Tragikusan végződött Molnár Csilla Andrea volt magyar szépségkirálynő élete. Sokak számára emlékezetes, hogy a boldogtalan fonyódi diáklány 17 évesen öngyilkosságot követett el, bár nem biztos, hogy ténylegesen véget akart vetni az életének. Lehet, csak valós figyelmet, törődést szeretett volna kapni, mert életében pusztán kihasználni érdemes tárgynak tekintették. Ám nemcsak éltében, hanem holtában is: ízléstelen és kegyeletsértő könyvet írt róla az állítólagos „szerelme”, írja olvasónk, alább az írása.

A lány volt a kommunista idők első szépségversenyének ártatlan áldozata. Ma is élő legenda, bár valójában Molnár Csilla immár harmincnyolc éve, 1986-óta nem lehet közöttünk. Mégis fokozott érdeklődés kísér minden róla megjelenő információt, beleértve a hamisakat is.

Molnár Csilla Andrea, a királynő (középen)

Bármilyen abszurd, akadt egy gazember, aki számára most érkezett el az ideje, hogy Csilla halálából milliókat kovácsoljon. Harmincnyolc évet várt ugrásra készen, mígnem tavasszal meghalt a lány anyja, s ezzel eltűnt az útjából az utolsó hiteles személy, aki a lány becsületéért szót emelhetett volna. Egy 76 éves trotli vérlázító könyvet írt „kettejük elsöprő szerelméről”.

Valószínű, hogy most már az anyagi veszteségén bosszankodik, aki kidobott hatezer forintot Futács Károly 380 oldalas irományáért, ami első blikkre is csak szánalmas koholmány. A Záróra a Gyöngyhalászban nem a Káma-szútra magyar változata Molnár Csillával és Futáccsal. A lány ehejt csak röpke epizódszereplő. Egyedül csupán csali ahhoz, hogy a szépségkirálynő emlékére fogékony, ámde alaposan bepalizott könyvvásárló végigszenvedje Futács összes hódításának alig hihető meséit. Valójában kit is érdekelnének egy vén kecske pimasz álmai a káposzta-tengerről? Kocsmai kapatos hencegőktől különb történeteket hallani – ingyen! A kötet pletykára éhes olvasóját igazán csak Molnár Csilla személye izgatja. Vajon milyen is lehetett a kiskorú szépségkirálynő az ágyban, hogyan ölelt, milyen örömöket nyújthatott egy erkölcsi nulla senkinek, aki az apja is lehetett volna?

A nyálát csorgatni vágyó olvasót e kötet lapozása közben csalódás éri. Át kell rágnia magát egy emészthetetlen betűtengeren, amíg eljut Futács és Molnár Csilla rövid „románcáig”. Vajon mit is kap az olvasó a béka és a királylány romantikus röpke találkozása mellé? Nos, az elképesztően alacsony szellemi szintű „író” pillanatnyi elmezavarában döbbenetes adatokkal szolgál önmagáról. Előzetes letartóztatások, rendőrségi fogdák, ítéletek. És a bűn? Garázdaság, valutaüzérkedés, ital- és dohányáru-csempészés, autó„behozatal”. Még a nemi betegség gyógyító injekcióját is feketén szerezte be önmaga és felesége számára! Mert hozama van, ki házasként bárkivel félrelép. Közeli rokonnal is, legyen az vérfertőzés akár. Autóban „döntötte meg” az alig 18 éves unokahúgát. Repertoárjába tartozott még a 16-18 év közötti kiskorú lányok „beavatása”. Egyiküket teherbe is ejtette.

És láss csodát, a női nemi erőszak áldozata ő, aki a legyet is röptében magáévá teszi, ugyanis történeteinek visszatérő motívumaként megvadult tigrisként vetik rá magukat a kéretlenül pőrére vetkőzött tini lányok. Éhes disznó makkal álmodik!

Futács a megvadult délolasz szerepében

A könyvbemutató

Úriember disztingvál, nem henceg a hálószobában történtekkel, önmaga és mások intim életét nem teszi kirakatba.

