Az ukrán Állami Nyomozó Iroda a közelmúltban kinyilvánította, hogy nem történik semmilyen nyomozás Sebestyén József halála ügyében, ugyanis indoklása szerint nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű adat az eljárás megindításához. Ugyanakkor a napokban arról is értesülhettünk, hogy Jurij Kovbasa, az ukrán ombudsman beszámolójában - amelyet az Ukrán Védelmi Minisztériumtól és a törvényszéki orvosszakértői intézettől kapott információkra alapozva készített - leírta, hogy halálát „betegség” okozta, és sem katonai műveletből eredő, sem erőszakos cselekményre utaló sérülések nem voltak a testén. Nyilván nagyon hihető ez a magyarázat egy a negyvenes évei közepén járó, életerős ember esetében, akinél még semmi olyan „betegség” nem mutatkozott meg nem sokkal halála előtt, amikor kötelező érvénnyel besorozták, és ami a katonai szolgálatát lehetetlenné tette volna.

Borítékolható volt persze az ukrajnai soviniszta államgépezetnek ez az újabb vérlázító megnyilvánulása, Zelenszkij elnök tehát korábbi ígéretével ellentétben még egy látszatnyomozás lefolytatására sem volt hajlandó tragikus sorsú, meggyilkolt magyar testvérünk ügyében, nemhogy arra, hogy a magyar hatóságok és egyéb nemzetközi szervek vegyenek részt a halálával kapcsolatos körülmények feltárásában.

Ennyit ér tehát egy magyar nemzetiségű, háromgyermekes családapa élete a politikai hatalmat gyakorló ukrajnai globalista klientúra számára. Természetesen máig fogalmunk sem lehet arról, vajon hány ukrán, orosz, ruszin, magyar és egyéb nemzetiségű ember halhatott meg Ukrajnában a hasonló körülmények, ütlegelések, mondjuk ki: gyilkosságok során. Ha Zelenszkijéken és az őket támogató politikusokon, illetve a globális mélyállam képviselőin múlik, természetesen soha nem is fog mindez kiderülni. Mint ahogy az sem, hogy az általuk kiprovokált és folyamatosan pénzzel és fegyverrel táplált háború nemzetiségekre lebontva összesen hány katona és ártatlan civil életét követelte eddig.

A harctéri és a nemzetközi politikai események azonban egyre határozottabban arrafelé tartanak, amit persze minden józan gondolkodású ember már korábban is sejthetett, hogy a történelmi jogot és a népi önrendelkezés jogát érvényesíteni igyekvő Oroszország vagy a harctéren, vagy diplomáciai eszközökkel, de megnyeri a háborút.

Az augusztus 15-én Alaszkában rendezett csúcstalálkozó létrejötte arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államok is hajlandóságot mutat a jogos orosz követelések teljesítésére, és ilyen módon egy hosszú távú, az igazságosság szempontjait figyelembe vevő békerendezés valósulhat meg a súlyos jogtiprásokat elszenvedő, sok millió főt számláló orosz népesség vonatkozásában. Vlagyimir Putyin ugyanakkor a The New York Times értesülései szerint a jövőbeli biztos győzelem tudata ellenére komoly gesztust gyakorolt az ellenséges Zelenszkij-párti globalista oldal irányába: a Krím és a Donbasz átengedése fejében Herszon és Zaporizsja régiókban befagyasztaná a frontvonalat. De ugyanakkor természetesen követeli, hogy az orosz legyen hivatalos nyelv Ukrajnában, legyen biztosítva az orosz nyelvű oktatás joga, hogy biztosítsák az orosz ortodox egyház szabad működését és Ukrajna NATO-csatlakozásának elvetését. Ezzel szemben Ursula von der Leyen és a többi, a háború folytatásában érdekelt globalista politikus, mint a pereces hajtogatja, hogy nem hajlandók lemondani „Ukrajna területi integritása megőrzéséről”. Zelenszkij is arról beszél folyamatosan: nem akarnak „ukrán földet” átadni Oroszországnak. Donald Trump invitálására Zelenszkij – bár eredetileg csak neki szólt a meghívás – kis túlzással valamennyi globalista elvtársával együtt (von der Leyen, Macron, Merz, Starmer, Meloni, Stubb, Rutte) az amerikai fővárosba utazott augusztus 18-án, megpróbálva rábeszélni Trumpot, hogy semmilyen formában ne engedjen az orosz igényeknek. Érdemes persze azt is leszögeznünk, hogy a globalista, háborúpárti oldalnak ez az akciója is csupán saját gyengeségéről tesz tanúbizonyságot. A több mint féltucatnyi, a nemzetközi politikai térfélen teljesen súlytalan, saját országa és nemzete érdekeit egyáltalán nem képviselő politikus említett akciója (már amennyiben mondjuk Zelenszkijt ukránnak, Starmert pedig britnek tekinthetjük) valójában saját, és az egész EU teljes elszigeteltségét, jelentéktelenségét bizonyítja, nem csupán az Egyesült Államok, hanem Oroszország és a világ egyéb meghatározó hatalmai előtt is. Amikor a tárgyaláson az újságírók Zelenszkijnek szegezték a kérdést: - „Hajlandó-e még több éven keresztül halálba küldeni az ukránokat, (azt már csak mi tesszük hozzá, hogy magyarokat, ruszinokat és más nemzetiségű embereket: K. L.) vagy inkább újrarajzolná a határokat?” - az ukrajnai elnök már jóval diplomatikusabb volt, mint korábbi nyilatkozataiban, vagy éppen az Ovális Irodában való legutóbbi tartózkodásakor, és a háromoldalú találkozó létrehozásának fontosságát hangsúlyozta.

