Korábbi írásomban már utaltam arra, hogy mind sürgetőbb céljaink eléréséhez a jelenkor eszközeivel mi is élhetünk, sőt élnünk is kell. Eszmeterjesztésünk egyfajta tájékoztatási és felvilágosítási kampányként is értelmezhető – annak ellenére, hogy tudatában vagyok annak: a tömegembert, főleg az identitásában bizonytalan modern embert mily nehéz felvértezni nemes gondolatokkal.

Azonban ismerőseinket, rokonainkat, de akár az ismeretleneket is, okos érvekkel befolyásolni tudjuk. A magyar közösség fennmaradását és kiteljesedését szolgáló vélemény kifejtéséhez, tömör és szabatos meghatározásához természetesen megfelelő tudás, kikristályosodott tapasztalat és tájékozottság is szükségeltetik.

Az is régi igazság: valójában nem a vélemény, hanem a látható példaadás számít.

Egyénileg mit tehetünk? Eltérő kor, nem, családi állapot, gazdasági helyzet, lakhely, mentalitás – nincs mindenkire egyformán alkalmazható módszer. Mindenkinek más a habitusa, képzettsége, rutinja, illetve cselekvési és hatóköre. Nézzük a legfontosabbakat, szócikkszerűen.

Természetesen senki se várjon azonnali és száz százalékos eredményt, ám összességében véve a személyes fellépés a lehető leghatásosabb módszer. A saját magunk által mutatott példák, valamint az ismeretek okos közvetítése tükröződni fog a társadalomban is, a legegyszerűbben végrehajtható esetektől kezdve a jelentős erőfeszítést igénylő cselekedetekig bezárólag.

Abai Zsombor