Avagy a kis magyar Jusztícia szeme kilóg a kendő alól, mint egy disznóláb

Jogi csűrés és csavarás VII fejezetben, némi előjáró beszéddel

A főbb szereplők: Egy naiv állampolgár (én), egy nagydoktori kisügyész, egy kisdoktori nagyügyész, a kommunizmus itt maradt globálissá vált szelleme, egy internacionalista multi, a kis magyar Jusztícia.

Mellékszereplők: A Szabadalmi Hivatal, Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, a Károlyi Gáspár Református Egyetem, és egy pár megmaradt maroknyi magyar.

S bár elbeszélésünk a múltban történik, a jelenben tovább folytatódik, amikor is a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége (TEBÉSZ) tiltott önkényuralmi jelkép használatának alapos gyanúja miatt följelentést tett a Heineken sört gyártó és forgalmazó cég ellen. (Demokrata, IX.évf. 31. sz.)

Az előjáró beszéd:

Bevallom, e jogállami pamflet megírására az késztetett, hogy magam is tettem ez ügyben feljelentést, még 1999-ben. És mivel a kifogásolt jelképpel ellátott ser országos terjesztésű, és megtalálható az országban kelettől nyugatig szinte minden sört áruló üzletben, a Legfőbb Ügyészhez címezve. Hivatala azt pediglen gondosan iktatta, majd továbbította a Fővárosi Főügyészséghez. Ez utóbbi pedig azon nyomban továbbította az országos ügyet az V.-VIII.-XIII.kerületi Ügyészséghez, akik - hogy szó ne érje a ház elejét - bizonyítás-kiegészítést rendeltek el az ügyben.

A történelmi emlékezet kedvéért, a legfőbb ügyészt még abban az időben Györgyi Kálmánnak hívták, aki hivatali megbízása után a Dávid Ibolya vezette igazságügyi tárca tanácsadója lett. A fővárosi főügyészt pedig Bócz Endrének nevezték, aki nyugállományba vonulása után 2002-től a Károlyi Gáspár Református Egyetem oktatója lett. Hiába, sem az anyag, sem a jó káder nem vész el, csak átalakul.

I. fejezet: (Amiben szembesülni igyekszik a vádló és a vádlott)

A feljelentés kiegészítésének elrendelésére az V. kerületi Rendőrkapitányság pedig gondosan beszerezte a Heineken termékek összes címkéjét, emblémáját és védjegyét másolatban. Majd a nyomozással megbízott fiatal rendőrnő szembesítést rendelt el köztem és a beszerzett másolatok között. Mi tagadás, határozott felszólítása ellenére sem voltam képes felismerni a gyanúsítottat a több száz, ezer darab különböző formájú és feliratú címke másolatai közül, bár az ötágú vörös csillagot minden esetben felismertem rajtuk. Azt a bizonyítási javaslatomat, hogy most azonnal kimegyek az első üzletbe és vásárolok egy üveggel, azonnal elvetette, mondván, hogy sört vásárolni, ha azt a nyomozás indokolja, ők is tudnak.

Mivel a gyanúsított söröscímkét képtelen voltam azonosítani, az azonosítást a kerületi ügyészségen végezték el. Idézet a határozatból: „az ügyészség személyesen győződött meg arról, hogy a kereskedelmi forgalomban árult üvegeken melyik embléma található. (Egészségetekre!) Ennek során megállapítást nyert, hogy az 583889 sorszámú embléma szerepel az üvegeken.”

S bár védekezésként előadtam, hogy én a söröscímkét nem figyeltem és nem tanulmányoztam, csak az a fránya ötágú vörös csillag szúrt szemet, amit még, mint 13 éves gyermek, 1956-ban többedmagammal vertünk le az épületekről, de úgy tűnik, hasztalan, mivel minduntalan, rendszerfüggetlenül vissza-visszatér.

Természetesen ennyi előzmény után az ügy várható és megjósolható fordulatot vett, amikor a fenti kerületi ügyészség – a történelemi emlékezet számára az előadó ügyészt is nevezzük meg: dr. Lőrincz Árpád ügyész (bizonyára nagy doktorátus szerzett, hiszen ő írta így alá magát) – a B.V. 163/2000/4. számú határozatában, miután a gyanúsított söröscímkét sikeresen azonosította, a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadta és elutasította.

Mivel, amint azt a kisdoktori és nagydoktori dr. Lőricz Árpád kerületi ügyész az indoklásában kifejti, a nyomozás, illetve a „feljelentés kiegészítése során megállapítást nyert, a Magyar Szabadalmi Hivatal tájékoztatása alapján, hogy különböző Heineken megjelölések esnek Magyarországon védjegyoltalom alá. Ennek oka, hogy hazánk is tagja a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodásnak.”

