Tisztelt Szerkesztőség!
 
Sajnálattal látom, hogy Perge Ottó - finoman szólva - nem túl szerencsés, hitét megtagadó írását főcímen hozzátok. (Valószínűleg a zsidók legnagyobb örömére.)
 
A szerző egyrészt alapvetően téved, amikor ezt írja: "A mai naptól fogva nem járok misékre, és nem élek a szentségekkel. <Ki vagyok átkozva.>"
 
Kétlem ugyanis, hogy a Vatikán izraeli nagykövetének egy ostoba kijelentése egyenlő lenne az egyházi kiátkozással.
 
A Katolikus Egyház, és főleg a kereszténység, számomra akkor is megkérdőjelezhetetlen, ha megannyi ostoba nyilatkozatot tesznek is annak megtévedt képviselői.

Az egyházat meg kell ezektől tisztítani, nem pedig elhagyni.
Pont úgy, mint a Nemzetet.

Az nem megoldás, hogy "mától nem vagyok katolikus", mert a Katolikus Egyház egyes képviselőinek - vagy akár a vezetőjének - számomra nem tetsző nyilatkozatai, megnyilvánulásai látnak napvilágot. (Itt nem árt megjegyezni, hogy ha vannak ellentétes vélemények az egyházon belül, azt a zsidó média nyilván agyonhallgatja.)

Vagy csak annyira "megoldás", mint a 2005 december 5-i népszavazás után kijelenteni, hogy "mától nem vagyok magyar"...
 
Adolf Hitler - akit a szerző tévesen titulál keresztényellenesnek - szerencsére sokkal tisztábban látta ezt a kérdést:
 
"Más tekintetben is nagy igazságtalanság volna a vallást, vagy magát az egyházat felelőssé tenni az egyesek hibáiért. Ha összehasonlítjuk ugyanis a szemünk előtt álló szervezet nagyságát az emberek átlagos hibáival, rá kell jönnünk arra, hogy a jó és a rossz aránya itt sokkal jobb, mint bárhol másutt. Bizonyára akadnak a papok között is olyanok, akik szent hivatásukat politikai becsvágyuk kielégítésének eszközéül használják fel, és politikai harcaik közepette megfeledkeznek arról, hogy ők tulajdonképpen egy magasabb igazság őrzői, de semmi szín alatt sem a hazugság és rágalom képviselői. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy egy-egy ilyen tévelygőre ezer és ezer hivatásához törhetetlenül hű és odaadó lelkipásztor jut, akik a mi hazug és züllött korunkban az általános sivatagból oázisként emelkednek ki.
Amilyen kevéssé ítélem el és szabad elítélnem az egyházat azért, mert egyik-másik tagja papi ruhában az erkölcs parancsai ellen vét, éppen olyan kevéssé teszem ezt akkor is, ha egy a sok közül népét bemocskolja és elárulja olyan időkben, amikor ez különben is úgyszólván napirenden van. Különösen napjainkban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy ilyen Ephialtesre ezer olyan esik, aki vérző szívvel érzi át népének szerencsétlenségét, és mint nemzetünk legjobbjai, repesve várja a pillanatot, amikor ismét ránk mosolyog az ég."

(Mein Kampf)

Hungarista üdvözlettel:

Végvári Levente Attila

Kedves Kurucok, Kedves Perge Ottó!

Ha megengedik, a Nem vagyok többé katolikus című cikkre reagálnék néhány szóban.

Katolikus én sem vagyok, eddig sem voltam, református presbiterként élem a mindennapjaimat, és szolgálok egy nagyobb magyarországi gyülekezetben.

A katolikus egyházat belülről nem ismerem, de engem is elszomorít, ha egy egyház kötelességének érzi állást foglalni egy olyan ügyben, amihez semmi köze, ugyanakkor nem foglal állást, vagy igen ritkán hallatja a hangját egy sor mindennapi életünket befolyásoló közéleti kérdésben, mint például a homoszexualitáshoz való viszonyulás, élettársi kapcsolat kontra házasság, vagy a keresztyén értékrend mindennapos, tudatos pusztítása nem csak csonka hazánkban, de szerte Európában és a hajdan keresztyén Nyugaton.

