Olvasónk írja:
Kedves Kurucok!
Sajnos tegnap hajnalban egy idős barátom, konkurenciám egy tűzvészben egyik pillanatról a másikra, gyakorlatilag mindenét elveszítette. Nem csak a lakhatását, de a kis nyugdíját kiegészítő tevékenységét jelentő műhelyt is elemésztette a tűz néhány óra alatt. Tegnap még csak az a pizsamája volt az összes ruházata, amelyben kimenekült a házból.
Misi barátomról annyit érdemes tudni, hogy 1985-ig építészmérnöki diplomával dolgozott művezetőként Mezőtúron, egészen addig, míg össze nem veszett az ebédnél a sorban állókat előző párttitkárral. Másnap rendőrök jöttek érte, és négy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, sikkasztás vádjával. Ezután a lehetőségei meglehetősen leszűkültek, és úgy döntött, Budapesten fog dolgozni, amolyan kényszervállalkozóként.
Először transzformátorokat tekercselt, majd az azt követő ritka és ismeretlen flokkolással foglalkozott. Innen az ismeretség és barátság.
Érdekes, milyen pici a világ, a terrorizmussal vádolt, és évekig igaztalanul meghurcolt Beke Istvánt is ő vette a szárnyai alá, és tanította erre a szakmára.
Elkezdett szerveződni egy csapat, akik a lehetőségeikhez mérten társadalmi munkában próbálnak segíteni, de ez pénz nélkül nem lehetséges. Ezért az összefogásotokat szeretném kérni elsősorban pénzzel, de ha valaki Diósd közelében lakik, és bármiben tud segíteni, sokat lépnénk előre.
A számlaszáma:
Nagy Mihály
MBH Bank
18203693-01508616-10010012
Telefonszám és e-mailcím: 0630 2097089, Info@flocking.hu
Hálás köszönettel:
Dóczi Csaba
Frissítés: hálás köszönet a Kuruc közösségének!
Olvasónk írja:
Két napja kértem a segítségeteket egy idős barátom támogatására, aki 74 évesen egyik pillanatról a másikra egy tűzvészben elvesztette mindenét.
Nem szeretnék reagálni a destruktív hozzászólásokra, és nem dolgom mérlegelni, mit rontott el, vagy mit csinálhatott volna másképp. Azt is tudom, hogy aki akár csak hébe-hóba olvas Kurucot, bőven találkozik olyan emberekkel, akik önhibájukon kívül veszítik el mindenüket, és alig látszik mögöttük a társadalmi kiállás.
Nyilván ez az eset hozzám közelebb állt, érintettebb voltam, jobban át tudtam érezni a súlyát.
De mi az, amit tőletek kapott? Lakást néhány hétre, ráadásul olyan közelségben, hogy vissza tud járni etetni a tyúkokat. Annyi pénzt, hogy a lakhatása biztosított hónapokon keresztül. Építőanyag-felajánlásokat olyan mértékben, hogy a szomszédok segítségével érdemes újra lakhatóvá tenni a házat.
És ami a legfontosabb, két nappal a tűzvész után jókedvűen hívott fel, hogy ennyi támogatást még soha nem kapott és tolmácsoljam a közösség felé, mert ezt jelen pillanatban nem teheti meg. Mindezt úgy, hogy nyilvánvalóan már soha semmi nem lesz már olyan, mint régen.
Akkor ezt most megteszem. Hálásan köszönöm mindenkinek!
Ha ekkora teremtő ereje van az összefogásnak, akkor élni kell vele. Úgyhogy irány a Kossuth tér! :-)
