és amit ebből lehetett, át is vett. Konkrétan mindent. Na, nem hivatalosan, csak úgy sunyiban és lapszélén. Mégpedig közvetlenül a nagy hatalmi humbukk, a ‘89-es rendszerváltás után. Vagyis az USA által létrehozott egykori terrorista csoport, az Al-Kaida, gyakorlatilag teljes egészében a KGB kései fiókszervezeteinek uralma alá került.

És ezeknek a ma is működő terrorista „harcosoknak” nagy részét éppen nálunk, a kommunista Magyarországon képezték ki. Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter regényeket tudna mesélni róluk. De más is, és nem éppen MSZP-s. Márpedig ez a lényeg. Ezt akarják eltitkolni a szalagok tartalmától rettegő hatalmaskodóink. Ezért semmisítették meg ’89 és ’92 között, a nagy és „fenékig becsületes” MDF-kormány idején, szinte a teljes irattárat, minden terhelő bizonyítékkal együtt. Most váratlanul mégis előkerültek a szalagok. Nagyon veszélyes helyzet ez. Nekik igen. Félő, hogy ismét eltűnnek majd, és most véglegesen. Egyszer s mindenkorra, konyec. Értsük meg: ez számukra élet és halál kérdése. Nekik ugyanis a dokumentumok nyilvánosságra kerülése és a nagyközönség által való megismerése esetén nincsen többé mentség.

A célszemélyek, a megfigyeltek adataiban egyes mai magyar politikusokra vonatkozólag is őrületes mennyiségű terhelő bizonyíték találtatik. Ugyanis kiderül, hogy a III/III legerősebb informátorai, feladatok végrehajtói nem a pitiáner besúgók és TMB-k voltak. Ugyan már, dehogy. A valahai KISZ KB vezetők és a nyíltan antikommunista beállítottságot magukról hirdető konzervativ és liberális ellenzékiek.

Ezek hajtották végre a legkomolyabb, legmocskosabb tetteket. Hiszen pitiáner, minden befolyás nélküli emberekben nem bízhattak, azok erősebb dolgokat amúgy sem vihettek végbe soha. Az „F” dossziés megfigyeltek többsége sem. Bár őket, a közvélekedés meggyőződése ellenére, soha semmire nem kényszerítettek. Őket csak tönkretették. Voltak kisebb jelentőségű célszemélyek, de például Demszky vagy TGM esetén már keveredtek a frontvonalak. Rajknál meg mindenképpen. Kisülne, hogy ezek az emberek valójában provokátorok voltak. Nem beépített provokátorok, hanem csak olyan kis laza, ösztönösek, akik azt hitték magukról, hogy ellenzékiek, csinálták a hepajt, és így ki is fogták a szelet a nemzeti ellenállás vitorlájából. Őket sztároltatták a nyugati újságírókkal, és a valódi ellenállókat, a harcosokat ezáltal már nem érdekelte senki, szabadon eltaposhatóak voltak.

Barátom, aki velem együtt harcolt egy punk zenekarban: az Agydaganat UMCS-ben játszott, és 17 éves volt akkoron, szabad préda lett. Nekimentünk az egész kommunista világhatalomnak. Nem érdekelt bennünket semmi. Üssed őket, rohadtak! Gyilkosok és hazaárulók. Pusztuljanak!

Pusztultak is. De mi is. Barátom, a budakeszi kissrác néhány év múlva, mikor már nem bírta tovább, egyszerűen meghalt. 22 éves volt. Vagy talán még annyi sem, nem is tudom pontosan. Halála körülményei teljesen ismeretlenek. Azt mondta, nem vallott. „Rád, tanár úr, soha! Nem. Akkor inkább meghalok. De nekik semmit. Érted? A hazámért. Sváb magyar vagyok, még csak nem is magyar. De magyar! Nem tudom, meddig tudok kitartani.”

Hamarosan jött a hír: Pardi Tamás meghalt. Az elvonókúráról hazatért édesanyja talált rá a spájzban, már 6 hetes hulla volt. Szemeiben bogarak mászkáltak. Bár megvallom az igazat, lehet, hogy csak három hetes volt, erre már nem emlékszem 100%-osan pontosan. Azt tudom csak biztosan, hogy több hetes hulla volt, és szemeiben tényleg bogarak mászkáltak. Anyukája nem tudom, túlélte-e. Lehet. Magyar, azaz sváb-magyar asszony, az mindent túlél.

Hogy miért került elvonóba, miért itta magát a sárga földig? Mert férje kommunista lett, és neki egy ilyen „fasiszta sváb” nagyon nem kellett a karrierjéhez. Neki magántaxit adott a Párt. Meg marha nagy készpénzes hasznot a vidéki parasztasszonyok hülyére fuvarozgatásából, akik időnként hatalmasakat csodálkoztak, hogy néhány száz méteres fuvar az egész, mégis elmegy rá szinte az egész évi zárszámadás a felvásárlási pénzzel együtt.

Az anya belebolondult. A fiú harcosnak állt. Kitartott, nem futott el soha, pedig minden nap figyeltek bennünket, és őt is beidézték kihallgatásra. Iskolájából nem rúgták ki, lefokozták. Továbbtanulásról még csak nem is álmodozhatott. Nulla. Vége.

Aztán meghalt. Nem árult el. Atyaisten. De mit tettek vele? Miért nem engem öltek meg? Ő még gyerek volt.

Fáj a szélnek,
Fáj a Napnak,
A földnek fáj jajom!

Mi, az Agydaganat nevű punk zenekar, mi megütköztünk velük. Mert nemzetünknek ez volt az érdeke. Áldoznunk kellett, mert a Haza Tamás mártír vérén át akarta felépíteni szabadságát és jövőjét. Akkor mi ezt adtuk. És nem bántuk meg. Mert tudom, Pardi Tamás, a kölyökmártír a másvilágról is nyugodtan integet:

„Nyugodj meg, Tanár úr, én tudtam akkor, hogy leszámolnak velem, és meghalok. De magyar vérem nem hullott hiába. Én ezzel öntöztem meg azt a szent földet, amit Magyar Hazának hívnak. Tudom, te is meghaltál, ne hazudj, csak te valahogy mégis túlélted a halált. Mi ezt adtuk nemzetünknek, a Magyar Isten Templomának: ifjúságunkat és meggyalázott, fiatal életünket. De megérte.”

Hát, ez van azokban a titkosított mágnesszalagokban elrejtve. Egy nemzet fiatal harcosainak megnyomorított, drága élete. A ’80-as évek összetört kölyökmártírjainak szörnyű sorsa, örök magyar végzete.

Ezért harcolj! Szerezd meg nekünk! Köszönjük.

Üdvözlettel:
Andró-Vaskó Sándor

A Jobbik alelnökének válasza

Kedves Honfitársam!
Sorai meghatnak, de erőt is adnak. Valahogy úgy, mint Pongrátz Gergely alábbi szavai.
Tisztelettel:
Novák Előd
 

Kapcsolódó:
- Felülvizsgálná a titkosításokat a Jobbik

Ajánló: Kahler Frigyes: III/III-as történelmi olvasókönyv  (x)