Az én meglátásom szerint az egyháznak kötelessége politizálni. Ez a szó ugyanis a polisz ügyeivel való foglalatoskodást jelent, amihez hozzátartozik a fontos közéleti kérdésekről alkotott határozott állásfoglalás. Az olyan közéleti kérdésekről való állásfoglalás, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik az egyén hitét, a közösség erkölcsi normáit, vagy hitünk mindennapi gyakorlásához, gyermekeink hitben való neveléséhez szükséges külső eszközöket, így az egyháznak fel kell emelnie a szavát például financiális kérdésekben is, ha azt tapasztaljuk - márpedig tapasztaljuk -, hogy a keresztyén oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetést szenvednek a világi intézményekkel szemben.

Az egyházaknak tehát állást kell foglalnia hittel, erkölccsel kapcsolatos kérdésekben. De nem szabad vitatott, vagy vitatható történelmi kérdésekben.

Egyetértek Perge Ottó kirohanásával az egyházi tisztségviselők múlt rendszerben elkövetett bűneinek mai napig tartó takargatásával kapcsolatban is. Ugyanakkor - és itt értem el valódi mondanivalómhoz - nem szabad abba a hibába esni, aminek súlyát magyarként sajnos erősen érezzük: tudniillik, hogy kollektív bűnösséget kiáltunk néhány ember vétke miatt. A múlt rendszerben is számtalan lelkész állt ki bátran a hite és a gyülekezete mellett, vállalva hátratételt, megaláztatást, akár börtönt is.

Különösen fáj, kedves Perge Ottó, a következő kérdése: "Van-e egyáltalán bármiféle haszna a magyar népnek a keresztény felekezetek működéséből?"

A Jézus Krisztusban való hit kétezer éve a világ minden táján az emberi élet és az emberi kapcsolatok normalizálódását hozta magával. Elemi erővel robbant be a velejéig romlott (és a mai korunkkal erős párhuzamot
mutató) Római Birodalomba a keresztyén emberek tisztasága, őszintesége, szeretete, hűsége. Korabeli levelek tanúskodnak arról, hogy a pogány környezet értetlenül állt ezeknek az embereknek az erkölcsi tisztasága előtt.

A Krisztusba vetett hit tartotta meg a nyugati embert évszázadokon át.

A török hódoltságot a hazánkat akkor elért reformáció alatt a Krisztusba kapaszkodó ember a hite által volt képes túlélni. Nem véletlen, hogy a magyar nép az egyetlen, amelyik egyáltalán nem tért át mohamedán hitre a
törökök által meghódított területeken.

Meggyőződésem, hogy a keresztyén felekezetek nélkül már rég a pusztulás lett volna népünk osztályrésze. Gondoljunk csak bele: a teljes értékrendünk a szülők tiszteletétől kezdve a lopás és emberölés tilalmán át szexuális szabadosság tiltásáig a biblikus etikán alapszik. Egészen pontosan Isten kijelentésén alapszik. Ezt a kijelentést, ezeket az erkölcsi normákat vallják a Krisztusban hívők. Az ellene indított ezer támadás ellenére ez az erkölcsiség tartja még ma is egyben a magyar társadalmat.

A Krisztusban hívő emberek pedig természetes módon egymás társaságában szeretik megélni a hitüket, így alakultak ki a gyülekezetek.

Súlyosan felelőtlen kijelentés azt állítani, még csak sugallni is, hogy a keresztyén gyülekezetek, vagy országos méretű "hálózataik", az egyházak működéséből a magyar nép nem profitál. Különösen akkor, amikor népünk egy morális szakadékban vergődik. Meggyőződésem, hogy a magyar nép számára egyetlen eszköz áll rendelkezésre a felemelkedéshez: a Jézus Krisztushoz való megtérés. Maga Kölcsey is a Tőle való eltávolodásra vezeti vissza a minket sújtó csapásokat: "hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben"!

Csak a keresztyén gyülekezetek működése, az azokban szolgáló emberek áldozatkészsége, és Isten rajtuk keresztül végzett munkája hozhat erkölcsi és ezáltal általános felemelkedést, egyáltalán túlélést népünk számára!

Egyes egyházi vezetők romlottsága pedig nem vezethet a teljes keresztyénség elvetéséhez. Mint ahogy néhány, vagy akár egy ládányi rothadt alma sem indokolja valamennyi almafa kivágását.

