Nehéz eldönteni, hogy nevessen vagy sírjon az ember, amikor akár politikusok, akár „médiamunkás” megmondóemberek vagy éppen történészek, szociológusok és más értelmiségiek elemzik a nagyvilág legfontosabb eseményeit. Sokan közülük mélységesen ostobák, és tényleg elhiszik azt a sok hazugságot, amiket az iskolákban és egyetemi tanulmányaik alatt a fejükbe vertek. De az értelmesebbek, okosabbak, becsületesebbek kínlódását is részben szánalmas, részben kacagtató végignézni: nevezetesen azt a vergődést, melyet akár egy beszélgetés, akár egy interjú vagy előadás során bemutatnak, amikor is, a forró kását kerülgetve, nem merik nyíltan kimondani azt, ami nélkül az emberiség sorskérdéseiről értelmesen beszélni meglehetősen bonyodalmas feladat.

Egy-egy politikusi vagy „szakértői” elemző műsort, eszmecserét nézve és/vagy hallgatva gyakran a következő érzésem támad: mintha egy lakásban lennénk többen is egy hatalmas elefánttal összezárva. Az elefánt miatt mozdulni alig tudunk, átható bűz terjeng mindenütt, a hatalmas állat széklete, vizelete borítja be a szobát, valójában őhozzá igazodik mindenki, félünk tőle, menekülünk előle, enni, aludni csak akkor lehet, ha ő éppen a másik szobában tartózkodik… De van egy alapszabály: ha egymás közt beszélgetünk életünk bajairól (melyek egy része persze azért független tőle), tilos őt megnevezni! Mi több, régebben még utalni sem lehetett arra, hogy valami hatalmas, mindenki felett uralkodni akaró élőlény van az otthonunkban. Aki mégis megtette, azt összeesküvés-elméletek gyártásával, gyűlölködéssel, az állat összes egyedeinek kiirtására tett kísérlettel (szélsőjobboldalisággal, nácizmussal, rasszizmussal, fasizmussal stb.) vádolta meg a hatóság, és kirekesztették, megbüntették, hallgatásra kötelezték. Az elefánt ténykedése nyomán életünket nyomasztó bajokról – az elviselhetetlen bűzről, a széklet- és vizeletmaradványokról, a félelemről, mely eltölt minket ebben a kafkai abszurditású helyzetben – immár lehet ugyan eszmét cserélnünk, azonban tilos még csak utalni is a félelmetes erejű elefánt létezésére a lakásban.  

Néhány évvel ezelőtt azonban különös változás következett be: mi, a fentebb említett elefánttal egy lakásban élő közösség tagjai immár szót ejthetünk nemcsak az elefánt létezéséből és mindent meghatározó jelenlétéből fakadó következményekről, de végre utalásokat is tehetünk az életterükben tartózkodó „hatalmas lényre”, vagy egy „óriási állatra” is – de az „elefánt” szó említése fővesztés terhe mellett továbbra is szigorúan tilos. Ezen kívül a „titokzatos lény” mibenlétéről, külső-belső tulajdonságairól sem ajánlatos még nyilvánosan elmélkednünk. A hasonlat alighanem világos. Egy ideje (a covid-járványnak nevezett biológiai hadviselés óta) a „fősodrathoz” tartozó, vagyis az elefánttal „intim laiason”-t ápoló elemzők, újságírók, szakértők, sőt politikusok is – eleinte ugyan csak óvatosan és szórványosan – elkezdtek a „Soros-hálózatról”, majd más egyéb „hálózatokról” beszélni. Majd rövidesen a korábban általuk is megvetett és üldözött „gaz nácik” szókincsébe tartozó kifejezéseket kezdtek el maguk is használni: a „mélyállam”, a „háttérhatalom”, a „globális pénzhatalmi rendszer”, a „nemlétező világerő” kifejezések egyszeriben megjelentek előadásaikban és írásaikban! No de mi történt? Gőzleeresztés, netán a „háttérhatalom” tényleg rogyadozik? Vagy feltámadt egyes magukat jobboldalinak nevező politikusok, elemzők és más értelmiségiek igazságérzete és lelkiismerete?  

