Tisztelt Szerkesztőség!
A holokamu-témához szeretnék egy kis információval hozzájárulni.
Nemrégiben temettünk egy családtagot, és az egyszerűség, valamint a pénz okán a hamvasztást választottuk. Az ember azt gondolná, hogy egy holttest simán elég, pedig ez nem is olyan egyszerű.
Az emberi test 70-75% -ban víz, aminek igen magas a fajhője. (Tehát egységnyi térfogatú víz hőmérsékletének 1 Celsius fokkal való növeléséhez a legtöbb anyaghoz képest több energiát kell közölni.) Ez azt jelenti, hogy az összes vizet szoba- vagy hűtőhőmérsékletről 100 Celsius fokig fel kell hevíteni, hogy az elpárologhasson, ezután az éghető anyagok fel tudnak hevülni a gyulladáspontjukig, és ott oxigén jelenlétében el tudnak égni. De a víz sejt szintig része a testnek, tehát az égést végig segíteni kell, mert magától nem megy végbe.
Egészen konkrétan egy mai hamvasztás a temetési szertartás után legalább 2-3 óráig tart (egyetlen testről van szó!), és nem is sokkal olcsóbb, mint a koporsós temetés, mert sok energiát kell hozzá elhasználni. Értsd: 2 órán keresztül közvetlenül égetik gázégőkkel. Még nincs vége!
A kétórás égetés után még mindig nem égtek el a csontok! Ezeket összedarálják, összegyűjtik, majd még égetnek rajta valamennyit.
Valahol abba kell hagyni, mert már egyszerűen nem éri meg annyit égetni, ezért marad egy 70-80 kg-os átlagos test után 2-3 liternyi hamu és csontőrlemény. Ezt kapják meg a hozzátartozók urnában. A filmekben mindenki csak pernyét meg finom port lát, amikor szórós jeleneteket mutatnak, pedig az legfeljebb fa vagy jó szén után marad.
Szóval kérdezem én: hol volt a háborúban kivérzett Harmadik Birodalomnak annyi fölös energiahordozója (fa, szén, gáz, bármi) hogy 6 millió tetemet hamuvá tudjon égetni??? És hol vannak a táborokban az őrlő berendezések? Vagy akkor a csontok?
Olvasó