Tisztelettel:

egy református presbiter

Sziasztok!

A Perge Ottó cikkében szereplő tárgyi tévedésekkel kapcsolatban szeretnék helyesbítéssel élni. Perge Ottó úgy fogalmazott, hogy az egyház "kiátkozta" őt politikai nézetei miatt. Nos, ezzel szemben a valóság a következő:

1. A katolikus egyház hite - a protestáns felekezetektől eltérően - világos megfogalmazást nyer az ún. "hittételekben". Ezek a hittételek zárulnak az "anathema" formulával, innen ered a protestáns "kiátkozás" kifejezés. Ez azonban nem egyes személyekre, hanem tanításokra vonatkozik. Nos, örömmel közölhetem, hogy az egyház hitének sohasem volt része, és nem is lesz a holocaust-vallás. Az említett püspök kijelentése magánvélemény, semmi köze az egyház tanításához. Ebből a kijelentésből mindössze az állapítható meg, hogy az említett püspöknek sincs - a többi modern püspökhöz hasonlóan - semmi köze a katolikus hithez.

2. Azt nem értem, hogyha a szerző - teljesen jogosan - felháborodik a modern püspökök és papok kijelentésein, akkor miért őket hallgatja továbbra is. Nekem erről személyesen a „vadász-vadász, te szopni jársz ide..." csattanójú vicc jut az eszembe. Mert a cikkben sugalltakkal ellentétben vannak normális, hitükhöz hű papok is. Magyarországon is akadnak méltó utódai a hitéhez és magyarságához mindvégig hű Mindszenty bíborosnak. Budapesten pl. a Szt. X. Piusz Papi Társaság áll hosszú ideje a katolikus hívek szolgálatában, de vidéken is vannak kitartó papok - ha nem is sokan -, akik következetesen visszautasítanak minden modern tévtanítást, mint a zsidó-keresztény "párbeszédet", vagy a kommunistákkal történő "kibékülést" is. Az alábbi oldalon lehet tájékozódni a hithű katolikus papok tevékenységét illetően:

www.freeweb.hu/katolikus-honlap/hirek.htm
www.freeweb.hu/katolikus-honlap/szentmise.htm

3. Azt hiszem, a kuruc.info, mint hiteles, független, nemzeti hírportál küldetéséhez az is hozzátartozik, hogy mielőtt egy "szenzációt" címlapon közöl, legalább a saját szakértőit kérdezze meg a cikk tévedésektől való mentessége felől. Ez az igazság közvetítésére való törekvés feltétele. Így kikerülhető az ilyen utólagos "korrekciók" nagy részének szükségessége.

Egy olvasó

Perge Ottó viszontválasza:

A "Nem vagyok többé katolikus" című írásomra érkezett kritikák egy része bizonyos fokig megalapozott. Így például Végvári Levente Attilának abban igaza van, hogy az Izraelben szolgálatot teljesítő pápai nuncius "nem tagadhat ki senkit".

Természetesen egyházjogi szempontból "nem vagyok kiátkozva", ezzel magam is tisztában vagyok. "Kiátkozni" egyébként ma már nem is lehet senkit. Tény továbbá az is, hogy Adolf Hitler és általában a nemzetiszocializmus viszonya a kereszténységhez is egy eléggé bonyolult, ellentmondásos kapcsolat. A nemzetiszocialisták részben együttműködésre törekedtek a kereszténységgel, de ugyanakkor komoly bírálatokkal is illették az egyházakat.

A "református presbiter" név alatt hozzászóló olvasó is joggal mutat rá arra, hogy a "Krisztusba vetett hit tartotta meg a nyugati embert évszázadokon át" és a "keresztény felekezetek nélkül már régen a pusztulás lett volna népünk osztályrésze". Teljesen egyetértek ezekkel a megállapításokkal, de hát éppen az a baj, hogy a kereszténység többé nem tölti be azt a szerepét, amelyet kétezer esztendőn keresztül a nyugati civilizáció fenntartásában játszott. Erre próbáltam utalni a cikkemben, amikor azt kérdeztem, hogy "feltűnne egyáltalán az utca emberének, ha az egyházi vezetőket egy nagy pofon kíséretében hazazavarnák"? A szomorú jelenről írtam, semmi esetre sem a kereszténység nagyszerű múltjáról.
Azt gondolom, az egyházak behódolása mindenféle világi hatalomnak, az állandó hátrálás és meghunyászkodás, az erkölcsök hanyatlása a papok és lelkészek soraiban, a hit látványos meggyengülése végső soron két okra vezethető vissza .

