Pomáz, Bükki-puszta - Engedély nélküli építkezés védett természeti területen a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, néhai dr. Zboray Sándor - Szálasi Ferenc nemzetvezető 1946-ban kirendelt védőügyvédjének – egykori birtokán

A Pilisben kirándulva, kilométerekre eltávolodva a legközelebbi településtől egyszer egy építkezésre lettem figyelmes, majd azt vettem észre, hogy néhány hónap alatt hirtelen a semmiből egy lakóház épült fel a nemzeti park területén. Nagy természetjáró lévén idestova 40 éve a Pilis minden zugát ismerem, de ilyet még nem tapasztaltam. Ma már valakiknek mindent lehet?

A történet 1910-re nyúlik vissza, amikor a Zboray család megszerezte a pomázi ingatlant és egy kisebb családi gazdaságot alakított ki. Azonban az épületek a háború alatt teljesen elpusztultak, a terület a Magyar Állam tulajdonába került, mára beerdősült, és az egykori virágzó gazdaság nyomait már csak 4 db öreg, beteges gyümölcsfa őrzi.

Bábosik Katalin (an: Zboray Mária), a képen jobb oldalt látható, aki a Svájci Hozzájárulás Program Hivatalában (SCO) programvezető

1994-ben megkereste a terület akkori kezelőjét, a Pilisi Parkerdőgazdaságot, és előadta, hogy a terület csak tévedésből került a 60-as években a Magyar Állam tulajdonába és a Pilisi Parkerdőgazdaság kezelésébe, a valóságban az mindvégig a család tulajdonát képezte, és téves földhivatali átvezetésre hivatkozott. Nem tudni, milyen kapcsolatoknak köszönhetően, de a hatóságok a Magyar Állam tulajdonát képező védett, ezért elidegeníthetetlen ingatlant 1996-ban visszaírták az akkor már rég elhunyt Zboray Kálmán és Dr. Zboray Sándor nevére. 1995-ben a védett természeti területek tulajdonosi jogát gyakorló Kincstári Vagyoni Igazgatóságot meg sem keresték az eljárás során, az erdészeti hatósági feladatokat ellátó Budapesti Erdőfelügyelőség és a Szentendrei Földhivatal határozataiból sem kapott a kincstár, gyakorlatilag a tulajdonos megkérdezése nélkül döntöttek.

Amennyiben valóban téves átvezetés történt, akkor is 1960-óta már több mint 30 év eltelt, és azt a Magyar Állam már rég elbirtokolta, így még a kincstár beleegyezése esetén is fennáll a hűtlen kezelés esete. Bábosik Katalint valószínűleg nem a kisemmizettség érzése hajszolta bele a harácsolásba, mivel az államosított Zboray-földek után a család kárpótlásban részesült. 2007-ben Bábosik Katalin ismételt közbenjárására az 1910-es állapotnak megfelelő művelési ágba sorolták az erdőterületet. A beerdősült, már csak egy épület alapjainak romjait tartalmazó ingatlant, amely a tulajdoni lap szerint erdőként van nyilvántartva, miként lehetett az 1910-es állapotnak megfelelő művelési ágba (lakóház, udvar, gyümölcsös, rét) átvezetni, azt a téves látszatot keltve, mintha itt ma is lakóház állna és egy családi gazdaság működne? A földhivatali nyilvántartásban mindig a valós művelési ágnak megfelelő állapotot kell feltüntetni. Nyilvánvalóan ez is csak a véletlen műve, és semmi köze nincs ehhez Bábosik Rolandnak, aki szintén a Jászok Egyesületének a tagja és mellesleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkatársa.

Miután Bábosik Katalin közbenjárására átírásra került az elhunytak nevére az ingatlan, évtizedekkel haláluk után megindulhatott a hagyatéki eljárás, melynek során többen is örököltek, (Zboray János szül.: 1929., Zboray Zsuzsanna szül.: 1943., Bábosik Istvánné szül.: Zboray Mária) kivéve Bábosik Katalint, de ez az állapot továbbra sem zavarta abban, hogy magáénak tekintse a pomázi birtokot, és megállíthatatlanul haladt tovább - a törvénytelenségek sűrűjében - kitűzött célja megvalósítása érdekében.

