Spoilerveszély: nem lehet

A Telex.hu cikket írt a Magyar Szigetről, „Kipróbáltuk, lehet-e élvezni a nemzeti rockot, ha nem vagyunk nácik” címmel, miután ők is meglátogatták ezt a számukra oly idegen rendezvényt. A címadás persze nem meglepő, hiszen a körúton belülről nézve mindenki náci, aki a „magyar” vagy a „Magyarország” szavakat pozitív kontextusban használja. Meg amúgy is, Ásotthalom a félelmetes T. László sasfészke, ráadásul messze is van, azt pedig már Karinthy óta tudjuk, hogy Ázsia Vecsésnél kezdődik.

Hogy a Telex újságíróinak elvegyülése a Magyar Sziget közönsége között mennyire sikerült jól, azt mutatja a tény, hogy már a jegyvásárlásnál nyilvánvalóvá vált a kilétük - a belépőjegyekről ugyanis számlát kértek a Telex - Van Másik Kft. nevére… Nem csoda tehát, hogy a szervezők egyből tudtak róluk, Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője pedig személyesen kívánt nekik jó munkát. No de lássuk, mi is ötlött kedves libsi firkászaink szemébe a Magyar Szigeten való nézelődésük során.

A cikkben háromszor is megemlítik, hogy láttak – minő borzalom – Szálasi-tetoválást, sőt, egy ízben az „indokolatlan” jelzőt is használják rá. Hogy egy Szálasi-tetoválás hogyan lehet indokolatlan, azt nem pontosan tudom. Azt viszont ők nem tudják, hogy Szálasi Ferenc az akkoriban igencsak nívós Ludovika Akadémián vezérkari tisztként évfolyamelsőként végzett, eredményei miatt soron kívül léptették elő, valamint a mai napig ő az utolsó olyan vezetője Magyarországnak, aki a Szent Koronára tette le esküjét. Legyünk nagyvonalúak, és mondjuk azt, hogy ez indok annyira, mint amennyire indokolt a kommunista tömeggyilkos Che Guevara képe rátetoválva a Fishing On Orfű valamelyik látogatójának nyeszlett felkarjára.

Firkászaink láttak még rendőröket a főút mellett, akik rabomobilba „tereltek be menekülteket” – érezzük ugye a gondosan válogatott szavak súlyát, a gaz polícia állatként bánik szegény emberekkel, akik véletlenül sem migránsok vagy határsértők. Észrevették a Pipás Chips nagyszínpadot is, egyből meg is állapították, hogy a névadó Pipás Pista „transznemű” volt. A nevezett persze már nem értesülhet erről a címkézésről, firkászaink szerencséjére, mert ha azok – játsszunk csak el a gondolattal – időgépbe pattanva nekilátnának kórusban megmagyarázni a véreskezű asszonyságnak, minek is tartják, igen hamar ők is a fán himbálóznának, a nőverő férfiak mellett…

A Telex üdvöskéi rácsodálkoztak továbbá a „Te sem két buzi gyermeke vagy” feliratú pólókra, nem értve, hogy „mégis honnan tudják". Érdemes lenne talán visszaülniük az iskolapadba, biológiaórára, amennyiben ez számukra rejtély. De a családias hangulat is meglepte őket, valamint azon is elámélkodtak, hogy „minden második szembejövő ránk köszön idegenként, és a sátrunk felállításában is azonnal segíteni próbálnak.” Hiába, már a nácik sem a régiek. Ennek ellenére azért megállapítják, hogy „ennyire durván kirekesztő közegben pedig lássuk be, nehezen engedi el magát az ember”, az persze nem tűnt fel nekik, hogy ha rajtuk kívül mindenki másnak sikerül az önfeledt szórakozás, akkor a hiba valószínűleg az ő készülékükben van – no nem mintha ez a gondolat bármikor is megfordulhatna egy telivér libsi firkász fejében.

Egyetlen észrevételük viszont jogos volt, ezt el kell ismerni. Ugyanis azt írták a cikk zárszavaként, hogy „ha bármiben is más lenne az identitásunk, mint a jelenlévőké, itt semmiképpen nem tudnánk felvállalni.” A Magyar Sziget résztvevői között sokféle ember volt, egy azonban közös bennük: mindannyian büszkén és örömmel vallják magukat magyarnak.

Elhiszem, hogy a Telex libsi firkászai ezt nem tudják felvállalni.

Halász Géza