Jogászok a trónszékben
Kínosan közeledik az 1956-os forradalom újabb évfordulója, a tisztességes emlékezést azonban folyamatosan zavarja az a szellemi és fizikai erőszak, ami már az 50. évfordulót is meggyalázta. Az 1956-ban, majd a jelenlegi miniszterelnök által 2006-ban ismételten bevallott hazugságláncolat töretlen, írott és íratlan háttéralkuk határozzák meg az ország sorsát. Az utóbbinak egy újabb láncszeméről, a sokat idézett „jogállam” vezetőinek, az állami, a tudományos és az egyházi élet főméltóságainak nemzetellenes összefogásáról szól e cikk.
A címbeli megjelölésből elsőnek a legfőbb közjogi méltóságokra lehet gondolni, lévén a korábbi és a jelenlegi köztársasági elnök is jogász. Sólyom László egyúttal alkotmányjogász is, akinek épp ez alapján kellene tudni és érezni, hogy Magyarországon máig az 1949-es sztálinista alkotmány van érvényben. Ezt azonban ő és az általa nemrég kinevezett új alkotmánybírósági elnök is nemcsak elfogadja, de nyilvánosan is megerősítette. E tényből köztudott, hogy milyen rendszernek a jogfolytonosságáról van szó, ami egyúttal 1956 követeléseinek időszerűségét is jelenti.
Kevéssé ismert, hogy nemcsak az állam, de a legnagyobb hazai történelmi egyház élén is jogász áll, Erdő Péter egyházjogász. Tudományos karrierje azonban megkérdőjelezhető akkor is, ha ezért még Magyar Tudományos Akadémiai tagság is járt. Erdő Péter 2007-ben lett ezen intézmény levelező tagja, munkássága hivatalosan 433 közleményre épül. A tudomány világát ismerve joggal feltehető a kérdés, hogy van-e értéke e nagyszámú közlésnek, párosul-e ez hitbéli erősséggel, avagy, mint sok más esetben, politikai alapon történt a tudomány lovagjainak kiválasztása. Azért is érdemes átnézni Erdő Péter egyházjogi működését, mert hamar kiderül, hogy távolról sincs 433 tudományos közleménye. E listában olyan adatok is szerepelnek, melyek nem nevezhetők tudományos értéknek. Így kerülhettek a közlemények jegyzékébe szócikkek a Magyar Katolikus Lexikonból, könyvekről írt recenziók, tudományos üléseken elhangzott bevezetők, üdvözlések, sőt, évfordulós köszöntések is. Olyan hazugságok ezek, melyekért bárkitől megtagadható már a tudományos fokozat megadása is. Aki azonban a számok nyelvén jobban ért, annak álljon itt bizonyságul: a 433 cikkből mindössze 133 szerepel az idézettek között. Valódi tudományos érték esetén ez az arány fordítva szokott lenni: 100 cikk, amelyet akár több ezren idéznek. Akinek pedig tudományos fokozata van, abból akár akadémiai tag is lehet megfelelő ajánlók esetén. Ez történt Erdő Péterrel, akinek tagságát Glatz Ferenc és Orosz István, két ismert, „kipróbált” kommunista történész javasolta. Így született meg a közelmúltban a katolicizmus és kommunizmus legmagasabb szintű hazai kézfogása. Erdő Péter a kommunista kézből kapott kitüntetés elfogadásával nemcsak egyházát, de 1956-os áldozatvállaló bíboros elődjét, Mindszenty emlékét is meggyalázta.
Ha az árulásnak vannak fokozatai, mindenképp a hazaárulás a felsőfok. Bár a hazaárulózás ma közhelynek hat, Erdő Péter esetében azonban valószínűleg ez az első ilyen közlés. Erdő Pétertől Glatz Ferencen át egészen Gyurcsányig vezet e sor. Legutóbbi hír szerint Pálinkás József, Vízi E. Szilveszter és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és korábbi elnökei is elfogadták a meghívást arra a „nemzeti” csúcstalálkozóra, amelyet a miniszterelnök kezdeményezett. Glatz a híd a bíboros érsek és a szocialista miniszterelnök között. Erősebb idegzetűek számára e gondolatmenetnek folytatása is következik, melyből 1956, 1989 és a mai magyar valóság újraértelmezhető. Lesz-e alkalom arra, hogy a közelgő októberi évfordulón e gondolatok alapján bárki nyilvánosan szóljon?
Dr. Nagy Attila,
orvos, közíró, Debrecen