Az egyik, hogy a polgárság vezető rétege, a pénzarisztokrácia a XVIII-XIX. század folyamán a "tudományos világnézet" és a "felvilágosodás" jelszavait hangoztatva legyőzte a kereszténységet. A zsidóságnak természetesen kiemelt érdeke fűződött a Jézus Krisztus egyházainak tönkretételéhez, nem csupán azért, mert ők maguk fontos részei a nyugati világot uraló pénzarisztokráciának, de azért is, mert nyilvánvaló: minél gyengébb a kereszténység, annál erősebb lehet a zsidóság, és megfordítva.
De van a kereszténység bajainak egy másik oka is. Ez pedig az, hogy képtelen "megszólítani a mai kor emberét". A második vatikáni zsinat /1962-65/ fő célja éppen a katolicizmus "modernizálása" volt. Más felekezetek is régóta igyekeznek "lépést tartani a korral", de, akár csak a katolikusok, meglehetősen csekély eredménnyel. Az a szakadár katolikus mozgalom - amelyhez Williamson atya is tartozik - is ugyanezen okból lépett külön útra: ők ugyanis úgy ítélték meg, a vatikáni zsinaton a katolikus egyház képviselői olyan súlyos engedményeket tettek a "modern világ embere" számára, amelyek már a keresztény vallás alaptételeit is megkérdőjelezik!

A vatikáni zsinaton összegyűlt egyházi vezetők abból a téves feltételezésből indultak ki, hogy a probléma,amivel szembesülnek, alapvetően "kommunikációs természetű". Egyszerűen annyit kell csupán tenni, hogy a "mai kor emberének nyelvén kell megfogalmazni a katolicizmus üzenetét". Nos, attól tartok, nagyobb a baj, és az én kiábrándulásomnak ez a legfőbb oka, nem önmagában a Williamson-ügy, vagy éppen a keresztény felekezetek vezetőinek /és sok esetben tagjainak/ a kommunizmus idején vagy éppen napjainkban tanúsított gyáva, szánalmas viselkedése.
A nagyobb baj pedig a következő: a kereszténység kulcsfogalmai - bűn, bűnbánat, vezeklés, bűnbocsánat, megváltás, üdvözülés - a mai kor embere számára teljességgel értelmezhetetlenek! Az emberek nem tudják, mi a bűn, ezért a bűnbánatról, a megbocsátásról sem lehet fogalmuk, és így természetesen a megváltás jelentésével sem lehetnek tisztában. Továbbá képtelenség arról meggyőzni bárkit is manapság, hogy élete célja nem a földi boldogság /amit az anyagi javak felhalmozásával és az élvezetekkel azonosítanak/, hanem az üdvözülés. Ezért aztán a "tartsunk lépést a korral" jelszó jegyében a kereszténység már nem is igen beszél beszél sem bűnről, sem megbocsátásról, sem üdvözülésről. Mindez olyan "maradian" hangzik.

De azért a nyelv mégsem választható el a fogalmaktól. Nagyon nehéz, ha nem éppen lehetetlen olyan fogalmakat "kommunikálni", amelyek az emberek fejében nem léteznek. Megdöbbentő, de igaz: az isteni üzenet milliók és millió számára felfoghatatlan ma a nyugati világban.
A kereszténység baja tehát kettős. Egyrészt legyőzték és a földre tiporták, bár ebből még erényt is lehetett volna kovácsolni. Végső soron Jézus Krisztus vallásától nem idegen az üldözöttség, a legyőzöttség, a hatalomnélküliség. Viszont a legyőzött, az uralom eszközeitől megfosztott kereszténység teljes szerepzavarban van, és képtelen megszólítani a kor emberét. Kínjában fűhöz-fához kapkod, és az erősekhez és a hatalmasokhoz dörgölőzik, hogy "mentse, ami menthető". Talán ha alkalmazkodunk, ha hallgatunk, ha idomulunk, akkor még eltengődhetünk azokon a morzsákon, amelyeket a világ mai urai időnként odadobálnak nekünk - íme, a mai "zsinat utáni", "modern" kereszténység legfőbb parancsolata. Csoda-e, ha ki akarok lépni?

