Tisztelt Kurucok!
Mint a kínai nyelvet másfél éve tanuló olvasójuk, egyik cikkükre szeretnék reagálni (ld. alább). A kínai nyelvben a népneveket és országneveket idegen hangzásuk alapján nevezik meg. A kínai nyelv nem hangjelölő nyelv, ezért olyan két vagy több írásjegyből álló kifejezéseket használnak, amelyek hangzásuk alapján a legközelebb állnak az adott elnevezéshez.
Emiatt az ország és népnevekből értelmes kifejezést a legritkább esetben kaphatunk. Több azonos hangzású kifejezés esetén a pozitívabb jelentéstartalommal bíróval jelölik az adott országot. Például: "fa + guo" = Franciaország (a két szó jelentése: "törvény + ország") vagy "de+guo" = Németország (a két szó jelentése: "erény + ország"), folytathatnánk a sort.
És itt jön a lényeg. Magyarország a nem szláv európai nyelvekben általában a hun elnevezést követi. Például: Hungary, Hongrie, Ungarn, stb. A kínai nyelvben is a magyar népnév a többihez képest annyiból speciális, hogy a hun nép elnevezéséből eredeztethető.
A hunokat a kínaiak "xiong+nu"-nak nevezték. Ez is hangzásból lett átírva, mert egyébként "mellkas + szolga" lenne a szavak önálló jelentése. A kínai nyelv a hun "xiong" nevet veszi át, és azt egészíti ki további két szóval: "ya+li" A kínai nyelvben tehát a Magyarországot Xiong+ya+li-ként nevezik, amelynek jelentése: Hun(g)ária.A magyarokat pedig xiong+ya+li+ren-nek nevezik, jelentése: hungáriai ember.
A következtetés tehát a kínai nyelvből is egyértelműen levonható: a kínaiak nyelvükben a magyarokat a hunok egyenes leszármazottainak tekintik.
További sok sikert kívánok a munkájukhoz!
Üdvözlettel:
olvasójuk
Sziasztok !
Rátaláltam egy érdekes oldalra: http://www.mandarintools.com/cgi-bin/wordlook.pl
Ez egy angol-kínai szótár.
Kíváncsiságból beírtam a "hungary" szót. A következőt adja vissza:
xiōng Hungary; thorax; chest
xiōng yá lì Hungary
A thorax és chest szó az angolban "mellkas" jelentéssel bír.
Utána beírtam a "heart" szót is. Eredmény:
xiōng chest; bosom; heart; mind; thorax
Azaz ugyanaz a kínai szó, ugyanazzal a hangalakkal (a fenti linken meg lehet hallgatni is a kiejtést), mint a Magyarország szó első szóösszetevője.
Sajnos nem tudok másra gondolni így elsőre, mint esetleg a Kárpát-medence szimbolikus megjelenése ez a kínai nyelvben, vagy talán Közép-Európa (szíve) maga.
Ezután beírtam más európai népneveket, pl. "France":
fǎ lán xī France
Slovakia:
Sī luò fá kè Slovakia
Romania:
Luó mǎ ní yà Romania
Poland:
bō lán Poland
Figyeljétek meg, hogy MINDEGYIK FONETIKUSAN LETT átültetve a kínai nyelvbe!
A magyar nem! Önálló jelentéssel bír, az 5.000 éves kínai nyelvben!
Miután semmi közöm a nyelvészethez, tisztelettel kérem, ha valaki hozzáértő olvassa ezt a cikket, és szakterülete a kínai nyelv, és kultúra, esetleg tájékoztassa a kurucos olvasókat bővebb információival a fentiekről.
Üdv:
Fehér Zoltán
Kedves Kuruc!
Egyik kedves olvasó megosztotta a kínai nyelvel kapcsolatos "felfedezését".
