Dübörög a Honvédség új toborzókampánya, melynek kifejezett célja a tartalékosok létszámának növelése. Már megjelentek az első sajtóhírek, hogy milyen sikeres a kampány, s ez, illetve az új eszközök érkezésének folyamatos reklámozása elfeledi a civilek előtt a honvédség valós gondjait és helyzetét.
Létszámgondok megoldva?
A honvédség hivatásos állományának létszámát évek óta nem sikerült érdemben növelni. Hiába a leszerelési tilalom, az évente kibocsátott több száz altiszt, tiszt, a Lynx- és a PZH-programok. A jelentkezők nagy része még a próbaidő alatt leszerel. Amiről persze nem szólnak a hírek. Például a Lynx-zászlóaljhoz jelentkezett több mint ötszáz főből már jó ha másfél századot ki tudnak állítani.
A Honvédelmi Minisztérium újabb és újabb programokkal, ötletekkel próbálja növelni a létszámot, palástolni alkalmatlanságát. Ám bármit is találnak ki, csak átmeneti sikereket érnek el. A létszámgondokat jelzi, hogy a tartalékosok esetében jelentősen meg kellett emelni a pénzbeli juttatásokat, illetve lehetővé tették külföldi állampolgárok és elítélt bűnözők csatlakozását a sereghez. Az új belépők számára gyorsan világossá válik az MH jelentése: Minden Hiába. Az íróasztalhuszárok a múlt rendszerből örökölt szemlélettel egész egyszerűen képtelenek a megújulásra, a kor kihívásainak megfelelni.
Jelenleg két egymással látszólag ellentétes folyamat zajlik a Honvédségben. Miközben a Hjkr (137/2024. [VI. 28.] Korm.-rendelet a honvédek jogállásáról - a szerk.) bevezetésével az egykori hivatásos és szerződéses állomány kizsigerelése újabb elemekkel bővül(t) és megbecsülésük eddig nem látott mélységekbe zuhant, aközben gőzerővel folyik a tartalékosok toborzása. A tartalékosoknak felajánlott juttatások újabb és jelentős feszültséget gerjesztenek a hivatásos/szerződéses állomány és a tartalékosok között. Kérdés a frissen belépett vagy belépni készülő tartalékos állománnyal mikor itatják meg a fekete levest?
„Meztelenül a csatába?”
A fideszes propaganda szerint, a nemzeti gondolkodásúakat megszólítva, a cél az ütőképes, az országot megvédeni képes hadsereg felépítése. A reklámok és a valóság azonban köszönőviszonyban sincsenek egymással. Már a műveleti erők kialakítása, fejlesztése sem az ország érdekeit szolgálja, csupán a NATO-nak való megfelelés, és néhány oligarcha további gazdagodásának eszközei.
A valóság pedig a legtöbb civil előtt rejtve marad a tartalékosok toborzásának esetében is. A húszezer fős cél még ha meg is valósul, akkor is kevés az ország védelméhez. Azonban szó sincs arról, hogy az ország védelme érdekében lenne rájuk szükség. A tartalékos egységeket nem szerelik fel páncéltörő és légvédelmi eszközökkel és nincsenek logisztikai vagy felderítő alegységeik sem, és semmiféle modern felszerelést nem kapnak.
Persze vannak hivatásukat komolyan gondoló tisztek, altisztek, akik a fentiek ellenére próbálják a tartalékosokat minél jobban felkészíteni egy valós háborúra. Ezek az elképzelések, kiképzések pedig mint reklám és mint a „nemzeti hadseregről” szóló propagandába beillő elemek meg is jelennek a sajtóban. De a csak gépkarabéllyal felszerelt egységek harcértéke édes kevés a modern harctéren.
Miközben a világ majd minden hadserege arra törekszik, hogy katonáit minél jobban kiképezze és felszerelje, hogy egy esetleges háborúból győztesen kerüljenek ki, nálunk se a felszerelés, se a kiképzés terén nem ez a prioritás. A tartalékosok képzésében az alaki kiképzés időtartamát jelentősen megnövelték. Sőt az a döntés született, hogy még a géppuska használatára sem kell őket kiképezni! Egyéb fegyverek használatára pedig néhány elszigetelt esetet leszámítva később sem oktatják őket. Egy modern háborúban így a tartalékos katonáink többsége sajnos csupán golyófogónak lenne jó. Nálunk a tartalékosok egyik legfontosabb feladata a honvédelmi minisztérium előtti díszőrség kiállítása lett!
Új párthadsereg születik?
De ha katonáinkat nem a külső ellenséggel való harcra képzik és szerelik fel, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mégis mire? Pusztán ceremoniális célra kellenek? Húszezer fő? Mégis mire akkor ez a nagy toborzás? Mi a célja a tartalékos rendszernek, ha mint katonát az ország védelmére nem tudjuk őket használni?
A válasz egyértelmű: ha a külső ellenség ellen nem lehet őket felhasználni, akkor marad a belső ellenség! A jelenlegi magyar tartalékos rendszer szervezettsége, kiképzettsége és felszereltsége okán egyetlen ellenséggel szemben alkalmazható hatékonyan: ez pedig a békés, fegyvertelen civil.
A rendőrség létszámgondjai régóta egyértelműek és nyilvánvalóak a legfelső vezetés előtt is (minden propaganda ellenére), a településeken nem képesek kiállítani a megfelelő mennyiségű járőrt, s egy országos „nyugtalanság” esetén a közrendet biztosítani. Már a helyi szinten előforduló „családi veszekedésekhez” is több, egymástól távol fekvő településről kell a rendőröket riadóztatni.
Az összeharácsolt vagyont azonban meg kell védeni! A tartalékosok felhasználási lehetőségeit jól mutatta a 2019-es covid-járvány, amikor a békés civilek felfegyverzett, gépkarabéllyal járőröző katonákkal találkozhattak az utcákon. A kormányzatnak szüksége van olyan testületre, amelynek tagjai nincsenek tisztában jogaikkal, kötelességeikkel (ez nem az ő hibájuk, a képzésükre fordított rövid idő és a képzés tematikája eleve nem teszi lehetővé, hogy felkészült „katonákat” képezzenek belőlük), viszont lelkes, sőt hálás és a hatalomtól megrészegült (hiszen fegyver van náluk) és minden parancsot teljesít, így bármikor felhasználható akár az elégedetlen polgárokkal, akár más fegyveres szervezetek tagjaival szemben. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a fehér borítékok osztogatása a tartalékos egységeket kevésbé érintette, s így egy Fidesz-hű, vagy legalábbis annak hálás vezetőréteg alakult ki az alakulatok élén, hát…
(Nemrég leszerelt tartalékos katona olvasónk írása.)
