Bár Ladányi Attila könyvét, a Holokauszt-mítosz, mint a liberálnáci diktatúra alapja címűt még nem olvastam végig, őszintén szólva egy bajom van már vele, ez pedig az állandóan és túlsúlyosan emlegetett „liberálnáci“ kifejezés, ami szerintem azon kívül, hogy téves megfogalmazás, egy az egyben átveszi a zsidóság által köztudatba ültetett tézist: a „náci“ és „nácizmus“ egyenlő az abszolút rossz fogalmával, maga a gonosz, amit nem lehet überelni.

Ladányi is ehhez igazodik, pedig helyette nyugodtan használhatta volna a „liberálbolsevista" vagy „judeobolsevista“ kifejezést. Persze az elhülyített tömegember szemében, aki évtizedek óta még a csapból is csak a zsidó maszlagot issza, és halvány gőze sincs a náci (valójában nemzetiszocialista) kifejezés valódi tartalmáról, lehet, hogy ez a megfogalmazás hatásosabb, de további tudatzavarhoz vezet, és ismételten a judeobolsevista vagy judeoliberális (100 millió áldozatot eredményező) bűnök bagatellizálását szorgalmazza. Ezzel végül is elismeri, hogy az állítólagos zsidó holokauszt (aminek hivatalos változatában szerintem már csak a hülyék hisznek) egyedi, és a legnagyobb bűntény volt a világtörténelemben.

Erős a gyanúm, hogy Ladányi azt hiszi, hogy ő találta ki a spanyolviaszt. Ez az általa tett megnyilatkozásokból is kiszűrödik, annak ellenére, hogy remek meglátásai vannak. Mindenesetre nem tartozom azok közé, akik a kákán is állandóan csomót keresnek, ezért mindent összevetve nagyon örülök, hogy egy ilyen könyv megjelent.

B. Ákos