Miután egy kisebb tulajdoni hányadot sikerült megszereznie, 2007-ben engedély nélkül elkezdett egy házat építeni az erdő közepébe. A hatóságok efelett is szemet hunytak, hagyták, hadd épüljön az a ház, kicsit jegyzőkönyveztek a látszat kedvéért, de konkrét intézkedést nem tettek. Miután már félig állt a ház, Bábosik Katalin nagyon sopánkodott. Ő azt nem tudta, hogy a felújításhoz engedély kell! Ő csak helyreállítja a régi épületet, nem épít ő semmi újat, a papírokon is szerepel a ház, hát nem is érti az egészet! És tényleg, mára mindent szépen lepapíroztak a hatóságok és hogy továbbra is minden gördülékenyen menjen, fennmaradási és továbbépítési engedélyt kért az Önkormányzattól. 2008-ban a természetvédelmi hatóságnak ez már sok volt és nem járult hozzá az építkezéshez, mely véleményt Pomáz Város Önkormányzata meg is kapta, de az elutasító határozatot továbbra sem adta ki, addig is hadd épüljön a ház. Végül ez év augusztusában nagy nehezen mégis elutasította az engedély kérelmet, és az építtetőt 60 napon belül az épület bontására kötelezte. A határozatból kiderül, hogy az építtető a régészeti feltárást is elmulasztotta, továbbá az övezeti besorolás szerint a terület egyáltalán nem beépíthető, mivel jelenleg erdő övezetben található. Ekkorra már tető alá került a ház és, mint tudjuk, Magyarországon a hatóságok úgysem bontanak. Bábosik Katalin természetesen megfellebbezte az elutasító határozatot. A döntés érdemi része az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség kezében van, de itt is szerencséje van Bábosiknak, mivel a Természetvédelmi Igazgatóság egykori igazgatója, Dr. Szabó Sándor, aki 1995-ben már hozzájárult az 1910-es állapot visszaállításához, most éppen a Főfelügyelőségen főosztályvezető és valószínűleg Bábosik Rolandnak sem lesz ellenére a telefon megemelése.

Hogyan lehet jogképes elhunyt személy? És kik ezek a földöntúli lények, akiknek még haláluk után is ekkora hatalmuk van?

Dr. Zboray Sándor ügyvéd nem más, mint Szálasi Ferenc Nemzetvezető koncepciós perében a kommunista hatalom által 1946 januárjában kirendelt védőügyvéd. A katolikus Zboray család egyéb képviselői is elég kárt okoztak a nemzetnek. Zboray Miklós országgyűlési képviselő, ügyvéd (1866-1940) neoliberális Károlyi párti eszméivel pusztított.

A Keresztényszocialista Néppártot, mely a közelmúltban a baloldali ellenzékkel vállvetve küzdött Tisza és Wekerle ellen és az általános választójogért, Károlyi a szociáldemokraták nyomására a kormányból kihagyni kényszerült. Ugyancsak a szociáldemokrata pártnak Kunfi Zsigmond vezetése alatt álló radikális balszárnya akadályozta meg azt, hogy a Keresztényszocialista Néppárt két prominens vezetője, Haller István és Huszár Károly, helyet foglaljon a Nemzeti Tanácsban. Végül is a nevezetteket Ernst Sándorral és Vass Józseffel együtt a Nemzeti Tanács nagyválasztmányába hívták meg, míg a szűkebb bizottságban a Keresztényszocialista Néppártnak csak egy helyet juttattak, ahová a párt Zboray Miklós képviselőt delegálta. Lásd itt.

Részlet Marschalkó Lajos Kik árulták el Magyarországot 1918-ban című művéből

Ha a Klofácok, Benesek, Srobárok, Jurigák, Vajda-Vojvodák meglátják Jászi Oszkár szép szemeit, vagy Kúnfi kellemesen elálló füleit, akkor bizonyára nyomban lemondanak Nagy-Romániáról és Csehszlovákiáról. Meg kell hát nyomni a pennát, felajzani a vágyakat. Az Estben Kéri-Krammer Pál már írja is a vezércikket:

Végre ütni fog az óra. Az az óra, amely az órák táncában koszorúzottan tűnik elénk, földöntúli boldogságot csendítve az elsanyargatott szívekbe. Mert már a béke fel nem tartható többé.

Ezt a kleinármini órát, ezt a földöntúli boldogságot egykor Trianon óratermében hallja ütni a magyar delegáció. De most mindegy. Ezeknek a kegyes demokratáknak minden mindegy. Ők már közlik Wilson tizennégy pontját. Ők határozottan állítják, hogy ez lesz a béke alapja. És már szervezik is a nagy összefogást a polgárok, munkások, parasztok arcvonalát. Például a 48-as párt értekezletén Ugron Gábor, Zboray Miklos, Zlinszky István szólalnak fel, hangoztatván, hogy a baloldali pártoknak együtt kell működni.