Sajnos azonban, bár az Interneten sok minden megtalálható, mégis, ha kíváncsi a kínai nyelvre, akkor lehetőleg ne onnan és főleg ne angol közvetítéssel ismerkedjünk vele, mert könnyen meglehet, hogy butaságokat felfedezünk fel. Egy biztos: hogy a kínai nyelvben a magyarok elnevezése nem másból, mint azon nép nevéből ered, akik ellen a kínaiak magát a Nagy falat emelték, azaz a hun névből ered. Ők jobban ismerik a magyarok származását, rokonságát, mint mi saját magunk.
A kínai szavak magyar latin betűs hangátírásában - pár eltéréstől eltekintve - minden betűt magyarosan kell kiejteni. Megközelítik a kínait, mindenesetre jót megértik. Kínában több évtizede használatos a kínai írásjegyeknek egy hivatalos, latin betűs átírása.
A kínai nyelvben négy zenei hangsúly van. Az egyes szavak beszéd közbeni felismeréséhez rendkívül fontos a zenei hangsúly ismerete: sok az azonos hangzású, bár természetesen eltérő írásjegyekkel leírt szó. A zenei hangsúlyokat ékezetekkel jelölik (vízszintes, ereszkedő, emelkedő és az először süllyedő, majd emelkedő), de ezeket az írásjeleket a "ttf" karakterekkel jelenleg lehetetlen produkálni.
Pl.: a pao más és más zenei hangsúlyokkal a következőket jelenti:
a vízszintes -> csomagolni,
az emelkedő -> újság,
a süllyedő -> vékony,
és a süllyedő-emelkedő -> jóllakott
A kínai nyelvben, a birtokomban levő Nagy Bálint Kínai nyelvkönyvének szószedetében a
magyar = sjung; sjung-já-li-tö
hun = sjung; sjung-nu;
Egyébként a magyar és a hun "sjung" kínai ideogrammája is tejesen azonos.
Üdvözlettel:
László
Kedves Kuruc.info!
Örömmel olvastam azt a nálatok nemrégiben megjelent írást, melyben egy olvasótok a „hun” és a „magyar” népneveket jelölő kínai kifejezés első tagjának azonos hangalakjaira hívta fel a figyelmet.
Ahogy egy korábbi kiegészítésben is rámutattak, a kínaiban -csakúgy mint a japánban- az idegen szavakat úgy írják át kínai írásjegyekkel, hogy ahhoz hasonló kiejtésű írásjegyekből alkotnak új szóösszetételeket. A magyarok elnevezésére azonban –a rengeteg különböző helyi nyelvjárás, és egyéb okok miatt is- nem csak egyetlen változat volt érvényben.
A „xiong ya li” elnevezés akkor született, amikor a XIX. sz.-ban, az ópiumháborúk után a Császárságra a Nyugat számos szabadkereskedelmi szerződést kényszerített rá, amiből a Monarchia is kivette a részét. A kínai kikötőkbe érkező magyar (hungárus) kereskedők népneve lett az ázsiai hunok írásjegyével átírva. Ez azonban véletlenszerű, vagy nem konzekvens választás volt, amit az is mutat, hogy pl. Kanton környékén a „Han ga li” kiejtésnek megfelelő (eltérő) írásjegyeket használták a magyarokra- nemzetközi hírű keletkutatónk, Ligeti Lajos pedig olyan esetet is említ, hogy az északi tartományokban, ahová még jóval korábban, orosz közvetítéssel jutott el a magyarok híre, a szláv „Vengria” elnevezést írták át a „veng-tia-lia” kiejtésű írásjegyekkel. 1944 és 45 közt, a japán megszállás alatt álló területeken pedig rövid ideig érvényben volt a „hong ya li” összetétel is, és még számtalan egyéb, előttem ismeretlen kombináció valószínűsíthető.
