Aki itt gyenge, vagy meghátrál, annak nem kegyelmeznek, mint a felvételek is megmutatják. Egyszer azt olvastam, a magyar a(z) (el)nyomás alatt edződik igazán. Azt hiszem, elég sokan megedződtünk. De talán még nem elegen. Ajánlanám mindenkinek a felvételeket. Érdemes elgondolkodni a látottakon, elgondolkodni a megoldáson. Az egyedüli megoldáson!
Üdvözlök mindenkit!
A mai nap során tartják az első bírósági tárgyalásomat azért, mert a vizitdíj szedését kategorikusan megtagadtam. Nagyon sokan megkérdezték tőlem a kezdetektől, hogy miért vagyok ilyen makacs és kemény, aki "nem hallgat az okos szóra".
A válaszom az volt mindig, hogy ilyenné váltam. Sok dolgot megtapasztaltam a saját szememmel, megéreztem a bőrömön - szó szerint. A hosszas magyarázkodás helyett bemutatnék néhány videót, pár fotót, amit annak idején én készítettem Budapesten mint "csőcselék".
Ez néhány kiragadott felvételem a sok közül, amelyek kicsit megváltoztatták a gondolkodásmódomat.
Tehát nézzünk néhányat!
1, A felvétel végén látható egy férfi, aki a lövések ellenére magasba tartja a magyar zászlót. Pedig gumilövedékkel is lőttek az utcában.
Egy másik megkérdezi, "magyar vagy, vagy nem ? " - jó kérdés, ezen nem ártana mindenkinek elgondolkodni.
A legfontosabb: a tömeg gyakorlatilag kéri a rendőröket, ne bántsák őket - ezért kiabálják, hogy békét akarnak - rendőri felszólítás nem történik, szó nélkül lőnek!
Az embernek ökölbe szorul a keze a látottakon. De azon is elgondolkodik, van-e értelme meghunyászkodni !
2, Kamerázok az Erzsébet hídnál, a járdán. A felvétel 13. másodpercében egyértelműen rám lőnek, de nem találnak el. Egy kerékvető oszlopon állok ugyanis, félig takarásban. Aki rám lőtt, ezzel nincs tisztában. Igyekszik testre, fejre célozni. Aztán kijönnek az úttestre a fekete ruhás rendőrök (??) pajzsokkal felszerelve, hirtelen felém fordítják a puskát, és egyszerűen belém lőnek, mintha egy veréb lennék a dróton, vagy egy kirakott sörösdoboz a hobbilövészeten.
Igen. Budapest, 2006 október 23 gyakorlatilag arról szólt, hogy a magyarok egy kicsit belekóstoltak abba, mit érezhetnek a palesztinok Izraelben. Nagy autómonstrumokat dühösen, tehetetlenül Gázában szoktak kővel dobálni. Ott is röhögve lőnek a tüntető tömegbe, ott is a könnygáz mellett mindenféle ismeretlen agresszív gázt vetnek be - akárcsak az Erzsébet hídon 2006-ban. A palesztin példát nem véletlenül hoztam fel...
Azóta megtudtam, hogy a rendőrök meg az egyenruhás ki tudja kik valamiféle "felsőbb sugallatra" a nagyméretű gumilövedékkel testre, elsősorban fejre céloztak. A kis gumilövedéknél ez nem volt elsődleges szempont, mert az nagy területen szóródik, de azzal is testre céloztak.
A felvételemen egyértelműen látszik az állításom.
(Azóta változott a helyzet?? Egy évvel később is csak kameráztam egy tüntetésen. Ez akkora bűn ma Magyarországon, hogy gyorskötözővel megkötöztek a rendőrök és bevágtak a rabszállítóba. Az ügy akkor veszített a hevességéből és súlyosságából, amikor megírtam a rendőrségnek, hogy bizony kamerával rögzítettem az egész előállításomat.
Ez az a bizonyos felvétel. Tehát a terror semmit nem változott 2006 óta!)
3, A harmadik felvételt az Erzsébet hídon készítettem a végső roham előtt. Igazi gyöngyszem.
Ehhez nem írnék kommentárt, mert Tom Lantos forogna a sírjában, meg mindenki jönne a "hatmilliómilliárdholokausztjajdefélünknáci" szöveggel, ha kibontakoznék.
Innentől mindenki tudja a történteket. A zsidók jelét, a Dávid-csillagot nem is láttam egy darabig. De aztán a vasrácsokkal elkerített Parlament fenyőfáján 2006 karácsonyán megpillantottam egy jelképet.
Azt hiszem, a karácsonyfán terpeszkedő aránytalanul nagy jelkép hivalkodó volt és talán nem is illik oda. Főleg nem a Magyar Parlamenthez...
Ha valaki mindezt személyesen látja, vagy átélte, mint én, szerintem kicsit megkeményedik. Aki itt gyenge, vagy meghátrál, annak nem kegyelmeznek, mint a felvételek is megmutatják.
Budapesten rájöttem, hiába bátrak az emberek egyenként, ha nem irányítja őket senki sem. Ekkora szervezett rendőri erőnek , technikai fölénynek és médiahatalomnak nem lehet ellenállni magányosan - bár ennek dacára minden keményebb ünnepen ott vagyok azóta is.
Ennek szellemében léptem be a Nemzeti Őrseregbe, nem máshol, mint Olaszliszkán, Szögi tanár úr meglincselésének helyszínén, amely a jelen ballib média szerint a roma polgárjogi harc egyik nevezetes, dicső helye .
Egyszer azt olvastam, a magyar a(z) (el)nyomás alatt edződik igazán.
Azt hiszem, elég sokan megedződtünk.
De talán még nem elegen.
Ajánlanám mindenkinek a felvételeket. Érdemes elgondolkodni a látottakon, elgondolkodni a megoldáson.
Az egyedüli megoldáson!
Dr. Nagy Levente
Kunhegyes
Kapcsolódó
Kunhegyesi dokink az SZDSZ-es fürkészdarazsakról + király poszterek