Szabad-e közpénzből támogatni egy erkölcsi fertőt dicsőítő irományt? Futács könyvének bemutatóját a Gacs Nóra vezette Fonyódi Művelődési Központ rendezte meg. Szégyen-gyalázat ez a várostól, amelynek Csilla dicsőséget szerzett!

A fényes rendezvényen megjelent maga „Futács úr” is, és vén porhüvelyével igyekezett ifjú világsztárosan pózolni. A Csilla illusztris emlékoldalát fenntartó Tóth D. Lujza azóta is közszemlén tartja a hírhedt életművész dedikációját. Hát mindenki megbolondult már, nem veszik észre, ezzel a jó ízlésnek ártanak?

Csillának nem „szerelme”, hanem megrontója volt

Fonyódon Futács tulajdonát képezte a Gyöngyhalász nevű önkiszolgáló étterem, ahol a nyári szezonban éjszakai diszkót működtetett. Onnan hordta haza a lányokat.

A nagy kujon hírében álló férfi 1985 augusztusában alkohollal itatta és elcsábította Molnár Csillát, a kiskorú, akkor 16 éves, naiv diáklányt is. A nős férfi annak ellenére tette ezt, hogy a lány apjánál három évvel idősebb volt, a saját lánya pedig Csillával közel egykorú.

Szeptember elején, a mindössze néhány napig (de három hétnél nem tovább) tartó viharos viszonyuknak maga Csilla vetett véget.

Felháborította, hogy a diszkó másnapi évadzáróján ott lesznek a férfi régebbi szeretői is. „Mégis jobb, ha most befejezzük. Szia, tudom, te is ezt akarod” – írta. Másnapra Futács már meg is feledkezett róla: „Péntek éjjel aztán hazacipeltem az utolsó német lányt.”

Ezután a nyári idényre bérelt fonyódi lakását felmondta, visszaköltözött a fővárosba a feleségéhez, ám a Németvölgyi úton légyottokra fenntartott egy lakást. „Budapesten úgy emlékeztem vissza Csillára, mint egy kellemes kalandra. Két hét múlva már az is feledésbe merült.”

Csillát októberben szépségkirálynővé koronázták, országos, majd nemzetközi hírnévre tett szert. Ez után Futács a következő nyári évadon újrakezdte a viszonyukat, amely – megszakításokkal – hét hétig, Csilla haláláig tartott. Eközben a férfi – a teljesség igénye nélkül – szimultán szexuális viszonyt tartott fenn egy légi utaskísérővel, egy gazdag osztrák nővel és saját unokahúgával.

Elmúlt 38 év, és „hősünk” elvárja, sőt kiköveteli, hogy az utókor őt „Csilla szerelmének” tekintse. Ennyi vehemenciával egy rablógyilkos is követelhetné a francia becsületrendet!

Az ország legszebb és legboldogtalanabb lánya

Molnár Csilla Andrea 1969. január 20-án született Kaposváron. Dolgos szülei nagy szegénységben éltek, s az otthoni feszült légkörben Csilla csöndes, visszahúzódó gyerekké cseperedett. A szülők egy Fonyódon vásárolt házban sikeres családi éttermet nyitottak, ám a részletek fizetéséhez Csilla munkáját sem nélkülözhették. A lány 10 éves korától egészen haláláig felszolgálóként dolgozta végig a nyári vakációkat, amit a többi gyerek nyaralással és szórakozással tölt.

Apja drákói szigorral, sorozatos tiltásokkal nevelte. Még a körme lakkozását is megtiltotta: „Rendes nő nem csinál ilyet!” Divatozásról, sminkelésről pedig szó sem lehetett, és a barátnőkkel sem járhatott el kólázni.

A szépségverseny

1985-ben ötven évi kihagyás után az országban ismét szépségversenyt rendeztek. Csilla, aki ekkor a fonyódi gimnázium 2. osztályos tanulója volt, apja heves nemtetszése ellenére jelentkezett rá. Tizenhat éves „nagylányként” is szegényesen öltözött, a szépségversenyre sem voltak megfelelő ruhái. A barátnőitől, osztálytársaitól kölcsönzött ruhákban jelent meg a versenyeken. Október 5-én, a döntőn az ország legszebb lányaként királynővé koronázták.