Perge Ottó

Csatlakozom Perge testvéremhez!

,,A ,,keresztény világ” olyan iszonyatos, hogy a szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztény pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük tartoznak.” (C.H.Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza, 174.oldal)

A szent szó elkülönítettet jelent, aki Isten számára van életre keltve. A zsidóság azonban ma sem ismeri el Jézust Istennek, ezzel megtagadja a Szentháromságot, a megtagadással pedig egy Jézus nélküli bálványt, placebo istent kreál magának, mint annak idején az aranyborjút. Aki nem az egy igaz Istent imádja, azt téríteni kell, de az egyház nem téríti a zsidókat, hanem együttműködik velük. Vagyis, Spurgeon szavaival élve: ,,kiegyezik Krisztus ellenségeivel”, miközben a hazai, és elszakított területeinken folyó magyarellenes kirohanások, Demszky-fröcsögések, magyarverések-gyilkosságok miatt nem emel szót a nagy nyilvánosság előtt.

A Jobbik MMP, és a Magyar Gárda az ő szemükben is szélsőség, de a zsidó Paul Wolfowitz Világbanki ukáza - ,,6 millió magyar kell, föléjük pedig kétmillió narrow minded” és a gázai népirtás, - pedig nem szélsőség, és nem is sovinizmus.

Az egyház koncepciós pert indított ezen sovinizmus ellen tiltakozó Hegedűs Lóránt hazafi ellen is. Elmondhatom, kérdezhetem, amit Tormay Cecile a "Bujdosó könyv"-ében említ, hogy egy francia tábornok - Franchet d’ Espérey - megkérdezte Károlyitól: "Önök valamennyien zsidók?" Majd hozzátette: "Nem hittem volna, hogy ennyire lesüllyedtek!"

Református egyháztag vagyok, és Perge Ottóhoz hasonlóan engem is dühít, hogy a történelmi egyházak is beálltak a balliberális kórusba. Számtalan példát tudok felhozni arra, hogy a keresztény egyházak önnön szerepüket megtagadva cselekszenek, beszélnek és nyilatkoznak.

A legutóbbi felháborító eset David Irving brit történész budapesti látogatása után történt, amikor is a MRE nyilvánosan tiltakozott a holokauszttagadó történész templomba való beengedése miatt. Ha a MAZSIHISZ tette volna ezt, még érteném is az indokolást, de miért támadja a MRE a holokauszt tagadóit? Lehetek kissé rosszindulatú? Talán azért, mert sok ki- és átkeresztelkedett zsidó család van a reformátusok között? Vagy Feldmáyer Péter után, ők is ,,Izrael kihelyezett tagozata?”

Tisztelt MRE, és tisztelt MKE! Önök nem tudják, hogy a magyar Alkotmány rögzíti a lelkiismereti és szólásszabadságot?
60. § (1) A XII. fejezet - Alapvető jogok és kötelességek
A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.
(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.
(4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
Az ENSZ tagországok által 1948 december 10-én aláírt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is rögzíti ezen jogokat:
18. cikk: Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
19. cikk: Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.
Ezen törvények alapján én, az Olvasó, David Irving, vagy a legutóbb hazájából elűzött, holokauszt-cáfoló Richard Williamson püspök is azt hisz az állítólagos holokausztról, amit akar! Szégyen és gyalázat, hogy egy keresztény papot, a hívek és a nagy nyilvánosság előtt meghurcol a legrégebbi, állítólag Jézust követő, katolikus egyház, csak azért, mert a földi világ urai, a pénzt Istenként imádó cionisták ezt kérték?
Hát kit szolgál a pápa? Krisztust, vagy a Sátánt?

Mert az bizonyos, hogy a zsidók, akik a palesztinokat hamarosan teljesen kiirtják, a Sátán veszett kutyái! Nem ok nélkül ostorozta őket Jézus után Luther Márton is. Hogyan gondolja a GONDOLATB?N kiszűrést az egyház? Talán minden templomba belépővel aláíratnak egy Nyilatkozatot, hogy ,,hiszem, és vallom, hogy a soá során 6 millió zsidót pusztítottak el a nácik”? Mi ez? Új vallás nőtt ki, amely fontosabb mint Krisztus váltságműve??