II. fejezet: (Amelyben a szem is és a disznóláb is kilóg)

Kár, hogy az üveg sört megvásároló nagydoktorunk a kendő alól disznóláb módjára kilógó szemét a sörösüvegeket tároló zöld színű rekesz oldalára nem vetette, pedig azon egy ötágú vörös csillag látható. Bizonyára csak azért, mivel kerületi nagydoktorunk arra gondolhatott, a palackban levő ital nem minősülhet bűnjelnek, egyébként is romlandó, elég, ha a címkét viselő üres palackot lajstromozza majd. Vagy amennyiben a meleg májusra tekintettel azt behűtve vásárolta, a Heineken hűtőszekrény tetején levő csillagot sem szemlélte meg, mivel ezek nem esnek a védjegyoltalom alá, akár tagja hazánk a Madridi Megállapodásnak, akár nem.

Egyébként a nagydoktori Lörinczünk további okoskodó okfejtésekkel is bővelkedett. Hivatkozott a Btk. 10. § (1) és (2) bekezdéseire, miszerint bűncselekmény az, amely veszélyes a társadalomra, és amelyet a törvény büntetni rendel. A társadalomra pedig az a cselekmény veszélyes, amely az ország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, illetve a polgárok személyét, jogait sérti. Ezzel ellentétben azt is felhozhatnánk, hogy amit a társadalomra veszélyesnek tart, azt büntetni rendeli, avagy amit büntetni rendel, azt veszélyesnek tartja. Nagydoktori kisügyészünk úgy érvel, mintha legalábbis lenne olyan sikkasztás, vagy rablás, ami nem veszélyes a társadalomra, és ezért ezek gyanújának esetén ennek a büntetőjogi feltételnek a meglétét is külön vizsgálni kellene. De hát a nem akarásnak mindig nyögés a vége.

Heuréka! – ujjonghat fel minden honi - szervezett vagy szervezetlen – bűnelkövető. Nos, kedves bűnöző barátim, amint arra Ti is rájöhettetek, teendőtök csak az, hogy bűnelkövető cselekedeteiteket némi előrelátó készpénz-befektetéssel azon nyomban szabadalmaztatni kell, és így, mint szabadalmi oltalom alá eső ajtó- vagy gépkocsi-feltörést, a továbbiakban már büntetni nem lehet. Ha esetleg többet is tudnátok áldozni az ügyre, akkor egy nemzetközi szabadalmi bejegyzés csak tevékenységetek megerősített nemzetközi védelmét jelentheti, amit nem lehet sem állami, sem társadalmi, sem gazdasági rendet sértő tevékenységnek minősíteni, legalább is a nagydoktori Lőrincz Árpád ügyész szerint.

Nem is beszélve arról, hogy az államnak milyen sok bevétele származna abból, ha minden hasfelmetszési eljárást, kizsebelési kézimunkát és kasszafúrási technológiát szabadalmaztatnának.

III. fejezet: (Amelyben csűrünk és csavarunk)

Nagydoktori Lőrinczünk addig csűrte és csavarta, amíg azt is megállapította, hogy „egyértelműen nem sérti a Heineken sör forgalmazása és reklámozása az állampolgárok személyét (ezen testi valóságukat kell érteni) és jogait sem”, amiben igaza is van, végtére is, én sem a serital minőségét kifogásoltam, ami testi valóságukban sérthetné sörivó cimboráimat. Majd kerületi és nagydoktori ügyészünk egy ügyes svédcsavarral megállapítja, hogy azért sem sértheti, „hiszen a törvény a hivatkozott bűncselekményt a köznyugalom elleni bűncselekmények között tartja nyilván, és mint ilyen az nem az egyének ellen irányuló, hanem az állam rendje ellen irányuló cselekmény. Mivel viszont az előző pontban írtak miatt a feljelentett cselekmény az államrendjét nem sérti, nincs társadalomra veszélyessége”.

Hát mit is mondjak? Ügyes. Nem véletlenül nagydoktor ez a nagydoktori ügyész. A 22-es csapdája kismiska ehhez képes. No de azért legyünk igazságosak. A nagydoktori Lőricz Árpád mindezek után már készséggel elismerte, hogy „közismert tény, hogy a Heineken-emblémán lévő vörös csillag a Heineken sör munkásmozgalmi eredetére utaló megjelölés”. És mivel azonban az „ötágú vörös csillag más országokban a mai napig a munkásmozgalom jelképe, a tekintetben, hogy terjesztése, közszemlére tétele megvalósítja-e a hivatkozott törvényi tényállást, vizsgálni kell magát a cselekményt, illetve annak körülményeit is”.

