Az elmúlt hónapokban gyakran előfordult, hogy közgazdászok, egyetemi tanárok, jogászok arról tájékoztatták a közvéleményt, amit egy józan ítélőképességgel és egészséges lélekkel rendelkező ember talán nem is igazán tud hová tenni magában.

Csath Magdolna, Bogár László, Szöőr Anna és mások arról beszélnek, hogy Magyarországon előre eltervezett és szisztematikusan végrehajtott népirtás folyik. Az első hallásra hihetetlennek tűnő kijelentések valójában komoly és figyelmünkre érdemes dologról szólnak.

De miről is van szó egyáltalán?

Hiszen Magyarországon (még) nem masíroznak izraeli tankok, (még) nem járják a falvakat likvidáló egységek és a gyógyíthatatlan betegek (még) nem kapnak fenolinjekciót a szívükbe!
Mielőtt lelki békénket végre megtalálva egy nagy sóhaj után megnyugodnánk, gondoljunk arra, hogy népirtást sokkal csendesebb, alattomosabb és hatásosabb módszerrel is meg lehet valósítani, és hazánkban ezekben a szomorú években pontosan ennek lehetünk tanúi. Egy enciklopédia meghatározása szerint a népirtás megvalósítható többek között egy bizonyos társadalmi identitáshoz tartozó emberek vagy népcsoportok ellen ellen elkövetett, azok elpusztítására törekvő tömegméretű és célzatos magatartás tanúsításával, súlyos testi vagy mentális sérülés okozásával, a csoport életfeltételeinek szándékos megszüntetésével illetve olyan intézkedések foganatosításával, melyek célja a csoporton belüli születések korlátozása.

Láthatjuk tehát, hogy a genocídium végrehajtásához nem feltétlenül szükséges bomba, tank vagy aknavető. (Persze lehet így is csinálni, ugye, Livni asszony?)

Magyarországon a rendszerváltást követő kezdeti lelkesedést felváltotta a csalódás, a kétségbeesés és a kilátástalanság érzése. A munkahelyek tömeges elvesztése és a mindennapokba könyörtelenül bekúszó arctalan és kegyetlen kapitalizmus sivár valósága az életszínvonal drasztikus csökkenését hozta magával. Az előre programozott szovjet összeomlást követően hazánk egy sokkal veszedelmesebb, kapzsibb és kizsákmányolóbb szörnyeteg karmaiban találta magát: a nemzetközi pénzvilág prédájává váltunk. A nemzetközi bankárok által vezérelt pénzügyi Internacionálé első vonal-beli képviselője az a Nemzetközi Valutaalap, amely a közelmúltban a hozzáértő és szociálisan érzékeny kormány által okozott államcsőd elkerülése érdekében dollármilliárdjaival készséggel kisegítette hazánkat.
Ebben természetesen nem a segítő szándék vezérelte, csupán azt akarta biztosítani, hogy a magyar költségvetés gerincét ropogtató irdatlan összegű államadósság törlesztése a jövőben is zökkenőmentesen történjék.

Tudnunk kell, hogy a világ kormányai csupán végrehajtó szervként működnek és a látható történéseknek csupán a felszínén mozognak: megbízóik, a pénzkibocsátás monopóliuma felett őrködő és azt önkényesen birtokló nemzetközi bankárok, a Rothschildok, a Warburgok, a Khanok és társaik utasításait hajtják végre. Ennek alátámasztására álljon itt egy mondat, melyet a szabadkőműves Reginald McKenna 1924 januárjában a Midland Bank igazgatóságának elnökeként mondott a részvényeseknek:
"Attól tartok, hogy az egyszerű polgár nem szívesen venné, ha elmondanák neki, hogy a bankok képesek pénzt előállítani, és azt elő is állítják... Akik a hitelek felett őrködnek, azok irányítják az ország kormányát és tartják kézben népének sorsát."

A szemünk előtt zajló magyar népirtás mozgatói tehát a tényleges hatalmat birtokló nemzetközi pénzvilág képviselői, akik hazánk jövőjével kapcsolatban igen figyelemreméltó elgondolással bírnak.
1997 februárjában a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetemen a Világbank zártkörű tanácskozást tartott.  Az elhangzottak szerint a szervezet azt tartaná kívánatosnak, ha Magyarországon csak 8 millió lakos élne. Elmondták, hogy azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkednek, ösztönözni kellene a kivándorlásra. Az előadók értékelték ugyan a kormány egészségügyi és oktatási reformját (vagyis az országot a 60-as évekbe visszavető Bokros-csomagot), ugyanakkor szorgalmazták a kórházi ágyak további csökkentését. Ezt követően egy még szűkebb körű, 30 fős tanácskozást tartottak, de az ott elhangzottakat 30 évre titkosították.

Talán nem ezen óhajok beteljesülését látjuk napjainkban?

A társadalom erkölcsi és morális tartását megtorpedózó kormány, a nemzetromboló SZDSZ és a többi, idegen érdekek szolgálatában álló lakáj valóban a hatalom valódi birtokosainak parancsait teljesíti?
Most már talán felsejlenek azok a szándékok, amelyek valósággá válását néhány éve vagy évtizede még elképzelhetetlennek tartottunk: melegfelvonulás Budapesten, a hagyományos családmodell bírálata és üldözése, erőfeszítések a kábítószerfogyasztás legalizálására, az antiszociális viselkedés és agresszivitás korlátok nélküli propagálása, a homoszexuális házasságok ügyének napirendre tűzése, a nemzeti önérzet sárba tiprása, és még sorolhatnánk.

Egy öntudatától megfosztott, a társadalom alapegységét képező családi kötelék rombolásától legyengült, értékevesztett, csalódott társadalom könnyűszerrel mozgatható, befolyásolható, és igen, irtható is.

A Világbank által megrendelt és a kormány által szolgalelkűen végrehajtott magyar genocídium mindannyiunk tragédiája. A parancs elhangzott: csendben, halkan, titokban. A gyümölcs, ha nem is azonnal, de szépen érik: évente hozzávetőleg egy Eger nagyságú város lakosságát veszítjük el, ennyivel vagyunk évről-évre kevesebben. Tegyük fel a kérdést: az abortusz által meggyilkolt, vagy a létbizonytalanság poklától rettegő anya méhében meg sem fogant gyermek életéért vajon ki tartozik felelősséggel?

Nem kellenek tankok, aknák, bombák. A módszer láthatóan eredményesen működik.
Winston Churchill, a szabadkőműves angol miniszterelnök a következő kijelentést tette a Harvard Egyetemen 1943-ban: "Sokkal kifizetődőbb annak ellenőrzése, hogy mit gondoljanak az emberek, mint országokat elfoglalni és lakóikat kizsákmányolni." 

Hát legyünk résen, és a média szennyes, alantas, romboló világától elfordulva magyar hagyományaink ápolásával és keresztény államiságunk óvásával vegyük kézbe jövőnk alakítását!

George Komor