Egyébként is: nekünk, magyaroknak azt harsogja a parlamenti hazaáruló banda, valamint a zsidóság is, hogy béküljünk ki Moháccsal, Trianonnal, a Donnal, minden múltbéli fájdalmunkkal. A FIDESZ is ezért vallja, és gyakorolja a ,,múltnélküli”, appeasement” politizálást. A több mint 50 évvel ezelőtt történt holokauszttal akkor miért nem kell megbékülni? Ezt miért nem mondják a zsidóságnak ugyanezek a szervezetek?

De még tovább kérdezek: miért kell nekem és a gyerekemnek is majdan az adójából az n+n-edik zsidó kárpótlást fizetni? Gyurcsányék ugyanis aláírták, hogy 2012-ig újabb, 21 millió dolláros kárpótlást nyújtanak több részletben!

Ez ellen nem tiltakozik a keresztény egyház?
A sorozatos, cigányok, és zsidók részéről történt magyar gyalázások miatt nem tiltakozik az egyház?
A sorozatos, cigányok által elkövetett gyilkosságok miatt nem tiltakozik az egyház?
A Simon Peresz által bejelentett, cionista felvásárlások miatt nem tiltakozik az egyház?
A Világbanki ukáz – 6 millió magyar kell - miatt nem tiltakozik az egyház?
A hazai zsidó tulajdonú üzemekben való 12-16 órás munkaidő - miatt nem tiltakozik az egyház?
A gázai népirtás miatt nem tiltakozik az egyház?
A zsidókkal egy időben elhurcolt, sok-sok magyar elmaradt kárpótlása miatt nem tiltakozik az egyház?
Az 1944-ben felfüggesztett, Szent korona Történelmi Alkotmány mellőzése miatt nem tiltakozik az egyház?
Nem tiltakozik! Tudják, hogy miért nem? Azért nem, amit Perge Ottó testvérem leírt: ,, a kommunista rezsimmel együttműködő egyházi vezetők 1990 után is a helyükön maradtak” ( jó, ha tudják, hogy a kommunista vezetők nagyobb része zsidó származású volt)
,,20 éve a rendszerváltás után még mindig nem tisztázódott az egyházak szerepe a kommunista diktatúra idején” (szerintem tisztázódott, kiszolgálták a rendszert, amiért a mai napi nem kértek bocsánatot)
,,ugyanazok, akik csúsztak-másztak a kommunisták előtt, a rendszerváltásnak nevezett fordulat után a liberális-zsidó világhatalom urai előtt hajtanak térdet” (igen, mert a két csapat ugyanaz, egy tőről fakad, és náluk van a money, a FIDESZ kormány idején az egyház 23 milliárd forintot kapott)
Sok magyar hazafit Richard Williamson püspökhöz hasonlóan antiszemitáztak le, és hordtak le ,,vírmagyar”-nak, ,,magyarkodó”-nak, csak mert a dolgokat a nevükön nevezték, ti. hogy itt országhódítás folyik, magyarellenesség uralkodik, állami segítséggel, és hogy ehhez a parlamenti képviselők is asszisztálnak. Ma itthon magyargyűlölet, és magyar üldözés folyik.
Kálvinnak a vallásüldözések korában állást kellett foglalnia az őt magát is üldöző világi és egyházi hatalommal kapcsolatosan. Kálvin korlátozza az uralkodói tekintélyt, ellenőrzi az uralkodói hatalmat és – amikor szükséges – érvényesíti az alkotmányos ellenállás jogát. A Reformáció így formálja meg a Hit Emberét: „Ez az új ember nem elégszik meg azzal, hogy csak a hitélet világában nyerje vissza szabadságát, hanem a szellem és az anyagi élet minden területén, az élet minden vonatkozásában, az emberi közösségek mindegyikében biztosítani akarja a maga számára ezt a szabadságot.” (Kováts J. István: A keresztyénség és a társadalmi kérdések. Bp. 1933. 140.p.)
Kálvin előtt évszázadokkal megfogalmazta ezt a magyar Szent korona Történelmi Alkotmány, amelyet Werbőczi István öntött írásba, 1514-ben, abban a művében, amit „Hármaskönyv” vagy „Tripartitum”, vagy „Magyar Decretum” néven ismerünk., és amely kimondja: ,,Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.”
Ez az elv 1989 után bekerült az új legfelsőbb törvénybe is.
A leszélsőségezett, lefasisztázott, és leantiszemitázott magyarok tehát alkotmányos jogukkal élve tüntetnek az országhódítók, és a népirtás ellen. A magyar ember is olyan, mint minden más nemzet, joga van az élethez, a munkához, és a szabadsághoz! (És nem kötelezhet senki bennünket, hogy valljuk a máig vitatott holokausztot. És nem vagyunk kötelesek örök időkig fizetni a kárpótlásokat sem.)
3. cikk: Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
4. cikk: Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos.

