Fogyatékkal élő embertársaink ma kaptak egy szeletet az odafigyelésből.
Ők azok, akikre ma picit talán jobban felfigyeltünk, mert olvastunk róla itt-ott, hallottuk, hogy van ilyen-olyan esemény, több ilyen jellegű szervezet képviselőjét meginterjúvolták, s a média egy része esetleg megemlíti, hogy bizony vannak ilyen emberek, s pár képben beszámoltak életükről.
Nem ehhez szeretnék csatlakozni.
Én kérni szeretnék.
Egy kezet, mely holnap karon fog egy embert, és átkíséri az úton látássérült embertársát.
Kérni szeretnék egy jó szándékot, aki holnap nem áll be a rokkantparkolóba jogosulatlanul, és meghagyja annak, akinek valóban szüksége van rá.
Kérni szeretnék továbbá még egy kis odafigyelést, együttérzést, a gúny mellőzését, a lesajnáló tekintetek helyett barátságos szempárt, a közöny helyett figyelmességet.
Ha holnap csak egy kicsit is megtörténik ez, akkor, azt hiszem, mégsem veszett ki az emberség az emberiségből.
És amikor kicsit azt hiszem, akkor úgy gondolom, hogy aki ma felajánlotta, vagy holnap felajánlja segítségét egy sérült embernek, az máskor is meg fogja tenni.
Jó lenne, ha a szebb jövőben több emberség, jó szándék és figyelmesség lenne!
Ecsedi Beáta