Hiába azonban a globális nagytőke, a nagy fegyvergyártó vállalatok, az általuk finanszírozott politikusok minden erőlködése, szánalmas akciója, a Zelenszkijnek szállított temérdek pénz és fegyveranyag ellenére szépen lassan kénytelenek lesznek beletörődni vereségükbe. Lehet ugyan még nyugodtan százmillió dollárokért fegyvereket vásárolni az Egyesült Államoktól, és azokat odaadni Zelenszkijnek a háború folytatásához, de valójában ők is tudják, hogy ez hosszú távon azért egyáltalán nem fenntartható.

Átevezve a hazai politikai élet vizeire, megállapíthatjuk, hogy a Fidesz-kormány (mely ugyebár szintén hozzájárult Zelenszkij rendszerének eurómilliárdokkal és fegyverekkel való ellátásához), már egy ideje látszólag változtatott politikáján. Szijjártó Péter külügyminiszter számos korábbi megnyilatkozásával ellentétben augusztus 13-án kijelentette, hogy Ukrajna területi integritásához „semmi közünk nincs”. Ez a „békepárti”, a jogos orosz igényeket és a realitásokat elfogadó megnyilvánulás azonban továbbra is csupán egy látszólagos és kétkulacsos taktikának tekinthető. Ezt az is alátámasztja, hogy a nemzetstratégiailag kulcsfontosságú, kilenc magyarországi hadiipari vállalatban eddig is csak kisebbségi részben meglévő állami tulajdonrészt a kormány idén nyáron elkezdte átjátszani a háború egyik fő haszonélvezőjének, a Rheinmetall nevű hadiipari vállalat érdekeltségi körébe tartozó 4iG NYrt. többségi tulajdonába (a német gyökerű vállalat 25%-os tulajdonrésszel rendelkezik a 4iG-ben). Az adásvétel hírének köszönhetően nem mellesleg a sok tízmillió forint értékben 4iG-részvényeket birtokló Magyar Péter több mint 60 millió forintot keresett. Ezt a tulajdonosváltást tehát nyilvánvalóan a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes, hazánk biztonságát veszélyeztető lépésként kell értékelnünk. A nemzeti színűre festett színfalak mögött bizony továbbra is a NER szoros összefonódásai mutathatók ki a háborúpárti globalista oldallal és az azt finanszírozó globális tőke képviselőivel.

Természetesen a röpke szempillantás alatt több mint 60 millió forintot zsebre tevő Magyar Péterről is említést kell tennünk, ha a Zelenszkij-párti globalista oldal van terítéken. Emlékezhetünk a közelmúltban arra, hogy a Tisza Párt és az ahhoz kötődő balliberális média a hasonszőrű külföldi médiumokkal egyetértésben kezdett szerecsenmosdatásba a bűnösök védelmében, amikor kitudódtak Sebestyén József megkínzásának, illetve meggyilkolásának körülményei. Jól bizonyította ezzel is Magyar Péter és pártja, mennyire fontos számára egy magyar ember élete, ha „magasabb” globalista érdekekről, Zelenszkij rendszerének védelméről, a háború finanszírozásáról, gazdái parancsairól van szó. Újabban a magyar politikai életbe való orosz beavatkozási szándékokról hadovál, miközben pártja létrehozta az első kárpátaljai Tisza-szigetet Tisza Kárpátaljai Magyarok Társasága Polgári Szervezet néven, a terrorista és ukrán titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező Roland Tseber vezetésével. A Tisza Párt ezekkel a lépéseivel gyurcsányi, illetve dobrevi magasságokba emelte a magyargyűlöletet, teljesen nyíltan fejezi ki, hogy az óballiberális ellenzék helyébe lépő újballiberális ellenzék semmivel sem másabb, ha a magyarellenesség és a globalista érdekek képviseletéről van szó. A magyar politikai életbe való beavatkozás véletlenül sem jut eszébe ennek a nem éppen az igazmondásáról híres, a tőzsdén több tízmillió forint értékű részvényekkel folyamatosan seftelő ficsúrnak akkor, ha a pártját az algoritmusok által népszerűsítő Facebookról, vagy éppen Toroczkai László Facebook-oldalának törléséről, és a jogerős bírósági ítélet ellenére történő tiltásáról van szó. Ezt a problémát nem rója fel tehát párttársának, a Tisza EP-képviselőjének, Dávid Dórának, aki az elmúlt években a Meta Londonban élő jogtanácsosa volt, hogy talán korábbi munkáltatójánál tennie kellene valamit a külföldi beavatkozások kiküszöbölése érdekében.

Sem a Fidesztől, sem a Tiszától nem várható el tehát, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviselje, és a liberálglobalisták ukrajnai proxy háborúja kapcsán magyar szempontból a legfontosabb ügyek megvalósulását szorgalmazza: Kárpátalja, illetve a területen élő ruszinok és magyarok önrendelkezését, a kényszersorozások, illetve a háború leállítását. Ezeknek a céloknak az érdekében csak a nemzeti oldal politikai képviselete, a Mi Hazánk Mozgalom cselekszik.

Kölcsényi László 

(A szerző olvasónk.)