Bayer Zsolt, ön tehetséges újságíró. Ez utóbbi cikkében azonban mintha kissé megpetyhüdt volna a stílusa. Nem hoz lázba. Hiába próbál Antigoné erkölcsi magaslataiba emelkedni, botladozik mászás közben.

Tudja, nekem furcsa, hogy a holokausztot megkérdőjelezhetetlen vallási tétellé, azaz dogmává igyekeznek tenni egyesek.

Miért?

Semmi egyébért, mint azért, mert kínos következményei lennének a szabad vizsgálódásnak. A puszta törekvés, hogy ne lehessen kutatni a témát, bizonyítéka annak, valami bűzlik a történet körül.

Disznólábak a cipőkben. Biztos ön abban, hogy álltak a Duna-parton zsidók, akiket a vízbe lőttek?

Álljon elő, kedvesem, a bizonyítékokkal. Biztos ön abban, hogy Auschwitzban az történt, amit mesélnek róla? Álljon elő a bizonyítékokkal.

Emlékszem arra, amikor Betlen János igyekezett Vona Gábort rábírni egy kis antiszemitázásra a kampányidőszakban, amikor egyre Tiszaeszlár ügyét erőltette.

Mi köze a kampánynak Tiszaeszlárhoz? Sok. Csak nem úgy, ahogy Betlen János képzeli. Akkor, 1882. április 1-jén szólalt meg Magyarország fölött a lélekharang. Volt némi remény, hogy kiderüljön az igazság, de közbeszólt a zsidó érdek és a politika. Mindent megpróbáltak, hogy elkendőzzék a valót: zsidó metszők gyilkolták meg Solymosi Esztert.

Még hullát is kerítettek, amikor szorult a hurok. Igaz, vagy hat évvel idősebb volt, mint az áldozat, semmi hasonlóságot nem sikerült kimutatni közte, és a szerencsétlenül járt Solymosi Eszter között.

Bayer Zsolt. Mondja meg, ha ön ártatlan, igyekszik-e álhullát felmutatni bizonyítékként?
Ha igen, mondja meg azt is, miért?

Olvassa el Bary József könyvét. Ő volt a vizsgálóbíró. Aztán lehet kérdezni. Megint csak azt: miért?
Mert valakik birtokba akarják venni Magyarországot, nem csak azt, az egész világot, és uralkodni vágynak a földkerekségen. Uralmuk azonban erőszakon és gyűlöleten hízik. Vége kell, hogy legyen.

Izzadságszaga önnek van, érzem innen is, gyürkőzik a megmaradásért, rúg balra, rúg jobbra, tegye, nem bánom.

Nézem.

Lankad az írástudó ereje, mert nincs a tarisznyában az édesanyja sütötte pogácsa.

Ön szerint a rémület oktalan, a napsütötte rónán csak a délibáb a huncut, nincs a világon semmi baj.

Nem gondolja ön, hogy a falusi ember tapasztalata és az ön véleménye között némi ellentét feszül?

Isteni törvényről ne szónokoljon, akinek köpönyege foltos, akárhogy forgatja.

Fizetett provokátor. Ezt mondja ön a kuruc.infóról. Én pedig azt mondom, önnek nincs sem oka, sem joga ilyesmit állítani.

Kinek az érdeke?

A kérdés gondolkodásra késztet.

Vajon mitől van olyan érzésem, hogy ön mindig arra az oldalra áll, ahol a saját érdeke, egészen pontosan a zsebe érdeke szólítja?!

Olyan sok helyütt megfordult már.

Mindenhol jól járt. Hol mélymagyar, hol nem. Hol volt, hol nem volt.

Hát nem furcsa?

Kucsera Zsuzsa