Ezeket az elveket pontosan a cionisták nyomására fektették le a II. világháború után Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Szégyen, és minősíthetetlen, hogy pontosan ők azok, akik felrúgják ezeket az elveket, amikor a magyarságot a palesztinok után a sokadik leigázandó népnek tekintenek, és mindenkit kötelezni akarnak a soában való hitre.
Tisztelt Zsidóság, és a keresztény egyházak vezetői!!
2009-et írunk, és nem Orwell 1984-es évét, bármennyire is szeretnék Önök ezt elérni. Tegyék le az Izraeli telefont, és zárják a szívükbe az egy Isten igéjét: "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak" (Mt 6:24).

Iványi Sándor
egyháztag, a kálvinista Rómából

Kedves Ottó barátom!

Sok mindenben egyetértek veled közleményed kapcsán, melyben bejelented a Katolikus Egyházból történő kilépésedet. Igen, én is úgy látom, hogy nagy baromságot mondott Antonio Franco, a Vatikán nagykövete, és én is úgy látom, hogy a katolikus egyház és a keresztény felekezetek is leszerepeltek a rájuk bízott nyáj előtt avval, hogy térdet hajtottak a Sátán zsinagógája előtt, és nekem is elegem van a sunyi lapításból és köpönyegforgatásból.

Nem is sorolom, mik azok a tételeid, amelyekkel mind egyetértek, rátérek inkább azokra, amelyekkel szemben komoly kifogásom van.
Azt állítod, a katolikus egyház, de a többi keresztény felekezet is, a kommunizmus idején gyászosan leszerepelt.
Való igaz, hogy akkor is voltak néhányan, akik megfeleltek ennek a vádnak. De, Ottó barátom, olvasd el a „Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában” c. könyvet, vagy legalább lapozz bele (legalább 90 %-ban a vörös csillagról van szó). A könyv öt vaskos kötetben írja le azoknak a tényleges vértanúknak és keresztjüket vértanúi módon hordozó papoknak az életét, akik évtizedeken keresztül gerincesek, népükhöz és hitükhöz hűek tudtak maradni. Persze, hogy a zsíros posztokon, a rivaldafényben az árulók és megalkuvók maradtak, de sokszor ezek sorsában is ott volt a halálos kommunista ölelés: „bátyád itt van a börtönünkben, ha nem leszel besúgó kivégezzük… ” Te hogy viselkedtél volna ebben a helyzetben? Én biztos, hogy aláírtam volna, mondván, hogy fő az, hogy most az ő életét megmentsük, aztán majd lesz valami a besúgással.

Véleményem szerint az egyháziak fényesen helytálltak az ötven éves lelki és fizikai terror ideje alatt.
Közlöd továbbá a világgal, téged a katolikus egyház kirekesztett a soraiból, és te ezt tudomásul veszed. A mai naptól fogva nem jársz misékre, és nem élsz a szentségekkel. "Ki vagy átkozva."
Ne haragudj, de kételkedem benne, hogy eddig éltél a szentségekkel és komolyan vetted hitedet. Jön egy kis szélfújás, és máris bedőlünk? Te elhiszed, hogy akár a vatikáni követnek, akár a pápának joga van a katolikus egyházhoz való tartozást attól függővé tenni, hogy hiszünk-e a holokamuban? Tanultál te valaha hittant? Nem tudod, mi a Katolikus Egyház? Mondjam, hogy Krisztus Titokzatos Teste, és az üdvösség egyetlen útja? És hogy mik az egyházhoz való tartozás kritériumai, azt is biztosan tudod. „Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban.” Ilyen egyszerű. Nuku holokamu a kritériumok között, Ottó barátom.