A hun-magyar rokonságot a modern korban a francia Deguignes 1756-ban publikált elmélete nyomán Pray György vetette fel először idehaza, ebből alakult ki –két változatban; faji és „orientalista” megközelítésben- az ún „turanizmus” , mely szerint a turáni népeket a magyaroknak kellene vezetniük. Ezek nem igazán voltak megvalósítható elképzelések abban az időben, amikor (Szekfű Gyula kifejezésével élve) a magyarság a „németh és szláv nemzedék közé” volt kénytelen beékelődni, de szükségesnek tekinthető a nemzet önidentitása, és, igen, a szebb jövő reményének megőrzése érdekében. Mindemellett a „xiong” írásjegy használata –amely egyébként először a Han-császárságtól közvetlenül északra elterülő birodalom (Xiong Nu) elnevezésében jelöli először az ázsiai hunokat (xiong)- kínai részről valószínűleg nem tudatos választás eredménye, és nem is a legkorábbi példa a „magyar” népnév kínai átírására.
(A szerző japán szakos egyetemi hallgató)
Tisztelt Szerkesztőség!
Egyik ismerősömtől kaptam meg az Önök oldalán található cikkeket a magyar-kínai nyelvi érdekességekről, miszerint a kínaiak Xiong-Ya-Li nak nevezik Magyarországot.
Nagyon érdekes volt, hogy foglalkoznak a témával. Én immáron 12 éve beszélem, írom, olvasom ezt a nagyon nehéz, de annál érdekesebb nyelvet. Ezért a kedves olvasói hozzászólásokhoz szeretnék észrevételek tenni:
1. Lászlónak:
A pao-nak valóban van több jelentése is, de az újság és a vékony is bao, B-vel. Sajnos, rengetegen nem tudnak különbséget tenni a kínaiak által kiejtett ún. hehezett és a kemény mássalhangzók között. Ezért is fordulhat elő, hogy sokan, még a kedves kollégák (kínai tolmácsok) közül is, ámbár magukról teljesen meggyőződve, de roppan helytelenül beszélik a kínait.
2. Fehér Zoltán úrnak
Először is köszönöm, hogy ilyen mély érdeklődést tanúsít a nyelv iránt. Magyarország szó szerinti fordítása pedig: Barbár - fog (mint amivel rágunk) - éles (vagy előny, profit). Szabad fordításban, akár ez is lehetne: Éles fogú barbár. Így azonban… (ezt viszont már minden kedves Kuruc.info Olvasónak ajánlom a figyelmébe!)
Tényleg saját jelentéssel bír a magyar szó a kínaiban, de ennek semmiféle aktuálpolitikai oka nincs! A tény az, hogy minket már réges-régen ismernek! Mi voltunk, akik ellen a Nagy Falat emelték! A HUNok, legalábbis némely őseink, akik még vágott szemű, enyhén sárgába hajló bőrű, ázsiai küllemű emberek voltak.
Azóta, azért valljuk be, sokat keveredtünk. Igen, keveredtünk! Mert a MAGYAR EMBER nem attól magyar, hogy a leszármazottai között nem volt szláv, tót, szerb, német, osztrák vagy bármely egyéb nemzetiségű vagy hovatartozású ember. A MAGYAR azért magyar, mert ide született, ebben a gyönyörű országban él, itt neveli fel gyermekeit, itt dédelgeti unokáit és itt is kíván elhantolva lenni, ha eljön az idő.
A MAGYAR EMBER az, aki nem fél kitenni a MAGYAR CÍMERES ZÁSZLÓT háza falára és kitűzni a kokárdát a nemzeti ünnepek alkalmával! A MAGYAR EMBER az, aki, miután elvégezte az egyetemet az itthon, a többi magyar ember befizetett adójából finanszírozott intézményben, nem szalad el külföldre dolgozni, mert ott jobban keres.
Remélem a Kedves Olvasók nem orrolnak meg rám utolsó pár mondatomért, de sajnos már annyi támadás ért jogtalanul, hogy nem tudtam nem leírni gondolataimat.
Üdvözlettel
KSZM