2008. április 22-én került sor a Főváros Ítélőtábla előtt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt politikai államtitkára, országgyűlési képviselő, a Ferencvárosi Torna Club volt elnökhelyettese összegző felszólalására: az utolsó szó jogán.

Nehéz dolga volt: kb. kétórás terjedelemben kellett bemutatnia a már nyolcadik éve zajló per okát és célját, az eljárás anakronisztikus és törvénytelen módszereit, durva eszközeit, a kormány, a hatóságok, az igazságszolgáltatás egyéb jogsértéseit, az alkotmány, a hatályos törvények, különböző egyéb szabályozások rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását. Csak utalni tudott arra, hogyan „hozták össze” a pert, hogyan konstruálták a valótlan tényállásokat, hogyan igyekeztek ezeket az első perctől igazolni, miért nem vették figyelembe a rengeteg bizonyítási indítványt, amelyekben anyagok beszerzését, kulcsszereplők tanúkénti meghallgatását indítványozta..

Szóban mindezt összefoglalni eleve lehetetlen volt, de minden lényeges mozzanatra és az azt alátámasztó bizonyítékokra utalni is csak felvillantás-szerűen lehetett. Kötötte ugyanis egy időkorlát, ami mégis megszabja, meddig tartható fenn érdekes előadás mellett is a figyelem. Elkészítette és átadta a bíróságnak részletesebb anyagát, ami 110 oldalban alkalmasabb volt az összegzésre, ehhez az élőszóban előadott beszéd tulajdonképpen felvezetésként szolgált. Az írott változat módot adott a teljesebb dokumentálásra, az elmondottak alaposabb bizonyítására.

Bár az alkotmány szerint az ártatlanságot nem kell bizonyítani, a bűnösséget kell, a per koncepciós volta miatt Szabadi erre mégis rákényszerült.

Szabadi mindig következetesen ártatlannak vallotta magát. Az utolsó szó jogán is, felhívva a figyelmet arra, hogy ártatlansága a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, a nyolcadik éve folyó eljárás lezárható. Felmentéséhez különben nem is kell más, mint a hatályos törvények és egy szabályozások áttekintése és alkalmazása.

A politikus kétórás beszédében is bizonyította: a XXI. században (!) politikai koncepciós pert konstruáltak ellene. Ennek célja személye megsemmisítése és a Kisgazdapárt tönkretétele. Egy ilyen perben nem az igazság kiderítése a fontos, sőt tartanak ettől, hanem a koncepció mindenáron való igazolása. Mivel nincsenek igazi vádak, azokat konstruálni kell. A hamis vádakból adódóan viszont az eljárás csak koncepciós eljárás lehet.

A feljelentést Orbán Viktor kívánságára Boros Imre ideiglenes miniszter tette. Ennek szövegét Boros a miniszterelnökkel egyeztette is. Névre szóló feljelentés adtak be: írásba foglalták, kit és miért kell eljárás alá vonni. És, hogy kinek kell kimaradnia rendszerint még a tanúk köréből is. Boros Imre tényállást adott, olyat, ami köszönő viszonyban nem volt a valósággal. Jelentéseket mellékelt, amelyekre hivatkozott, de amelyeket mindmáig nem ismerhettem meg. Eltűntek… Hogy milyen rágalmak voltak a jelentésekben, az „alkotók” tanúvallomásaiból lehetett következtetni, amikor felmondták a rágalmakat. Az elsőfokú bíróság számára is ezek cáfolhatatlanok voltak, még az ezzel szembenálló dokumentált tények sem ingathatták meg ezeket.

Utoljára Kádár János adott tényállást: a Nagy Imre perhez. Nagy Imrét azzal rágalmazták, hogy elragadta az országgyűlés hatáskörét, engem Boros, hogy Tamás Károly közigazgatási államtitkár és a miniszter (!) hatáskörét „ragadtam el”. De „elődjéhez” hasonlóan minősítette is a cselekményeket. Kádár hazaárulásnak, Boros hűtlen kezelésnek, csalásnak. Törték is a fejüket a gondolkodó jogászok, helyzetemből adódóan ezt hogyan voltam képes elkövetni? Boros feljelentésemben még elítélésemet (!) is kérte. A legfőbb ügyésztől, de ezt sem kifogásolta senki, az elsőfokú bíróság sem.
Feljelentésében Sepsey Tamás, a Kehi akkori elnöke ugyancsak tényállást adott, ezt ugyancsak egyeztetették a miniszterelnökkel.

Holott eljárás sem indulhatott volna, ha a kormány felállítja azt a vizsgálóbizottságot, amit a törvény előír a számára. Ez azonnal megállapíthatta volna, hogy a volt államtitkár a kormányzati gyakorlatnak megfelelően és eredményesen látta el a munkáját. Olyan ügyekben is felléptek Dr. Szabadi Béla ellen, ami Orbán Viktor egyetértését is bírta (pl. kukoricaexport-rendelet, Fradi reklámszerződések stb.) Szabadi mentelmi jogát, ami megakadályozhatta volna, hogy vele szemben elszámoltatás helyett leszámolásra kerüljön sor, folyamatosan megsértették.

Az eljárást évtizedekkel korábbi módszerekre alapozták. Koholt vádakra, hamis tanúkra, „felkészítésükre”, Szabadi megtörésére, megkínzására, másoknál kényszervallatásra. Éveken át dübörgő lejárató kampányra, amihez gyakran a kormány adott muníciót.

A védelem rengeteg bizonyítási indítványát viszont egyszerűen nem vették figyelembe, azokat el sem utasították, mintha azok nem lettek volna. A törvényeket, amelyek irányadók lettek volna (társasági törvény, köztisztviselői törvény stb.), szintén „kikapcsolták: Szabadira egyedi jogszolgáltatás érvényesült.

A bizonyítékok megismerése helyett elfogult és érdekelt tanúk mondták fel azt is, mi van pl. a szervezeti és működési szabályzatban. (Nem az volt.) Ilyen módszerekkel akarták igazolni a rágalmakat, amelyek kiindulópontja Boros és Sepsey feljelentése volt. Perek összevonásával, majd szétválasztásával is igyekeztek megszabni, hogy az eljárás az aktuális érdekeknek megfelelően, hol felpörögjön, hol leálljon. Ennek a következménye az időbeli elhúzódás, illetve az időnkénti kapkodás miatt is a hihetetlen slendriánság. És az, hogy ma sok mindenben ott tartunk, ahonnan elindultunk. Közben pocsékolódott az élet, az idő, a pénz, az energia, elkopott az egészség, szétrombolták az egzisztenciákat stb. Eltűnt a Kisgazdapárt. Elindult a közélet gyors szétzüllése. Orbán Viktor és a jobboldal két választáson is veszített. A helyzet, ami ma van, nagyrészt a Szabadi-ügyből következik. Amiben Orbán Viktor tanúként sem volt hajlandó megjelenni. De Boros Imre, Stumpf István, Deutsch Tamás stb. sem.
A 110 oldalas, részletesen és alaposan dokumentált, izgalmas anyag árnyalt képet ad a már nyolcadik évébe lépett eljárásról.

Elolvasható a politikus honlapján: http://www.szabadibela.hu/

Ítélethirdetésre 2008. április 29-én, 9 órakor kerül sor a Fővárosi Ítélőtáblán (1055 Budapest Markó u. 16.)
2008. április 23.
Dr. Szabadi Béla