Olvasva a Szakács Árpád által jegyzett „Mi áll az állatok rituális lemészárlásának a hátterében?” című cikket, szükségesnek tartom, hogy az általa leírt csúsztatásokra, féligazságokra és az ezekből levont téves következtetésekre reagáljak. Agrármérnök és állathigiénia végzettségem okán rendelkezem azzal a tudással, hogy tisztázzam a helyzetet, továbbá próbáljam megakadályozni, hogy a gyakorló gazdáknak, akiknek a jelentős része jobboldali beállítottságú, további károkat okozzunk. Én is tartok fogékony állatot (szarvasmarhát) és természetesen nem örülnék – akár kapok kártalanítást akár nem –, hogy a több év óta épített és óvott állományomat kiirtanák. Különösen akkor lennék igazán mérges, ha valami széplélek állatmentő akciója miatt szétterjedne a fertőzés az országban. Ezért tollat ragadtam, és a leírom a véleményemet szakirodalmi adatokkal alátámasztva a ragadós száj- és körömfájásról.

1./ Mit kell tudni a száj- és körömfájásról?

A ragadós száj- és körömfájás (Foot-and-Mouth Disease, FMD) a párosujjú patás állatok heveny, lázas általános tünetekkel, a szájban, az ajkakon, a nyelven, a lábvégeken és a tőgybimbókon hólyagképződéssel járó, bejelentési kötelezettség alá tartozó betegsége, amelyet egy a Picornaviridae családba tartozó aphthovirus okoz. A betegség jelentős gazdasági károkkal jár.

A betegség endémiás Afrika, Ázsia, a Közel-Kelet és Dél-Amerika bizonyos részein, és szórványosan kitöréseket okoz korábban mentes országokban és régiókban is.

Az RSZKF megbetegíti a szarvasmarhaféléket, sertéseket, juhokat, kecskéket, és a vadon élő páros ujjú patás állatok (szarvas, vaddisznó) is érintettek lehetnek. Kiemelt jelentőségű fajok a szarvasmarha, mivel a vírus légúti úton történő terjedésére rendkívül fogékonyak, és már alacsony vírusfelvétel is fertőzést okozhat, másrészt a sertés, mert habár az aerogén úton történő fertőződésre kevésbé fogékonyak, viszont hatalmas mennyiségű vírust ürítenek légúti váladékkal, ezzel jelentős szerepet játszanak a vírus terjedésében Az RSZKF a párosujjú patás állatok egyik legfertőzőbb betegsége. A fertőzés terjedhet a betegség lappangási stádiumában lévő, vagy átvészelt, vírushordozó állatokkal, az ilyen állatokból származó nyers hússal, egyéb termékekkel (bőrrel, szőrrel, gyapjúval, tejjel, vágási hulladékokkal stb.), fertőzött takarmánnyal, alommal, trágyával, de szerepet játszhatnak a vírus terjesztésében ragályfogó tárgyak (eszközök, járművek stb.), a fertőzött telepeken megforduló nem fogékony állatok (ló, kutya, macska, madarak stb.) és az ember is, a kézre, a ruházatra és a lábbelire tapadt vírus, illetve nem steril injekciós tűk stb. használata útján.

Istállón belül a fertőződés rendszerint közvetlen érintkezéssel, illetve a nyál közvetítésével történik.

(Forrás: Magyar Állatorvosi Kamara - Útmutató a ragadós száj- és körömfájáshoz (RSZKF/FMD), Wikipédia - Száj- és körömfájás)

2./ Emberre történő terjedés

Az emberben előforduló RSZKF igen ritka, a betegség jóindulatúan zajlik le. Az emberek fertőződhetnek a vírussal foglalkozó laboratóriumokban, oltóanyag-termelő intézetekben vagy beteg állatokkal való foglalkozás, azok levágása, illetve nyers tej elfogyasztása során, olyan országokban, ahol a betegség még előfordul. Az esetek egy részében csupán szeropozitivitás alakul ki, máskor enyhe lázas általános tünetek mellett a körömágyak környékén, a szájban és esetenként máshol is hólyagok jelennek meg. A vírussal, illetve a beteg állatokkal való foglalkozás során kesztyűt és védőöltözetet kell viselni!

