Amikor még messzebb laktunk, akkor is szívesen mentünk el a pfalzi tartományba, a Rajna bal partján fekvő ősrégi Speyer városába. Hát még most, amikor innen csak egy ugrásnyira, a baden-württembergi Philippsburgban lakunk. A rossz idő után hirtelen ránk tört tavaszt élvezvén első gondolatunk az volt, hogy el kellene utazni Speyerbe. Úgy látszik, sokan mások is így döntöttek, mert déltájt már alig lehetett ülőhelyet találni a speyeri dómmal szemben lévő hosszú, térszerű Maximilian utcára kirakott asztaloknál. Hétköznap lévén, ez meglepő volt, de rájöttünk, hogy húsvét után még nincs oktatás az iskolákban, így aztán sok szülő is szabadságon lehetett.

Nemzetiszín szalag Helmut Kohl sírján

Az emberek láthatóan élvezték a gyönyörű időjárást, mint ahogyan szinte ezzel egy időben Münsterben is. Szerencsére itt nem történt olyan halálos és két tucat sebesülttel járó gázolásos merénylet, mint ott. Nem tudom, miért nyugtatnak bennünket a sajtóban azzal, hogy nem migráns, hanem egy labilis elméjű német hajtotta végre. Mennyivel jobb ez nekünk és az áldozatok hozzátartozóinak? Egyik őrült elvetemült a másiktól veszi a példát, akiket úgy hívnak itt, hogy „Tritbrettfahrer”, vagyis „utánzóknak”, mint a World Trade Centerbe belevezetett repülőgépeket lekopírozó Andreas Lubitz, a Germanwings másodpilótája. A münsteri ámokfutó sem bírt egyedül meghalni. Ha nem is közvetlenül, de a berlini kormány migránspolitikája a felelős ezért a tettért is.

Speyerben járt a Tavasz. Maximilian útján suhant nesztelen

Speyer városát egy aszkániai király alapította Kr. e. 1900 körül, és Nemetaról, a kedves feleségéről nevezte el Nemetocernum-nak, amelyből a római Civita Nemetum, majd a középkori Speyer fejlődött ki. A kelták Nemetaeum-nak nevezték a környéket és az ott lakó népet pedig nemetereknek. A hasonlóság miatt talán csak az én feltételezésem, hogy a magyar nyelv innen vette át a „német” kifejezést. Hogy miként jutottunk ehhez a szóhoz, az talány. Egyébként a mai „Deutsch” meghatározás valószínűleg csak a Kr.u. 9. században terjedt el az ónémet „thiod” szóból. Ha már itt tartunk, akkor ebből származhat Németország manapság is használatos svéd, norvég és dán nyelvű elnevezése: Tyskland.

A franciák által fölgyújtott Speyer lángokban 1689-ben (rézmetszet)

De kanyarodjunk vissza Speyer városához. A Rajna folyó partja fölé emelkedő dombon lévő impozáns dómot már messziről lehet látni. A késő román stílusban épült hatalmas épület szinte uralja a környéket. A vallás meghatározó volt a városra, már a Kr.u. 4. században - tehát az akkori Milánóban a szabad vallásgyakorlás meghirdetése után szinte közvetlenül - Speyer katolikus központtá vált, és hamarosan püspöki székhely is lett. Hogy más érdekességet is megemlítsünk, 1529-ben Speyerben tiltakoztak (protestáltak) az evangélikus tartományi fejedelmek a reformációellenesség miatt. Innen ered a protestáns egyház elnevezés. Speyer a mai napig őrzi a vallásszabadság jellegét. A dómon kívül öt katolikus és öt protestáns templom található ebben az 50 ezer lelket számláló városkában.
A legfiatalabb monoteista világvallás is képviselteti magát Speyerben, mégpedig a Fátih (Hódító) nevű mecsettel. Itt megtették, de általában nem sok helyen engedik meg Németországban (például még a lakóhelyünkön, Philippsburgban sem) a kupola és a minaret építését, amely szinte rátelepszik a környezetre, s egyben felesleges feszültségeket okozva. Az imámok egyelőre leginkább jellegtelen épületekben, hátsó udvarokban hirdetik az igét. Más kérdés az, hogy senki nem tudja milyen sötét hátsógondolatokkal. Szerencsére a napi ötszöri imára a müezzin nem nagyteljesítményű hangszórókon hívja a híveit. Csak a parkoló autókat és letett kerékpárokat látva figyelünk fel arra, hogy megint összegyűltek a muszlimok. Ezután Speyerben sétálva minden harangzúgáskor aggódva, mélyen felsóhajtottunk: Bárcsak mindig maradna ez így!

A speyeri dóm manapság (légifotó: dombauverein-speyer.de)

A Világörökségeként nyilvántartott speyeri dóm alapítója, II. Konrád német-római császár 1025-ben indítványozta a dóm építését. Öt évvel később nem átallott ellenséges érzülettel Magyarország földjére lépni, de Szent István királyunk résen volt, és II. Konrád csapatait a felperzselt föld taktikájával kiéheztette, majd meghátrálásra kényszerítette. Az eredeti dóm elkészültét egyébként sem II. Konrád, sem a fia, III. Henrik nem érte meg, mert azt csak az unokája, a Canossát is járt, a Luigi Pirandello által is megénekelt IV. Henrik idejében szentelték fel 1061-ben. Az évszázadok alatt a speyeri dóm egyre csak bővült, dacolt az idővel, de 1689-ben a franciák értelmetlen pusztításával szemben védtelennek bizonyult. Pont az a francia uralkodó fosztotta ki, és égette fel a várost, illetve magát a dómot, aki többek között a gyönyörű és méltán világhírű Versailles-i palotát építtette, vagyis a híres-hírhedt XIV. Lajos, a napkirály. Ha jól tudom, a ravasz francia katonák előre figyelmeztették a városlakókat, hogy fel fogják gyújtani Speyert, és ha meg akarják menteni bútoraikat, s egyéb tárgyaikat, jobban teszik, ha azokat a templom falaihoz hordják. Mint később kiderült, azokat gyújtósnak használták, mert egyébként a magas és vastag falakba a tűz nehezen kapott volna bele.