Az Est gyilkosságra uszít, Wekerle nem fél az "anzágolt" forradalomtól. Közben, október 9-én megjelenik a szociáldemokrata párt proklamációja. Az akkori menetrend is örök érvényű és változhatatlan, marxista előírások alapján készül;

Természetesen szabadkőműves is volt a Zboray családban, Zboray János műszaki főtanácsos, miniszteri osztálytanácsos (1872-1940) Lásd itt.

Részlet Dr. Somogyi István: a Szabadkőművesség igazi arca című művéből

Progresszív páholy alakult 1911. Főmester Zboray János (főv. mérn.); helyettes főmester Égly Sándor (kiugrott premontrei szerzetes) és Hajós Arthur zsidó.

Az utolsó évtizedben hírlapok és folyóiratok hasábjain a nemzet jövőjét féltő és ideális lelkületű férfiak igen sokszor kutatták annak a szomorú ténynek az okát, hogy miként tudott a nyolcvanas években még konzervatív és erősen magyar érzésű Budapest aránylag rövid idő alatt a nemzetellenes radikalizmus főfészke lenni.

Itt egy rendszeres, apró részletekig kidolgozott és következetesen keresztülvitt programnak kellett lennie, egy oly grandiózus tervnek, mely a legnagyobb körültekintéssel és a legprecízebb munkamegosztással vont érdekkörébe és mételyezett meg a fővárosban minden intézményt, legelsősorban annak hatóságát.

Ezt a tervszerű munkát pedig semmi más nem végezte el, mint a szabadkőművesség.
Ha a Barcsay Adorján által megírt munkát lapozgatjuk, az ott közölt névsorból azt fogjuk látni, hogy 1900-tól kezdődőleg a magyarországi szabadkőművesség beléletében lényeges változás történt. Ez időben ugyanis a régi, legalább még keresztény testvérek már nagyobbrészt kihaltak, a megmaradtak pedig - akik nem zsidó hatalmi célok diadaláért öltötték fel a kötényt - a mindjobban betóduló zsidó radikális fiataloktól és törekvéseiktől megundorodva, egymás után lépnek ki, - azaz fedeztetik vagy töröltetik magukat - a páholyokból.

A jobbérzésű keresztény elemeknek ezen visszavonulása csak megkönnyítette a munkát a "progresszív" név alatt csoportosuló, ateista, nemzetellenes, internacionális felfogású zsidóknak, akik nem is késtek birtokbavenni a páholyokat s meghonosítani azokban a nemzet- és erkölcszüllesztő munkálkodást.

Zboray János nem tartozott a jobb érzésű keresztények közé, a liberális vonalat követte. Bábosik Katalin sem veti meg a szabadkőművességet, a balos Pallas Páholy előadássorozatán vett részt még 1997-ben.

Érdemes egy kicsit elidőzni, ha már erre járunk a Pallas Páholy, és a vele szoros kapcsolatban álló Klubháló oldalakon. A Pallasz Páholy házirendje már a címoldalon diktatúráról árulkodik: A RENDEZVÉNYEK ZÁRTKÖR?EK! A Pallas Páholyban működő klubok, körök tagjai más társaság rendezvényén a klubvezető hozzájárulásával vehetnek részt.

A klubhálón hirdetik a „Tarka Magyar” demonstrációt is, itt hirdet a Népszava, Magyar Narancs, a TEVA, a Magyar Posta, a Fővárosi Gázművek, a Szerencsejáték Zrt. és még sokan mások.

A Pallas Páholy rendezvényei zártkörűek, ezért nem rendelkezünk további információval Bábosik Katalin további szabadkőműves tevékenységéről.

A Zboray birtok kialakulása óta kitört két világháború és Magyarországot még mindig ugyanaz a szabadkőműves hatalom uralja. A módszerek is ugyanazok: annak idején Zboray Jánost, Dr. Zboray Miklóst ültették a hivatalba, ma Bábosik Rolandot, Bábosik Katalint.

Az Európai Bizottság és Svájc 2006. február 27-én kétoldalú megállapodást írt alá a svájci kormány által létrehozott Svájci Hozzájárulásról. A megállapodás értelmében Svájc a 10 újonnan csatlakozott ország részére egyszeri, vissza nem térítendő támogatásként 5 éven keresztül összesen 1 milliárd svájci frank hozzájárulást biztosít. Ebből Magyarország részesedése 130.738.000 svájci frank (mintegy 20 milliárd forint). A támogatás felhasználásnak feltételeiről az egyeztetések Svájc és Magyarország között lezárultak. Bábosik Katalin ma e svájci pénzek nemes célra történő elosztása felett őrködik, őt is jó helyre ültették.