Az persze más kérdés, hogy az egyháziak közül sokan, nagyon sokan árulók lettek. Az ember sírni tudna, ha a római kor keresztényüldözéseire gondol. A keresztények egymást vigasztalva és imádkozva léptek az arénába, ahol a csőcselék cirkuszi szórakoztatására vadállatok tépték őket szét. De nem hajtottak térdet az Antikrisztus és a császár előtt.

De próbáljunk egy kicsit mai helyzetünkön fölülemelkedni. Szent Pál és Szent János előre figyelmeztetnek ugyanis bennünket, ezek a dolgok be fognak következni. A bibliában egyébként minden benne van, csak tudni kell olvasni. (2Tessz 2.3: Hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? 1Jn 2.18: Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.)

Nézzünk szét továbbá a világban. Egyre növekszik azoknak a katolikusoknak a száma, akik eszmélni kezdenek, a II Vatikáni Zsinat óta egyre több a furcsaság az egyházban, egyre nyíltabb a hatalomhoz dörgölődzés, a rábízott nyáj elárulása. Ez ellen Lefebvre érsek emelte föl először a szavát, és köréje gyülekeztek azok a papok és hívek, akik szintén nem tudták elfogadni a zsinat óta követett új kurzust. Így alakult meg a Szent X. Pius Papi Testvériség (FSSPX), amelynek komoly bázisa van szerte a világban. Az más kérdés, hogy a legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy a testvériség is bedőlt a cionista gépezet előtt, de nem Williamson püspök az egyedüli, akik szembeszáll az új vatikáni eretnekséggel, ti. hogy a holokamunak bármi köze lehetne a katolikus hithez. De egyikük sem mondta, hogy akkor ők most kilépnek az egyházból. Nem, ezek a bátor emberek mind határozottan és egyöntetűen állítják, hogy ők az igazi hívő katolikusok, és nem azok, akik ilyen primitív, egy egyszerű hívő által is jól átlátható eretnekséget terjesztenek. Véleményem egyébként, hogy Lefebvre érsek követőinél még valami szakadás lesz, és pontosan emiatt.

Vagy nézzünk azokra az amerikai katolikusokra, akiknek már az FSSPX is túl liberális volt. Ők alkotják az SSPV (V. Szent Pius Társaság) közösséget.
De nézhetünk a szintén az inkább Újvilágban elterjedt szediszvakantizmus mozgalomra, amelynek képviselői buzgó katolikusok, csak éppen azt mondják, hogy a pápai trón XII. Pius halálával megüresedett, mivel akik azt azóta bitorolják, eretnekek, márpedig egy eretnek automatikusan elveszíti pápai hatalmát.

A lényeg, hogy a felsoroltak egyike sem tagadja meg katolikus hitét, hanem ha lehet, még buzgóbban ragaszkodnak a kinyilatkoztatott tanításhoz, és igyekszenek álláspontjukat terjeszteni és megismertetni.
Természetesen itt, a Magyar Katolikus Egyházban is meg lehet találni azokat a papokat, akik jól látják a helyzetet, és a lehetőségekhez képest igyekeznek helyesen viselkedni és helyes útmutatást adni.
Valami ilyesmit kellene nekünk, magyar katolikusoknak is tenni, ragaszkodni a kinyilatkoztatott tanításhoz, de szembeszállni a sumákolással, mutyizással, a cionisták előtti hajbókolással.
Ajánlom figyelmedbe egyébként J. Gärtnernek a pápához és a holokamuzásban élenjáró egyházi személyekhez írt nyílt levelét a www.kreuz.net honlapon, melyet a kuruc.info számára én fordítottam le (http://www.kuruc.info/r/9/36077). A levélnek meglepően nagy volt a visszhangja, több más német honlap átvette, de a hozzászólások közt egy sem volt, amely védte volna a megszólítottak álláspontját. Amiből csak arra tudok következtetni, hogy sem a pápa, sem ezek a hangoskodók nem hisznek a holokamuban, csak éppen úgy tesznek, mert ez a politikailag korrekt vagy mert zsarolhatók.

Köszönt:
Bálint József