Nem királynői élet

Az országos hírnév birtokában az eddig nehéz sorsú lánynak további igazságtalanságok és megaláztatások sorát kellett elszenvednie. Az első hat helyezett közül neki, a fődíjasnak jutott a legkisebb elismerés: háromnapos bécsi utazás, egy ruha és egy ajándékkosár. A többiek között viszont egyéves amerikai ösztöndíjat, pénzjutalmat, fizetett modell-szerződéseket osztottak ki.

A szocialista rendszerben minden gyerekcipőben járt, az illetékesek sem erkölcsileg, sem tudásban nem tudtak felnőni a feladatukhoz. Akadtak ugyan, akik ismernék a kapitalista sztárok világát, ám kivételes tudásukat és tapasztalatukat nem a lányok megsegítésére, hanem a kihasználásukra fordították. A kiszolgáltatott lányokkal gátlástalanul és embertelenül bántak.

A verseny első három helyezettjét azzal zsarolták, hogy visszaveszik a díjukat, ha nem készíthetnek róluk szobor-levonatot. Ehhez a kiskorú Csillának is meztelenre kellett vetkőznie, és miközben masszával kenték a testüket, két fotós engedély nélkül fényképezte őket. (Egyikük a később meggyilkolt Fenyő János volt.) A másik két lány aktfotói – tudtuk és beleegyezésük nélkül – megjelentek egy osztrák pornómagazinban. Csilláé csak azért nem, mert akkor őt nem küldhették volna nemzetközi versenyre. A képek kiárusítása jó üzlet volt a fotósoknak. A lányok viszont sem pénzt, még utólagos bocsánatkérést sem kaptak.

Csilla a szervezőkkel vitatkozva, családi perpatvarok után 1986 februárjában részt vett a máltai Miss Európa versenyen. Ám ott sem volt megfelelő ruhája, a magyar filmesek „szereztek” neki saját kellékraktárukból. Még így is ő volt a legszebb, ő kapta a legtöbb közönségszavazatot, ám – mert szocialista ország küldötte nem lehet első – a zsűri harmadiknak hozta ki.

A magyar rendezők Csillával a versenyre vitették saját koronáját – úgymond fotózkodni –, ám valójában a relikviát a tudta nélkül felajánlották (talán eladták?) a máltai verseny fődíjának. Így Csilla koronája egy svéd lány fejére került, és az övé is maradt! A megilletődött, lélekben még gyermek magyar királynő az ország szégyenére magára maradt. (A korona csak Csilla halála után került vissza a családjához.)

Jellemző történet, hogy Máltán a Csilla mellé beosztott magyarországi hivatalnok kísérő a nagy melegben meghívta őt egy hideg italra, majd az árát számon kérte a 17 éves lányon. Ennyire becsülte meg a magyar állam az első szépségkirálynőjét.

Csillával szemben egyre több volt az elvárás, ám általában ingyen dolgoztatták, azaz gátlástalanul kihasználták. Miközben itthoni versenytársai modellkedtek, ő semmilyen szépségkirálynőt megillető megbízatást nem kapott. Például a Centrum Áruház felajánlotta, hogy meghatározatlan feladattal legyen a „háziasszonyuk” havi kétezer forintért. Ennyit kapott, ha egy esküvőn töltött pár órát díszvendégként. Ám ilyen felkérésre ritkán került sor, és a keresete – amit az utolsó fillérig hazaadott – semmire sem volt elegendő.

A hirtelen magasra emelt fiatal lányra egyre nagyobb nyomás nehezedett. Mindenhol elvárták, hogy királynőként jelenjen meg, amit a szűkös anyagi helyzete nem tett lehetővé. Ehhez a szüleitől sem kapott elegendő támogatást. Apja követelte, hogy fejezze be a „királynőséget”. Otthon állandósult a „puskaporos levegő”, s a gimnázium is megszűnt utolsó menedéke lenni, miután magántanulóvá minősítették. Nem tartozott már sehova, az iskolai barátnők társaságába sem, ahol a közelmúltig legalább felszabadultan nevethetett.