A teljesen idióta vagy éppen a „háttérhatalom” közvetlen irányítása alatt ténykedő baloldali vagy liberális személyiségek eszmefuttatásaitól tekintsünk most el, mert szóra sem érdemesek. A lelkiismeret, a nemzeti érzés, a normalitás bizonyos elemeit még őrző jobboldal értelmiségének tagjai között azonban akadnak figyelemre méltó, az igazság minél több elemét kifbontani kívánó személyiségek.

Kiemelkedik közülük Bogár László, aki alighanem az elsőként mert a „fősodratú” konzervatív táboron belül „nemlétező háttérhatalomról” beszélni. Vele együtt a hasonlóképpen mélyenszántó gondolatokat megfogalmazó Boros Imre a „globális pénzhatalmi elit” kifejezést dobta be a köztudatba. Napjainkra eljutottunk odáig, hogy az egykor liberális és „zöld” Schiffer Andrástól a cionista Hit Gyülekezetének kezdeményezésére létrehozott Ultrahang You Tube-csatorna számos interjúalanyán, valamint a szintúgy Fidesz-közeli Somkuti Bálinton és Vukics Ferencen keresztül más fideszes megmondóemberekig, sőt politikusokig, immár szabadon lehet használni a „globális elit” a „deep state”, esetenként pedig még a „háttérhatalom” kifejezéseket is. Ugyanakkor természetesen továbbra is tilos ennek a bizonyos „háttérhatalomnak”, „deep state”-nek, a „globális pénzhatalmi elitnek” a valóságos természetével, összetételével kapcsolatban a nagyközönség előtt elmélkedni.

Az egykor még a „mérsékelt” jobboldalon is tiltott „összeesküvés-elmélet” vörös vonalát elsőként átlépő Bogár László elegánsan oldotta meg a problémát: egyenesen „szellemileg magasan fölöttünk állónak”, és ebből következően „megismerhetetlennek” minősítette – és minősíti máig – a „nemlétezőket”, így azután akkor nyilván felesleges is erőfeszítéseket tenni a „világot irányító erő” valóságos természetének, szándékainak a feltárására céljából. (Korábban Csurka István, majd Drábik János, no és persze más, partvonalra szorított „náci” gondolkodók és közírók megkísérelték alaposabban körüljárni a „háttérhatalom” kérdéskörét, ami azonban természetesen nem nyerte el a „fősodratú jobboldali értelmiség” tetszését. Annak ellenére sem, hogy élete végén Csurka István is, de Drábik János hasonlóképpen rokonszenvét fejezte ki Orbán Viktor személyével és politikájával kapcsolatban.)  

A korábban szigorúan tiltottnak minősített „összeesküvés-elméleteket” a „meanstream” jobboldali gondolkodás tartóoszlopai közé elsőként beemelő Bogár László ugyanakkor immár túllépett a „nemlétezők” emlegetésén. Találóbb megnevezés híján (régebben You Tube-csatornájának hallgatóit is megkérte, javasoljanak valamilyen elnevezést a „nemlétező világerő” számára) egy ideje a „birodalomkiválasztó főhatalom” szószerkezettel utal a világ jelentős részét (de a nyugati impériumot mindenképpen) irányító „rejtőzködő” hatalomra. Mi több, Bogár tanár úr még azt is megengedhette magának, hogy több alkalommal is „izraeli kiegészítő világbirodalomról” tegyen említést. És nem tört ki botrány, nem tiltották ki a nyilvánosságból, nem követelik sem Orbán Viktor, sem más fideszes politikusok vagy éppen Bogár László „barátainak” (Bayer Zsolt, Boross Imre stb.) elhatárolódását.

Igaz, cserébe senki nem boncolgatja a „jobboldalon”, vajon miképpen kapcsolódik össze a „kiegészítő izraeli világbirodalom” az „USA Birodalommal”, illetve az utóbbi fölött álló „nemlétező”, pontosabban „birodalomkiválasztó főhatalommal”, továbbá a „globális elittel” és a „globális pénzhatalmi rendszerrel”.

Az óvatos utalásokból annyi talán leszűrhető, hogy az előbbi(ek) polipszerűen terjeszkedő, a politika, a közigazgatás, a tudomány, az oktatás világába beépült hálózata lehet talán a „deep state”. Talán. A nyugati világot irányító hatalmat övező homály a nyilvánosság számára csak lassan oszladozik.  

G.B.