Tisztelt Szerkesztőség! Április 19-én, szombat délután a szlovák nagykövetség előtt tartott demonstrációt több, a magyarság szebb jövőjéért küzdő egyesület. A tüntetés kiváltó oka az volt, hogy tavaly ősszel a szlovák parlament megerősítette a benesi dekrétumokat, melyek a Csehszlovákia területén élő magyar és német kisebbség kollektív bûnösségét mondta ki.

A dekrétumok hatására nagyjából 370 ezer magyar nyilatkozott úgy magáról, hogy ő elmagyarosodott szlovák, így próbálván kivédeni ennek a náci törvények a hatásait. Ugyanakkor majdnem 400 ezer magyar ezt is elviselte, nagy részét Magyarországra telepítették, de a tulajdonuk elkobzását, a nyelvhasználat megtiltását senki nem kerülhette el. Csaknem 800 ezer magyar. Több, mint amennyit a II. világháború alatt deportáltak (és akkor még nem beszéltünk az erdélyi, vajdasági áldozatokról)! Nekem lenne néhány egyszerû kérdésem, melyre valószínûleg sohasem kapok választ.

Hol volt Magyarország miniszterelnöke? Hol volt Sólyom László köztársasági elnök? Hol volt a külügyminiszter? Hol volt az a több ezer antifasiszta, a faji és etnikai megkülönböztetés ellen harcoló aktivista? Hol voltak azok a közéleti személyiségek, akiknek oly fontos a rasszizmus elleni harc? Akik a Jászai téren melldöngetve álltak ki a fasiszták ellen? Hol voltatok? Most, amikor egy igazi fasiszta törvény ellen kellett volna felemelni a szavatokat, hol voltatok?

Ez lett volna az az alkalom, amikor politikai, vallási, etnikai hovatartozás nélkül, őszintén lehetett volna tüntetni a fasiszta eszmék ellen. És itt azon van a szó, hogy őszintén. Mert eddig csak a reklámot kereste mindenki az „antifasizmus” jelszava alatt. Néhány plusz voksot, néhány plusz szimpatizánst. A felvidéki magyarság pedig továbbra is ezen dekrétumok árnyékában éli minden napjait. Kitaszítva mindenhonnan.

Lipták Tamás