Nincs menekvés: napokon, heteken, hónapokon át hallgathatjuk azt az ökörséget, hogy "most került helyére a magyar sport".

Szó sincs tehát gyalázatos olimpiai szereplésről, nem kell keresni a felelősöket, nem kell megnézni, miért nem jut pénz a sportra sem, miért nevelik félre a magyar ifjúságot, miért lett a gazdag gyerekek szórakozása a sport, miért van annyi beteg, egészségtelen gyerek...

Nem, semmin sem kell változtatni, mert hiszen "most került a helyére a magyar sport". "Eddig erőnk felett teljesítettünk" - hallatszik a legújabb, barom libsi szólam. Nyugodjunk bele a vereségünkbe, nyugodjunk bele, hogy kicsik vagyunk, hogy elvették iparunkat, tönkretették mezőgazdaságunkat, szétdúlták az egykor kiváló magyar oktatást, és az úgy-ahogy, de mégis csak működő egsészségügyet, és akkor se szóljunk lehetőleg egy árva szót sem, ha eltakarítanak minket a Föld színéről.

De egyébként megkérdezem: mi van akkor, ha még mindig túlteljesítünk a sportban? Norvégiával osztozunk az éremtáblázat 21. helyén, márpedig Norvégia nálunk sokkal gazdagabb ország. Svédországnak pedig nincs aranya sem, tehát akkor nekünk sem kéne hogy legyen. Mi illik az ország "lehetőségeihez", a 30.,
a 40. hely, vagy még lejjebb kéne csúsznunk, hogy a "helyünkön legyünk"?
És mi a helyzet Etiópiával, amely a 18. helyen áll, és Kenya is előttünk van 4 aranyéremmel. Ők vajon a "helyükön vannak" , vagy "túlteljesítenek"? És vajon a libsi megmondóemberek, meg az ország mai urai vajon ott vannak, ahol lenniük kellene?

P.O.