És kerületi nagydoktorunk tette is: „Amennyiben tehát a cselekmény vagy annak körülményei alapján megállapítható, hogy az elkövetési magatartásban önkényuralomhoz fűződően vagy arra utalóan jelenik meg a vörös csillag, a bűncselekmény megvalósult. (Pl. párt nyilvános rendezvényein ilyen jelképet használ, vagy történelmileg ismert helyen valaki ilyen jelképet elhelyez, vagy valaki nézeteit ilyen jelkép viselésével fejezi ki stb.) Ugyanakkor azonban, ha a vörös csillag nem az önkényuralomhoz fűződően vagy arra utalóan jelenik meg - mint például jelen esetben - úgy bűncselekményről - a társadalomra való veszélyesség hiányában nem beszélhetünk.”

De ha panasszal kívánok élni, akkor azt 8 napon belül megehetem.

Nos, tehát, ha panasszal lehet élni, akkor éljünk is vele. Így hát panasszal éltem az akkor még Bócz Endre vezette Fővárosi Főügyészségnél. Naiva módjára fölpanaszolva, hogy téves az az ügyészi álláspont, hogy a márkajegy védettsége egyben mentességet is ad a büntető törvények hatálya alól. Hiszen a márkajegyek védettsége csak azt jelenti, hogy azokat más nem használhatja. A hivatkozott törvényi rendelkezés viszont taxatíve felsorolja azokat a kivételeket, amikor ezeket a jelképeket használni lehet. És a márkajegy ebben a felsorolásban nem szerepel. És a törvényi tényállás a közszemlére tétellel (reklámok, illetve a termékeken megvalósult. Tehát cinizmusként értékelhető a bűncselekmény megvalósulását tagadó ügyészi álláspont.

IV. fejezet: (Amelyben a kisdoktor is sóderol)

A Fővárosi Főügyészségnél panaszommal dr. Sódor István fővárosi főügyész-helyettes foglalkozott, aki, úgy is, mint csak kisdoktor, az NF. 438/2000 számú határozatával megállapította, hogy álláspontom „alapvetően téves jogértelmezésen, illetve a büntető-jogalkotás gyakorlatának figyelmen kívül hagyásán alapul” és ezért a bejelentett panaszt elutasítja mondván akár mehetek a sóhivatalba is, mivel „E határozat ellen további panasznak nincs helye.”

Majd nagy bölcsen megállapította, hogy a „Btk. 269/B.§.-a látszólag valóban különböző ábrázolásokat sorol fel, mint amelyek közszemlére tételét (használatát) tiltja.” Végtére is a büntető törvénykönyv látszólag valóban különböző bűncselekményeket sorol fel. Továbbá látszólag valóban jogvégzettek ülnek az ügyészi hivatalokban.

A kisdoktorival rendelkező dr. Sódor felhagy a jogalkalmazói magatartásával és látszólag magára kapva egy alkotmányjogász mundérját, kirándulást tesz a jogértelmemezés alkotmányos területére, illetve megmagyarázza, hogy miért nem fekete az, ami annak látszik. „Amennyiben azonban a törvényalkotó szándéka valóban meghatározott ábrázolások, geometriai alakzatok stb. általános tilalmát kívánta volna felállítani, úgy ugyancsak jogszabályi, és egzakt leírását adta volna a kérdéses alakzatoknak, (sőt: a törvény pl. függelékben stb. az adott ábra pontos rajzolatát is megadta volna.)”. Viszont a törvényalkotó csak a közismert elnevezéseket használta: Pl. „Sarló és kalapács”, „SS-jelvény”.

És milyen igaza van, hiszen a Btk. telis-teli van ilyen közismert elnevezéssel. Például a fajtalanságot értelmező rendelkezéséről szóló 210/A § (2) bekezdése is csak közismert fogalmakat használ, minden egzakt leírás, vagy egy függelékben történő pontos rajzolatok nélkül, amikor úgy fogalmaz, hogy a közösülésen kívül, fajtalanság minden olyan szeméremsértő cselekmény, ami a nemi vágy felkeltésére, vagy kiszolgálására szolgál. Pedig ha a törvényalkotó szándéka valóban meghatározott fajtalankodás és szeméremsértő cselekedetek általános tilalmát kívánta volna felállítani, akkor a kisdoktori helyettes igénye alapján, a jogalkotó egy függelékben stb. a fenti cselekményeknek pontos rajzolatait megadta volna. Óh, milyen tanulságos és szórakoztató lenne!

„Ebből pedig az következik” – sóderolja a fővárosi kisdoktor –, „hogy az adott ábrázolás csak akkor esik a törvény tilalma alá, ha valóban gondolati-ideológiai-politikai tartalmat hordozó voltában jelenik meg, amikor tehát ezen minőségében való közismertsége óhatatlanul gondolati társításokkal is jár a szemlélőkben”.

Mint ahogy az általunk felhozott példából pedig az következik, hogy az adott fajtalanság csak akkor esik a törvény tilalma alá, ha valóban érzéki-felkeltői-kiszolgálói tartalmat hordózó voltában jelenik meg.

