Tisztelt Szerkesztőség!
Megverték a szüretelőket zaklató munkaügyi ellenőrt a Heves megyei Andornaktályán!!! - szólt a hír az elmúlt napokban. Nagyon sajnálatos, ha egy a munkáját végző embert tettleg bántalmaznak, főleg ha egy hölgyről van szó, DE megkérdezte-e valaki a másik oldalt egyáltalán? A történtek ugyanis egy hosszabb ideje zajló drasztikus fellépés következményei, amely a szőlőtáblákon zajlik nap mint nap.
Mindez az idei nehéz gazdasági, évjárati körülmények közepette, amikor azon a néhány napsütéses napon mindenki igyekszik menteni a termést, amit jó esetben van hova eladni. Eközben a helikopteres megfigyelést követi a rendőrség és a VPOP által biztosított Munkaügyi és Munkavédelmi Hatóság - időnként az APEH-el - együttes akciója hermetikusan körbezárva a területet, akadályozva a normális munkavégzést, ezzel anyagi-erkölcsi kárt okozva a termelőknek, akiket bűnözőkként kezelve próbálnak érvényt szerezni olyan jogszabályoknak, amelyeknek, úgy tűnik, kizárólagos célja a szőlő- és bortermelők ellehetetlenítése, a mezőgazdasági munkák összekeverése az iparival. Nem mellékesen az ún. kalákák szétverése, az emberi kapcsolatok, barátságok megszüntetése, a becsületesen dolgozó emberek zaklatása, helyzetük kihasználása, munkakedvük, emberi értékeik sárba tiprása.
A termelők, a gazdák mindent megtesznek annak érdekében, hogy megfeleljenek az amúgy sem könnyű adminisztrációs feltételeknek, de a hatóságok is teremtsék meg az összhangot az adatszolgáltatás terén, hogy a jogszabályi előírások a napi gyakorlatban is megvalósíthatók legyenek. pl.: az Alkalmi munkavállalói könyv sem tartalmazza mindazon adatokat melyeket az APEH megkövetel az adatszolgáltatás során, ilyenek pl. az adóazonosító szám, illetve a lakcím. A napi munkavégzés során óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy-egy munkavállaló otthon felejti a fenti könyvet, amely a szőlőtábla szélén derül ki, azonban, mivel közös járművel érkeznek, pótlására aznap már nincs lehetőség. Vagy a szomszédos táblában parkoló gépkocsiban van a fent nevezett „kiskönyv”, melybe egyébként szabályszerűen beragasztották a bélyeget. Már a figyelmeztetés is komoly szankciókkal jár, ráadásul a megbírságolt termelő elesik pl. a földalapú támogatástól és minden pályázati lehetőségtől!!! Tehát, ha úgy tetszik, többszörösen lakol a vétkes, gaz elkövető.
A mezőgazdaságban dolgozó alkalmi munkavállalók egyszerű kétkezi munkások, akiknek más típusú munkavégzésre nincs lehetőségük, de fel kell tenni a kérdést: segélyért álljanak-e ők is sorba, vagy inkább dolgozzanak? Jelentős mértékű vissza nem térítendő támogatást lehet igényelni a szőlőszüretelő kombájnokra, melyek az emberi munkaerőt kiszorítva a vidék további lepusztulásához, az „újkori segélyország” megvalósulásához vezetnek! Csak egy a kérdés: elbírja mindezt az amúgy sem rózsás gazdaságunk??
Figyelembe kellene venni, hogy a mezőgazdasági munkák erősen időjárásfüggők, így azok szervezése, a megfelelő munkavállalók biztosítása nem egyszerű feladat, hiszen valóban könnyebb a segélyt átvenni, mint azért keményen megdolgozni! Át kellene gondolni azt a tarthatatlan előírást , melynek következtében az évszázadok óta szokásos baráti, családi kalákák mezőgazdasági, pl. szüreti munkavégzése, egymásnak való kölcsönös segítése lehetetlenné vált a jelenlegi helyzetben, hiszen csak egyenes ági leszármazottak (rokonok) vehetnek részt szabályszerűen ezen munkákban. Vagyis a sógor, koma, anyós, após, unokatestvér, keresztszülő, szomszéd, barát nem!!
Egykoron a szüret neves ünnep volt az egri hegyoldalakon, az egész éves munka gyümölcsének betakarítása, ma viszont a termelők rémálma, mivel az amúgy sem rózsás helyzetben ilyen megpróbáltatásoknak (megaláztatásoknak) is ki vannak téve a szőlővel még(!) foglalkozók. Amúgy meg ki emlékszik már a diákszüretekre, amikor diákzsivaly töltötte meg a hegyoldalakat….
Eger, 2008.09.29.
Tarsoly József
Eger Város Hegybírója
Tisztelt Szerkesztőség!
Az egri hegybíró nagyon helyesen látja, a szüretelők hatósági zaklatásának csak egyik oldala a szőlősgazdák ellehetetlenítése. A másik - és lehet, hogy ez a súlyosabb bűn - az emberi kapcsolatok szétzilálása!
Múlt hétvégén szüreteltünk, nem nagy a szőlő, de nálunk is ünnep a szüret, összejönnek a barátok, vidáman megy a nem túl megerőltető munka és jókat eszünk-iszunk. S ami a fő: együtt vagyunk, jóízű beszélgetés, tréfálkozás közben meghányjuk-vetjük a mindennapi dolgainkat.
A község dolgait is, meg az ország dolgait is! Hát ez fáj "egyeseknek", a "magukfajtáknak"!!!
Hozzánk egyébként nem jöttek ellenőrök, de jót mulattam volna, ha meg akarnak bírságolni, biztosan bíróságra vittem volna az ügyet. Ti. a nálam szüretelő "feketemunkások" a következő összetételt mutatták: 1 fő nyugdíjas állatorvos, 1 főnyugdíjas fogorvos, 1 fő neurológus szakorvos, intézetvezető főorvos, 1 fő nyá. mérnök-ezredes, 1 fő mérnök-tanár, 1 fő agrármérnök, falugazdász, önkorm. képviselő. Ugye, jellegzetes feketemunkások??? Történt mindez a Dunántúl szélén, Sztálinváros mellett.
Csaba