Életének 17 évében két eredményt köszönhetett önmagának: a királynőséget, ami kevés örömet, és annál több gyötrelmet hozott -, és a koronát, amit elcsaltak tőle. Senkije, semmije nem maradt már.

1986. július 10-én Molnár Csilla Andrea a szülői házban apja szívgyógyszeréből végzetes dózist vett be. Valójában nem akart ő meghalni, csak segítségre vágyott, élni akarta a hasonló korú lányok hétköznapi életét. Tanulni, szórakozni akart, és tán boldog jövőre vágyott, valós szerelemről, megértő családról álmodozott. Ám a körülmények balszerencsés összejátszása miatt a sors ezt megtagadta tőle, az orvos már nem tudta megmenteni.

A mentőautóban egy fiatal élet búcsúzott a világtól. Elköszönt a lelketlen, önző emberektől, akik puszta figyelmetlenségből vagy haszonlesésből feláldozták őt. Itt hagyta őket azokkal együtt, akik így, vagy úgy, mégiscsak szerették. Ha csoda folytán feltámadna, meghatnák a róla szóló megemlékezések, a mellszobra, a síremléke, s a rajongók együttérző szavai. Nyilvánvalóan fájdalommal fogadná a szerettei halálát. Többen megerősítették, hogy születésétől a haláláig jólelkű tisztaszívű és őszinte teremtés volt, ugyan naiv, de nem butácska. A korabeli nyilatkozatai is éles eszűségéről tesznek bizonyságot.

És, végül: megdöbbentené, hogy bár rövid életében senkinek sem ártott, mégis akadnak gyalázói. Mivel jólelkű teremtés volt, nem átkozná őket, inkább megbocsájtóan imádkozna értük…

Csilla legutolsó képe: mintha meglátta volna a jövőjét

A kappan zárórája

Molnár Csilla Andrea élete szívszorító történet egy lányról, aki csekély 17 évével és hirtelen halálával feledhetetlenül sokat adott nekünk. A fiatalon elhunyt lány áldozata példaértékű mindnyájunknak.

Hozzá mérve Futács egy jelentéktelen senki. Éppen ezért felháborító, hogy a könyvében szégyentelenül „diszkókirályként”, ellenállhatatlan szívtipróként ír magáról, akinek Csilla afféle csicskása volt.

Kettejük szerelméről ír, pedig számára a leány csak afféle könnyű szexuális kaland, országos ismertségét követően pedig csupán egy vitrinbe helyezhető trófea volt. A lány erkölcsileg is messze fölötte áll a csábítójának. Nem volt egyáltalán Futács szerelme – hiába is próbálja utólag így beállítani „kapcsolatukat” a vén szatír. A lány csak egyike volt számtalan szeretőinek, a legproblémásabb, és – immár – a legjövedelmezőbb. Ha Csilla élne, volt a leánynak annyi esze, hogy biztos nem ment volna hozzá feleségül, nem lennének „boldog házasok” - hiszen e senkiházi fűvel-fával csalta feleségét -, nem lennének közös gyermekeik, unokáik. Ha Csilla feltámadna, felháborodásában valószínűleg kikaparná a szemét a róla írt hazugságokért.

Futács könyve egy gyomorfogató üzleti vállalkozás, ami ezer példányonként az apró híján 6 milliót hoz. Ám ezért megsértette sokak becsületét és egy halott lány kegyeleti jogait. Mert mások szexuális életének a közreadása büntetendő, ahogy kiskorúak megrontása is!
S ha már a felesége, gyerekei és a sértettek sora nem állította meg, tegyünk mi azért, hogy egy vénülő, nárcisztikus, „férfi” ne gyalázhassa tovább országunk büszkeségét! Ragyogjon a Csilla neve, és jöjjön el a kappan zárórája!