Ő is volt "szélsőséges", <br />de már elfelejtette
Negyedmillió, (más források és tudósítóink szerint 50 ezer) birka ázott az esőben (bár egyre megy, egymillió birka is annyit ér, mint egy) az Astoriánál, és sötét egyetértésben csámcsogták a főbirka, Orbán Viktor fennköltnek szánt, de inkább tökéletesen üres szavait a békéről, erőszakmentességről, és még néhány olyan teljesen semmitmondó témáról, amely bizonyára alapjaiban rengette meg a második ciklusában tomboló, lopó, nemzetrontó, népirtó és országromboló, magát kormánynak nevező szélsőséges csoportosulást. Gyurcsány Ferenc, a Mátra géniusza bizonyára beleremegett a 10000 Wattra felerősített Viktor-beszédbe, és most a Parlament egyik eldugott kazamatájában várja, hogy lecsapjon rá az istenadta nép pörölye.
De valóban így van? Persze, hogy mindez távolról sem igaz. A nagy igazság az, hogy Gyurcsány Ferenc, átvitt és gyakorlati értelemben egyaránt hermetikusan elzárva az istenadta néptől az '56-osok terén mosolyogva koszorúzott, és oda sem bagózott annak a néhány elkeseredett hazafinak, akik megemelt hangerővel követelték mielőbbi távozását. Aztán eljött a délután, és a Fidesz törzsszavazói, a polgári keménymag, Orbán Viktor jobb-közép lelátójának közönsége ismét összegyűlt, hogy meghallgassa vezérük újabb, módfelett lelkesítő, higgadt, politikailag rendkívül korrekt beszédét.
Orbán egyre inkább kiüresedik, ismétli önmagát, közhelyekkel dobálózik és életlen kritikai észrevételekkel próbál a kormány ellen hangolni. Pontosan úgy, ahogyan az egy megélhetési politikustól elvárható. Persze szigorúan erőszakmentesen. Elutasítja az erőszakot, elhatárolódik tőle egy olyan megemlékezésen, amelynek múltbéli apropója minden volt, csak – nagyon helyesen - nem erőszakmentes. 1956-ban a magyar emberek nem gyertyákat gyújtogattak, hanem ÁVO-s hazaárulókat és vörös csillagos megszállók tankjait. 1956-ban nem vak prédikációk hangzottak el, hanem fegyverek kerepeltek, hogy lyukakat üssenek az önkényuralom mellvértjén, hogy kiharcolják maguknak az olyannyira áhított szabadságot. Erre fel 2007. október 23-án, egy szomorú, esős délutánon Orbán Viktor elutasítja az erőszakot, és arra buzdít, hogy népszavazzunk, legyünk türelmesek, mert úgymond, eljön még a mi időnk (Viktor-Viktor úgy tesz, mintha demokrácia lenne, ahol jogi eszközökkel távozásra kényszeríthető a kormány. Hát nem kényszeríthető. A zsidó elnök, Peresz pedig bejelenti, hogy Magyarországot felvásárolták. Ez lenne a demokrácia? Hallott egyébként valaki arról, hogy a Fidesz tiltakozott volna a briganti izraeli politikus szavai ellen. - a szerk.). Mármint az övéké, a Fidesz és KDNP képviselőké, akiknek perpillanat igen nagy esélyük van arra, hogy stafétabotszerűen megkaparinthatják a hatalmat, és a rossz rendőr után eljátszhatják velünk, a jónéppel, a jó rendőrt.
2007. október 23-án a Fidesz elutasítja az erőszakot, holott a helyzet sajnos igen elkeserítő. Lássuk csak. Adott egy kormány, amely hazugságokkal, közérdekű adatok eltitkolásával, egy velejéig igaztalan kampány segítségével került ismét hatalomra, majd ezt követően íziben megkezdték a módszeres népnyúzást, és a határon túli tőkéscsoportok teljes kiszolgálását. Mindezek mellett kapargatják a saját gesztenyéjüket is: közpénzeket, európai uniós támogatásokat egészen egyszerűen ellopnak, privát kezekbe, bankszámlákra játszanak át, és mindennek tetejébe a magyar rendőrséget új államvédelmi hatóságként felhasználva félemlítik meg a lakosságot. Eddig csak gazdasági diktatúra tombolt ebben az országban a rendszerváltás óta. Azonban az utóbbi időben egyre inkább kirajzolódik egy alig leplezett, érdekes módon, a nemzetközi színtéren még szalonképesnek számító diktatúra rémképe is.
Ez a diktatórikus hatalom a demokrácia vívmányait rafináltan kicselezve fosztja meg állampolgárait az önrendelkezéstől, sőt, még attól a joguktól is, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Mert különben jön a csihi-puhi.. Demokráciának mondható egy rendszer, amelyben a népi felhatalmazást semmibe vevő, sőt, azt megcsúfoló kormány a hatalmon maradhat? Demokráciának nevezhető egy rendszer, amely a tiltakozó megmozdulásokra válaszul beveti a rohamrendőrséget és gumilövedékekkel, könnygázgránátokkal, mérhetetlen brutalitással állítja helyre az általa újradefiniált és csak számára kívánatos Rendet? Demokráciának nevezhető egy olyan rendszer, amely marginális kérdésnek sem tekinti a népképviseletet, és helyette elsődleges céljának az ország kifosztását, az állami vagyon idegen kezekbe adását, a legvadabb kapitalizmus, a kizsákmányoló nemzetközi tőke kiszolgálását tartja a legfontosabb feladatának? Demokrácia az a rendszer, ahol az államvédelmi hatóság (gy. k.: rendőrség) agyba-főbe ütlegelhet egyébként még mindig roppant békés, csodálatos, de koránt sem csodálható módon igen magas tűréshatárral rendelkező állampolgárokat, sőt, azokat koncepciós eljárások tömegével meghurcolhat?