Sok ember számára rejtély a szabadkőművesek aprólékosan felépített hatalmi rendszere és annak működtetése, ezen a nagyon egyszerű példán keresztül most ezt mutattam be. Bővebb információ a témában itt található.

Kedves Kurucok!

Olvastam a cikket, melyet a pomázi nemzeti parki építkezésről írtatok, amelyben a jegyző is nyakig sáros.

Nem meglepő! Szabó András „úr” jegyző és Vicsi László fideszes polgármester „úr” annyira képviseli és óvja a törvényességet, mint a legutolsó zsebtolvaj a 6-os villamoson, és pont annyira érdekli a természet, mint a fatolvajokat – és éppen annyira is védi azt.

Sok van már a rovásukon. A jegyző és az egész építésügyi hatóság gazsulál az engedély nélküli építkezőknek, a bejelentés nélküli „lakosoknak”, pl. itt Uglarovicza dűlőn, ami a Duna-Ipoly nemzeti Park és a Natura 2000 (európai védettség!) terület között és mellett van, a Mesália-hegy északi és keleti oldalánál.

Tűri, hogy ezen a mezőgazdasági, zártkertes területen tetőtérbeépítéses házakat emeljenek, engedély nélkül felépített, talán még a tulajdoni lapon sem szereplő házakat családi házzá alakítsanak, és beköltözzenek engedély nélkül. Bár az is lehet, hogy, fittyet hányva mind a törvénynek, mind az építésügyi szabályzatnak, szépen kiadták ezekre a fennmaradási engedélyt és a lakhatási engedélyt? Az, hogy olyan telkekről van szó, amelyeket egyetlen drótkerítés választ el a Mesália hegy nemzeti parki részétől, vagy a naturás területtől, vagy pár tíz méterre van ezektől – nem számít. Persze csupa proli, cigány (Tisztelet a kivételnek, mert az is akad, ha nem is sok!) és most már egy frissen szabadult börtöntöltelék költözött oda az utóbbi 2-3 évben, „hála” a nyerészkedési vágyból kigrundolt villanynak.

Kb. három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a villanyt bevezették – jól megvoltunk anélkül is, már az, aki tényleg kiskertnek használta a telket, nem pedig százszoros(!!) áron akarta eladni bárkinek, mert ezeknek csak a pénz számít, mindegy, kit szabadítanak a kiskerttulajok nyakába –, egy tetőtér beépítéses házzal, úgy harminc méterre a Natura 2000 erdőtől, és kb. tőlünk is. Egész nyáron zengett az építkezéstől Uglarovicza, ami völgy, és csak kölcsönös egymásra figyeléssel lehet meglenni ott, mert a hegyek között mindent felerősítve és tisztán hallani.

Mindezt a telek kb. 50% százalékán a lehetséges 3% helyett. Az építésügyi hatóság ezt az építkezést „véletlenül” nem vette észre, amitől felbátorodtak egyes proli tulajdonosok, és következő évben és idén is (hiszen 3 év alatt semmi sem történt!!, tehát szabad a vásár) már két családi ház épült, az elsőt idén továbbépítették, és vagy hat-hét tulaj eladta a telkét cigány/bűnöző családoknak, akik szépen családi házzá alakították a házat, kibővítették, beköltöztek – és folyamatosan tüzelnek, több, mint évi hat hónapon keresztül. A fát a Naturás erdőből és a Mesália hegyről vágják ki. A füst meg szépen a nemzeti park fáira, az erdőbe száll – de ez nyilván része a természetvédelemnek.

Most már odáig pimaszodtak, hogy ipari méretben vágják az erdőt. Az egyik félcigány egyenesen ebből él! Nyilván azért költözött családostul ide, hogy az erdők közelében legyenek és könnyebben irtsák a természetvédelmi területet. UAZ, láncfűrész, ami „kell”, minden van. Már terepmotor is tellett a falopásból. Mi pedig, akik pár tíz méterre vagyunk tőlük, bármikor megyünk ki a telekre, hallgathatjuk a többiekkel együtt a folyamatos motoros fűrészt. Elviselhető? Hát nem... Ez a Mesália keleti oldalán van, ami szintén völgy, így a hang nem csak minket nem hagy kint lenni a kertben, (sokunkat még a házból is elüldöz ), de legalább 1 km-es körzetben mindenkinek tönkreteszi a hétvégéjét vagy a napját, bármikor is megyünk ki. Persze, mivel majdnem szomszédok vagyunk, mi nem merünk szólni. De nem is lenne értelme, lásd fentebb.