(Forrás: Magyar Állatorvosi Kamara - Útmutató a ragadós száj- és körömfájáshoz (RSZKF/FMD), Wikipédia - Száj- és körömfájás)

3./ Miért kell kiirtani a fertőzött állományokat?

A fertőzött állományok kiirtása két okból szükséges, egyrészt a fertőzött állatok tekintetében nincs teljes gyógyulás, mert a tünetek elmúlnak és az állat egészségesnek látszik, de ennek ellenére üríti a vírust – bivaly 5 évig, szarvasmarha 3,5 évig – ezáltal a többi egészséges állatot is megfertőzheti. Magyarul egy „ördögi kör” alakul ki, azaz sohasem szabadulunk meg a fertőzéstől.

Másrészről a környező államok és az exportpiacaink mentesek a fertőzéstől, ezért csak és kizárólag mentes területről engednek be állatokat és húskészítményeket, ezért vissza kell nyerni mentes státuszunkat akár pár 10 ezer állat kiirtása által is.

Tudomásul kell venni, hogy a hazai állattenyésztés jelentős árbevétele az élőállatok és feldolgozott termékek külföldre történő eladásából származik, ezért ha nem szabadulunk meg a fertőzéstől és nem nyerjük vissza mentes státuszunkat akkor nagyon sok rendes, becsületesen dolgozó magyar gazda fog tönkremenni. Afganisztánba és Ruandába tudnánk csak eladni a termékeinket, azok pedig nem túl fizetőképes piacok.

4./ Korábban miért nem irtották ki az állományokat?

“A 73-as járvány idején még Magyarország és a környező országok fertőzöttek voltak, lehetett karanténozással és vakcinázással vagy átvészeltetéssel kezelni a járványt. Akkor a vakcinázott állatok húsa mehetett a Szovjetunióba, minden mennyiségben megvásárolták a hasított félsertést és a Globus-konzerveket (gulyás, székelykáposzta) és az élőállat-szállítások előtt is vakcinázni kellett a szarvasmarhát, mert ott is volt száj- és körömfájásvírus. Azután évtizedekig tartó munkával az ország mentesítette az állományokat a száj- és körömfájástól, így elérte az ország a legmagasabb egészségügyi státuszt, ami azzal jár, hogy bárhová a világon szállíthatunk élőállatot és élelmiszert, húst, tejterméket.” (Forrás: Dr. Csomós Anna állatorvos)

Azaz, kedves konteóhívők, a világ változott meg, és ezáltal megváltoztak a védekezési módszerek. Felhívnám a figyelmet arra, hogy például 1973-ban még Ladák és Wartburgok voltak, most már ezek a márkák szinte teljesen eltűntek a magyar utakról, miért is? Elvitték őket a gyíkemberek? Nem hiszem, egyszerűen csak megváltozott a világ.

5./ Műhúslobbi és a fertőzés kapcsolatának vizsgálata

Ha abból indulunk ki, hogy a műhúslobbi érdeke az, hogy növelje az eladásait, akkor kézenfekvő, hogy egy elhúzódó védekezés és egy újra és újra kitörő járvány igazolja azt, hogy mennyivel biztonságosabb a laborban előállított hús, mint a természetes, azaz ne tartsunk állatot. Ebből következik, hogy ha valakinek érdekében állhat az betegség elhúzódása, akkor az ő érdekükben állhat, ezért javaslom minden olvasónak, hogy ne működjünk közre „hasznos idiótaként”, és ne akadályozzuk a járvány elleni védekezést.

A 23/2005. (III. 23.) FVM-rendelet, mely húsz éve jelent meg, rendezi azóta szinte módosítások nélkül a védekezés menetét. Húsz éve még nem volt téma a műhús, ez is azt támasztja alá, hogy egy kegyetlen vírus elleni védekezésről van szó, nem pedig másról.

A fentiek alapján kérek minden olvasót, hogy támogassa a szakemberek erőfeszítéseit és a magyar gazdákat, mivel ha nem fogjuk meg a vírust, és nem szüntetjük meg a fertőzést, akkor vidéki családok százai fognak tönkremenni. Juhászok, marhatenyésztők, akiknek a helyét a nagygazdaságok fogják átvenni.

Támogassuk a magyar gazdát és a magyar családokat!

dr. Motika Dezső Zsolt

okleveles agrármérnök, állattenyésztő