A speyeri dóm lentről nézve

A napkirály 1689-ben kiadta tábornokainak a parancsot: „Brulez le Palatinat!” (Perzseljétek fel Pfalzot!) Az úgynevezett pfalzi örökösödési egyezmény felrúgása miatt a Rajna mentén tündöklő városok, várak, köztük Heidelberg váltak a tűz áldozatává váltak. Nem beszélve az óriási emberveszteségről. Hogy lakozhatott valakiben ilyen pompás alkotó, ám egyben ördögi rombolási vágy? A speyeri dómot csak az 1960-as években sikerült visszaállítani eredeti formájában. A világhálón részletes beszámolókat lehet olvasni az újjáépítés fázisairól, de itt csak egy érdekességet emelnék még ki. A dóm bejárata előtt egy nagyméretű, kőből készült tál látható, amelyet a régi időkben a polgárok számára borral csurig megtöltötték egy-egy új püspök beiktatásakor.

Az egyik protestáns templom Speyerben

A mindenkori speyeri püspök hercegi rangban a Pfalzra és Badenre is kiterjedő tartomány ura volt, így szűkebb pátriánk, Philippsburg is oda tartozott egészen az 1800-as évek elejéig, amikor is a szekularizációval világi fejedelmek, mégpedig a durlachi / badeni őrgrófok, később pedig nagyhercegek vették át a hatalmat. Érdekes módon sokszor nem jöttek ki a főpapok a speyeri polgársággal, ezért a székhelyüket áthelyezték Philippsburgba, majd később Bruchsalba. Innen is a neve, hiszen ezt a kisvárost addig Udenheimnek hívták, mígnem Philipp von Sötern püspök erődöt építtetett itt, és egyben nagy szerényen a saját keresztnevéről a települést átkeresztelte Philippsburgnak. Mentségéül szolgáljon, hogy a látszat kedvéért ennél az aktusnál a város védőszentjére, Szent Fülöpre hivatkozott.
Speyerben a Maximilián utca a dóm felől nézve kiszélesedik, majd a szemben lévő Régi Pénzverde (Alte Münze) épülete zárja le. Onnan már elég közel van a valamikori nyugati városkapu, az úgynevezett Altpörtel, amelyik egyedüli hírnökként maradt fenn a többtucat középkori bástya és kaputorony közül.

Sikátor Speyerben

Az Altpörteltől nem messze áll a Szent József-templom, amelynek méretei a dómét nem múlják felül, de ez az épület is tekintélyt parancsoló. Kíváncsi lennék, hogy a tíz keresztény templomot állandóan megtöltik-e a hívek szentmisék, illetve istentiszteletek idején. Attól félek, hogy a gyülekezetek taglétszáma egyre kisebb lesz a politikai korrektség elhatalmasodásával, a keresztény értékek háttérbe szorításával, ünnepek, keresztény szimbólumok miatti szégyenkezéssel, rosszabb esetben az eltüntetésükkel, a mindenáron megfelelés szigorúan magunkra vállalt vallásszabadságnak, a máshitűek érzékenységének önpusztító tiszteletben tartásával.
Sokáig a dóm környékét tartottuk belvárosnak, s ezért ezt a városrészt jobban ismertük, de mostanában igyekszünk becserkészni az eddig ismeretlen részeket is. Rájöttünk, hogy az óváros kicsit kiesik a turisták által látogatott területtől. Zegzugos utcái, ódon házai, sok helyen oda nem illő épületek ellenére valamennyire megőrizték a régmúlt idők hangulatát, bár az ott lakók nem mindegyike lehet boldog, mert a házak annyira közel vannak egymáshoz, hogy a napfényt szinte csak prizmával lehet becsalogatni az otthonaikba.

Régi Pénzverde (Alte Münze) Speyerben

Speyer a tavaly elhunyt Helmut Kohl, egykori kancellár kedvelt városa volt, s ezért utolsó kívánságaként azt kérte, hogy oda temessék majd el. A híradókban szó volt róla, de akkor nem nagyon figyeltünk fel rá, hogy Speyerben pontosan hová temették. Így aztán csak sejtettük, hogy Kohl sírja a szintén nagy 20. századi német államférfiről, Konrad Adenauerről elnevezett parkban lehet. És tényleg. A sétányokkal átszabdalt, padokkal ellátott füves parkban az egy-két ősrégi, meghagyott sírkövön kívül csak egy elkerített sírhelyet találtunk. A sírhelyhez közelebb érve megdobbant a szívünk, amikor megláttunk ott a vaskerítésre kötözött magyar nemzetiszín szalagot. Nem tudjuk, hogy ki kötözte a kerítésre, de annyi biztos, hogy valaki így kívánta kifejezni a magyarság háláját Helmut Kohlnak, akinek oly sokat köszönhet Magyarország. Soha nem felejtette el, és ahol csak lehetett, szóvá is tette, hogy ez a kis ország milyen nagy szolgálatot tett a kettészakított Németország újraegyesítéséért. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ha 2015-ben is Helmut Kohl lett volna a kancellár, akkor a migránspolitika egészen más irányt vesz Németországban.

Az Altpörtel (Régi Kapu) Speyerben

A Szent József-templom Speyerben

Georg Albrecht
Németország