Amint valamiféle érthetetlen, mazochista indíttatástól vezérelve a Népszabadság Online verzióját nézegettem, "érdekes" írásra lettem figyelmes Miről maradt le a Hollán utcai magyar lány? címmel. Bevezetőben leírva a mindenki által ismert jegyirodás történet, amit kiveséztek már húsz szemszögből. Én nem tenném meg, igazság úgyis egy van, aki látja, látja, aki direkt nem szeretné látni, az meg úgysem fogja, és inkább hőzöng a nem létező fasiszták ellen. Ám a szóban forgó cikk lényege nem is ez.

Utánanéztünk, miről maradt le a történet főszereplője, a „nemzeti érzelmű lány" - írja a "korrekt" sajtóorgánum, nemzeti érzelműt idézőjelbe téve, persze. Az utánanézés abból állt, hogy rákerestek a Hungarica együttes pár dalszövegére, és bemásolták azt a "kedves" olvasók számára. Nyilván nem ad vissza sokat egy kemény zenét játszó együttes zenéjéből, ha elolvassuk a szöveget, ezt próbálta kihasználni a Népszabadság, gondosan összeválogatva az egyszerűbb dalszövegeket. Pimaszul odabökik még ezt is: "Szerzői név nincs mellettük feltüntetve. A versek, amelyekből az alábbiakban szemezgetünk, önmagukért beszélnek."

Én úgy gondolom, a "tisztelt" cikkíró nem vitte túlzásba azt az utánanézést, esetleg szándékosan próbált ferdíteni, utóbbit persze még véletlenül sem tudom elképzelni egy balliberális újságíróról. A szövegek szerzője több helyen is meg van említve, Pusztai Zoltán az, Radnóti Miklós-ösztöndíjas és Móricz Zsigmond-ösztöndíjas költő, a Hungarica mellett az Auróra és a Moby Dick zenekarok szövegírója is. Munkássága egészen eddig a Népszabadságot sem zavarta, sőt utóbbi együttesről még kulturális ajánlójukban egy egész cikk is született A soproni csapás címmel. (S még egy megjegyzés: a Moby Dick és a Hungarica gitárosa is egy és ugyanazon személy, Mentes Norbert.)

Érdekesek ezek a népszabadságosok, könnyen megváltozik a zenei ízlésük, ha végre megint lehetőség van egy kis fasisztázásra. Vérbeli liberálisok. Mindenki olyan zenét hallgat, ami neki tetszik, és amit bizonyos érdekek megkívánnak...

Persze engem nem zavar a csúsztatásaik sora. Nevetek rajtuk. Arról meg igazán nem tehetek, ha egy hevesebb vérmérsékletű, erkölcsös társam másként kezeli a helyzetet, s igazságérzettől vezérelve, ahogy kell, pofonvágja a bértollnokot. Akkor persze jöhet egy újabb kör, brutális fasisztákról. Előbb-utóbb csak belefáradnak.

K. D.