Arról már nem is szólok, hogy mennyien bővítik ki fedett terasszal vagy 10-20 m2-el a meglévő házukat, amit esetleg eleve engedély nélkül építettek, pedig az sem lehetséges a törvény szerint. Az ilyen szemléletű emberek nagy ívben tesznek a természetre is, szinte hetente eltüzelik a füvet, amit lenyírtak, a levágott ágakat és a kommunális hulladékot is, ha éppen nem a szomszéd bokros, fás telekre dobálják be. Az önkormányzati telkekről 20 éves fát vágnak ki, kocsibeállót irtanak maguknak,estébé, estébé.

Üressé irtják a telküket, azokat is, amik közvetlenül határosak a nemzeti parkkal, lopják a köveket az erdőből, aztán beépítik a betonkerítésbe, amit egy távolabbi szomszéd tett, kutat fúratnak, erkélyt, teraszt építenek, vízvezetéket vezetnek a házba, központi fűtést vagy cserépkályhát és persze mind fatüzeléses! MINDEZT ENGEDÉLY NÉLKÜL.

És nekünk egész nyáron, tavasszal és ősszel, ha kimegyünk – most már egyre ritkábban – a folytonos építkezést kell hallgatni, vagy a lopott fák darabolását motoros fűrésszel, ősszel, tavasszal a füstöt nyelni, pedig ezeket nem kellene hallgatnunk, szagolnunk, mert nem lenne szabad ezeket csinálni! Amikor meg abbahagyják, akkor a cigánypurdék és szüleik üvöltözését, kajabálását hallgatjuk, pedig ezeket sem kellene, hiszen ők nem lakhatnak itt!
De Vicsi „úr” a fideszes polgmest. és haverja, a jegyző, nemhogy nem tesznek semmit, de nagyon is előfordulhat, hogy gazsulálnak ezeknek a törvényszegőknek. Se egy bontás, se egy illegálisan felépített házból kiköltöztetés, se egy visszabontás azoknál, akik az utóbbi pár évben családi házzá engedély nélkül átalakított háznál (mert azt még megtehetik) - semmi! Lehet, hogy még a fennmaradási engedélyt is megadják, utólag. Meg a lakhatásit is. Pedig aki a tulajdoni lapon nem szereplő házat vesz meg, és abba költözik be, nem jóhiszemű! Ahogy az engedély nélkül családi házzá alakító beköltöző sem.

Miért nem tesz semmit a törvény szerint az önkormányzat, élén a fideszes polgármesterrel??!

Vicsi részéről nyilván a teljes érdektelenség, a jegyző részéről meg az érdekeltség? Vagy véletlen lenne, hogy az aljegyzőnek itt van telke – amit 30 000 forintért vett, de ha hagynák, hogy beépüljön a terület, 5 millióért is eladhatnák? Az aljegyzőt Szabó Andrásnénak hívják (a jegyző Szabó András!) – „talán” csak nem a felesége? Vagy csak jó haver? Esetleg az önkormányzati telkekkel akarnak manipulálni?

Az, hogy mit ír elő a törvény, mit ír elő a szabályzat, nem számít? Közben meg a rendezési tervben és a természetről szóló (mert olyan is van ám!) határozatukban ennek az ellenkezőjét írják, mint cél. A természetet akarják óvni, megőrizni, még a telkek előtti védőbokrokat és fákat is, amit a proli tulajok több helyen frissen kiirtottak, persze ezt is következmény nélkül.

Nyilván a közgyűlés határozataira is tesznek nagy ívben.

Ahogy a védett állatokra is – ld. nagy fényerejű lámpák kihelyezése és egész esti és éjjeli égetése. Már tíz darab van – az éjjeli lepkék „nagy örömére”. Mondjuk mi is örülünk, de nagyon, mert legalább tönkreteszik a fényszennyezéssel az éjszakai égbolt látványát, + a pofánkba világítanak, ha netán arra vetemednénk, hogy nyáron este kiüljünk a telekre egy baráti és halk beszélgetésre. De közpénzből ezt is tehetik, ugye? A lényeg, hogy pár baráti proli utcai kandellábereken, erős lámpákkal, közpénzen világítsa meg a telke elejét. Mert az nagyon kell. Nyilván ez is a szép önkormányzati határozatok szellemében történik.

És ez csak a testvérem telkének környezete, mert oda járok „a természetet élvezni” és kiskertet művelni - ha hagynák.

B. E.