A válasz minden esetben ugyanaz: nem, ez a rendszer nem nevezhető demokráciának. Magyarországon ma csak papíron van demokrácia, valahogy úgy működik ez, mint anno a Magyar Népköztársaság idején. Azzal a különbséggel, hogy ma azt mond bárki, amit csak akar, de aztán viselje is az esetleges következményeket. Munkahelyről kirúgatás, összeveretés, a közéletben lehetetlenné tétel, megfenyegetés, terrorizálás. Ebben az országban a demokrácia névleges, a gazdasági-politikai diktatúra viszont egyre inkább bevett gyakorlat. Akár a Rákosi- és Kádár-rendszerek idején, vagyis mint például 1956-ban.
Most térjünk is vissza azonmód Orbán Viktor beszédéhez, amelyben egyértelműen elhatárolja magát az erőszaktól. Teszi ezt az imént vázolt diktatórikus hatalom időszakában, egy olyan korszakban, amely körvonalaiban egyre inkább emlékeztet a pártállami időkre, és azon belül arra az időszakra, amely 1956 környékén is boldogította ezt a népet.
Nos, ha pedig hasonló a helyzet, az éles logika azt mondatná, hogy ez esetben hasonló megoldásokkal kellene élnünk. Vagyis: egy önkényszerűen uralkodó, elnyomó rendszert, amely saját jószántából semmiképpen nem takarodik el a búsba, és tovább folytatja rémesen kártékony, a jövőt és az országot felzabáló ténykedését, márpedig erőszakos úton kell megdönteni.
Erőszakmentesség? Népszavazósdi, több felvonásos magyarosan tétlen keringők a tétlenség jegyében? Ugyan már! Maga a rendszer gyakorol erőszakot az országon, így az lenne a természetes, hogy ennek az erőszaknak a szenvedő áldozatai, vagyis az állampolgárok az egyetlen lehetséges, és eredményes módon védekeznének, vagyis erőszakkal. Orbán Viktor 56-os ünnepi beszédében elhatárolódik a regnáló rezsim elleni erőszakos cselekményektől, tehát állíthatjuk, hogy Orbán Viktor ugyanezzel a lendülettel elhatárolódik az 1956-os forradalomtól is, hiszen az is erőszakban fogant, és az is egy elnyomó rendszer ellen irányult.
A Fidesz mai retorikája számító, és összekacsintó jellegű. Számító, mert saját politikai megerősödése érdekében nyugalomra inti a tömegeket, lehűti a forrongó indulatokat, hogy aztán a legközelebbi választásokon kinyissanak egy szelepet, ahol a felgyülemlett gőz sok-sok, a párt neve mellé firkált x betűben manifesztálódjon. Összekacsintó, mert ezzel azt üzeni az elnyomó hatalomnak, hogy nem kell félnetek, nem lesz itt semmi nagyobb gond, nemzeti felkelés, forradalom, revolúció, nem fog titeket elsöpörni a nép, mert mi megnyugtatjuk őket, és ti teljes háborítatlanságban tölthetitek ki időtöket, rablással, kiárusítással, népelnyomással. De ne feledjétek: aztán váltunk, mi jövünk, mi leszünk a jó rendőrök, eresztünk a pórázon, de különösebben semmin sem fogunk változtatni, mert nekünk is úgy a jó, ahogy most nektek.
Erről szól az egész. Váltóhatalomról. Egyszer mi, egyszer ti. És elítéljük az erőszakot. Ha kell, elítéljük ezen keresztül '56-ot is… Legalábbis odarondítunk az akkori forradalom és szabadságharc emlékének.
A mostani hatalom és a Fidesz érdekei megegyeznek: Egy kómába taszított nép, amely néha hőzöng ugyan, de a mindenkori hatalomra nem veszélyes. Egy manipulálható ország, amellyel mind a megválasztott hatalom, mind az általa beköltöztetendő külföldi rablótőke azt tehet, amit csak akar.
Dobjuk el az illúzióinkat. A Fidesz nem ellenzéki párt, sokkal inkább egy konkurens banda, amely alig várja, hogy szép, rendezett, alkotmányos körülmények között rátegye a kezét a prédára. Ránk.
1956 méltó megünneplésére ma ugyanúgy nincs mód, ahogyan nem volt mód 1976-ban, és 1986-ban sem. Az elnyomás közepette nem tudunk boldogan, felszabadultan és szabadon ünnepelni, azon okoknál fogva, ahogyan ez lehetetlen volt 1976-ban, vagy 1986-ban. Az elnyomó rezsim létezése miatt. Így már csak egyetlen lehetséges, ésszerű választásunk maradhat: Nem hallgatni Orbán Viktorra, hanem végre felfogva a valódi helyzetet, azon lenni, hogy mielőbb megszabaduljunk az elnyomó hatalomtól, illetve a kollaboráns, a valódi népképviselettel mit sem foglalkozó, saját érdekeivel annál inkább törődő ellenzéktől, és ezt követően azon lenni, hogy végre megvalósuljon 1989 sajnálatos módon igen naivnak bizonyult álma, a valódi népképviselet.
Igen, ha kell – és úgy néz ki, hogy kell -, akár nagyon erőszakos módszerekkel!
(Kuruc.info: Bár mi is inkább a fentiekre szavazunk van ugye másik módszer is: a békések vagyunk, de nem megyünk haza, nem mozdulunk egy tapodtat sem, sztrájkolunk stb - ám az áruló Fidesz erre sem hajlandó. Ehelyett rendőrségihez hasonló, erőszakos stílusban küldi haza egyre üvegesebb tekintetű nyáját)
padavan