2008. 12.00 óra, Városliget, MSZP-s majális. Talán 1000 agymosott és megvásárolt torlódott össze, hogy meghallgassa az őket kilóra megvásárló maffia keresztapjának féleszű szövegét.
A bejáratnál néhány szörnyülködő ember megjegyzése kapható el, akik a 85%-os elnyomott társadalmi réteghez tartoznak, s látják, mivé tette ez a banda az országot, a magyarságot, és őket magukat is. Szörnyülködnek, mert velem együtt ők sem tudják elképzelni, hogy lehet itt még akár egyetlen ember is, aki vastapssal, és „éljen gyurcsány" visítással őrjöng a tébolydában.
Közéjük lépek, a kezemben kis transzparens, jóbarátomnak odasúgom: "bármikor, bárki belénk köthet", ő bólint és elmosolyodik. Megyünk, minél közelebb a demagóg féleszűhöz, keresztül a megvezetett, 150.000-200.000-es nyugdíjból élők silány sorain. Végre egy jó hely. A bűnöző épp arra néz.
„Na ezt nézd!" gondolom, és felmutatom a transzparenst, amelyen elkerekedett szájjal, tojásokkal összedobálva, saját magát láthatja. Megakad a beszéde. Kinevetem. Egy pillanatra farkasszemet nézek a hazaárulás egyik atyjával, aztán az előttem állók forgolódni kezdenek. „Mi van rajta?", Mi az?" - hörgik körülöttünk. Amint felfogják a transzparensen látottakat, harcias agymosott talpnyalók ugranak rám, és letépik kezemből a képet.
Jóbarátom azonban megszerzi, és így összegyűrve ugyan, de a transzparens ismét a magasba kerül. Újabb roham, ezúttal apró darabokra szaggatják. Megjelennek a biztonságiak is. Egy nagydarab öltönyössel találom szemben magam.
-Mi van nálatok?
-Már semmi - válaszolom, és sajnos, már tényleg semmi nincs nálam.
-Takarodjatok innen! - keménykedik.
-Miért mennénk? Demokráciában lehet véleményt nyilvánítani nem? - kérdem
-Azért menjetek, mert pofán váglak! - adja a nagyfiút.
-Tedd meg! - így én.
Ekkor már jön a kórus. Nyüszítve, vicsorogva, hörög körülöttem a gyomorforgató massza: „Fasiszták!" „Tetvek!" „Takarodjatok, mi sem megyünk a ti rendezvényetekre!"
-Nyugodtan eljöhetnek, legalább az igazságot is hallani fogják - válaszolom, de eddig jutok, mert a nagydarabbal kisebb birkózás után engedem magam elvezettetni, véletlenül se mondják, hogy erőszakosak lennénk, nem az a cél, nem mi vagyunk azok.
A tanulság nyilvánvaló; ezek után ne mondja senki nekem, hogy ezek demokráciát akarnak! A legsötétebb vörös terrorból kaptam, fenyegetések, kis híján erőszak.
Az erőszak pedig belopózott az életünkbe. Az ő erőszakuk, amivel megölik ellehetetlenített honfitársainkat, elüldözik fiataljainkat, megbénítják a nemzet természetes gyarapodását. Ez ellen nem állhatunk meg, a terroristák már a parlamentben is ott ülnek!
Majális és vörös terror… 2008., Városliget…
Fáber Károly
Rendszerváltó Fórum