Tisztelt Szerkesztőség!

A márciusi események után pár nappal az akkor még csak barátom (később apatársam) félrehívott és a következőket mondta el.

"Tegnap kora reggel a beosztott (román nemzetiségű) rajzolóm félrehívott az irodában (hogy mások ne hallják), és zokogva arra kért, hogy azonnal engedjem el pár napra szabadságra. Azelőtt való este felhívta telefonon az édesanyja – magyarázta - és a következőket mondta szó szerint a telefonba: "Gyere haza gyorsan, mert apád megbolondult".Természetesen rögtön beleegyeztem. El is ment, még akkor melegében. A tegnap visszajött, és irulva-pirulva mesélte el, hogy mi is történt.

Március 17-18-án Hodákon és Libánfalván azt a hírt terjesztették a faluban, hogy be kell menniük a férfiaknak Marosvásárhelyre, mert a szakközépiskolában tanuló és kollégiumban lakó lányaikat a "bozgorok" („hazátlan magyarok” - a szerk.), megerőszakolják. A polgármester és a párttitkár 19-e reggelére, 5 órára (még sötétben) tűzte ki az indulást a községi tanács épülete elől, mert addig autóbuszt kellett keríteni. Hét autóbusz állt másnap reggel a tanács háza előtt, indulásra készen. A lány apja és annak sógora reggel ott voltak a beszállásnál, fejszékkel felszerelkezve.

A beszállás előtt mindenkinek kiosztottak egy fél liter pálinkát „a bátorság erősítésére”. A két férfi elvette a fél-fél litert, de nem nagyon volt kedvük Marosvásárhelyre menni, nem voltak direkt érintettek, ugyanis az ő családjukból nem tanult senki Vásárhelyen. Vizelésre hivatkozva elmentek az árnyékszék felé, ahol megvárták, amíg a buszok elindultak, majd onnan hazamentek a lány szüleinek házába. Ott, röviden és velősen: még hajnalban az üvegek fenekére néztek, úgy éhgyomorra. A sógor elköszönt és hazament. Az apára kis idő múlva rátört egy megmagyarázhatatlan (?) dühroham, és a "bozgorok"-nak szánt fejszével mindent szétvert a saját házában.

Semmi nem maradt épen: szék, asztal, kredenc, szekrény, cserépedény, ablak, lámpa, tükör, mind-mind darabokban, szilánkokban hevert a házban.

A dühöngés az elbeszélés szerint kb. egy órát tartott, miután fogta magát és lefeküdt aludni, a törésbe-zúzásba belefáradván. Délután, amikor felébredt, nem emlékezett semmire, kereste a tettest, akit igencsak el akart agyabugyálni. A család többi tagja értetlenül állt a történtek előtt. Ekkor hívták fel telefonon a lányukat, és mondták, hogy sürgősen jöjjön haza."

Ma már nem kérdés, hogy mi volt a dühroham okozója: a Szeku által kitervelt konfliktust valamivel elő kellett idézni, állattá kellett süllyeszteni az egyszerű oláh parasztot. Azt, hogy ezt milyen, a pálinkába bekevert ajzószerrrel tették, nem lehet tudni, de hatott, annyi biztos.

Az események végkifejletéhez még csak annyit, hogy a helyzetet a Nyárád-menti magyar cigányok mentették meg, amikor március 20-án, jól felszerelve rendet teremtettek Marosvásárhelyen.(Ez csak kis részben igaz: Nyárád-menti székelyekről volt szó, zömmel ők verték ki az oláh csürhét a városból. De az igaz, hogy pár cigány is a magyarok oldalán avatkozott be - a szerk.)

Üdvözlettel,
Kellemes húsvéti ünnepet kívánva mindannyiuknak,

Szamosújvári Gergely
Budapest 2008.03.20.

Kapcsolódó: Frissítve: 18 éve történt: magyarellenes pogrom Marosvásárhelyt - A Fekete Március szemtanúkkal, fotókkal