V. fejezet: (Amelyben azt játsszuk, hogy hol a piros, itt a piros)

Ezért aztán a kisdoktori és a nagydoktori ügyészi álláspont szerint az „adott ábrázolás megjelenítése pl. épületeken, nyomdai termékeken, zászlón, karszalagon, politikai szervezetek jelvényein stb. kétségtelenül tényállásszerű cselekmény, hiszen a kívülállók számára ilyen esetben a „vörös csillaggal”, a “nyilaskereszttel” stb. áll szemben”.

De hát tessék mondani, a söröspalackon levő címke, az nem nyomdai termék? Vagy mi van akkor, ha a jogalkotó szándéka az volt, hogy ne biztosítson kibúvót ezen jelvények használóinak, azzal, hogy egy pontos rajzolatú és színezetű ábrázolás megadásával, lehetőséget teremtsen arra, hogy vitassák: ez az ötágú csillag nem olyan ötágú, vagy ennek a színe nem olyan színű. Például ne lehessen a törvényi rendelkezések és kötelességek alól oly módon kibújni, hogy ez nem is vörös, hanem csak piros.

Végezetül a csűrésnek és csavarásnak, a kerületi nagydoktori ügyészt mentegető fővárosi kisdoktori főügyész-helyettes az által fentebb hiányolt egzakt leírás, illetve egy függelékben megadott pontos rajzolatú ábra ellenére is megállapítja: „A jelen esetben a megjelenési formájában egyébként ötágú vörös (de inkább piros) csillagnak tűnő ábrázolás az adott sörfajta márkanevével, illetve megfelelő körirattal ellátva látható”.(Az aláhúzott kiemelés tőlem)

VI. fejezet: (Deus ex machina)

Nem lenne sok értelme vitatkozni eme két jogvégzett (kis- és nagydoktori címmel rendelkező) jogalkalmazó sóderolásával szemben, ha nem kötné őket is a törvény, vagy annak az erre hivatottak értelmezése. És mivel a két határozat 2000. május 30-án, illetve a panasz elutasítása pedig ugyanezen év július 7-én kelt, hivatkoznom kell arra a kétségtelen tényre, hogy még ezen határozatok meghozása előtt, 2000. május 12-én, a fenti törvényi rendelkezéssel kapcsolatban, 14/2000 (V.12.) szám alatt az Alkotmány Bíróság egy határozatott hozott.

Ennek indoklási részében az Alkotmánybíróság a következő jogértelmezést adja a fenti Btk.-rendelkezéssel kapcsolatban: „A törvény nem az elkövetőnek a jelképekkel való azonosulását tiltja, hanem azok kifelé irányuló felhasználását”. Valamint hozzá teszi hogy az „nem tesz különbséget emberek között politikai meggyőződésük alapján, hanem általában, mindenkire vonatkozóan és politikai meggyőződéstől függetlenül tiltja az önkényuralmi jelképek használatát, önkényuralmi jelképnek minősítve mind a fasiszta önkényhez, mind a kommunista önkényhez kapcsolódó jelképeket.”

Vagyis vagy szakmailag teljesen dilettáns kis- és nagydoktorok ülhetnek még mindig az ügyészi hivatalokban, vagy a jó káder nem vész el, csak átalakul marxista elve alapján és tudatosan, szándékosan nem tesznek eleget törvényes kötelességüknek, utóvédve leáldozott rendszerük jelképeit. Ugyanis nincs más, amivel magyarázzam, hogy az Alkotmánybíróság fenti jogértelmezésével szemben áll az alábbi ügyészi jogalkalmazás. Miszerint csak akkor valósul meg a fenti tilalomba eső bűncselekmény, ha a „az elkövetési magatartásban önkényuralomhoz fűződően vagy arra utalóan jelenik meg a vörös csillag (…) (pld. párt nyilvános rendezvényein ilyen jelképet használ, vagy történelmileg ismert helyen, valaki ilyen jelképet elhelyez, vagy valaki nézeteit ilyen jelkép viselésével fejezi ki stb)”.

Avagy hogyan egyeztethető össze a már fentebb is idézet kisügyészi álláspont, miszerint a Heineken sör védjegyén található tiltott önkényuralmi jelkép (ötágú vörös csillag) „egyértelműen nem sérti (…) az állampolgárok személyét (ezen testi valóságukat kell érteni) és jogait sem”, ellentétben az Alkotmánybíróság alábbi megállapításával: „A múltban sérelmet elszenvedett emberekben és ezek különféle közösségeiben a jelképeknek a Btk. 269/B. §-ában tiltott használata méltán fenyegetettség-érzetet, konkrét tapasztalatokon alapuló félelmet ébreszthet, hiszen a jelképek a totalitárius eszmékhez kapcsolódó embertelenségek megismétlődésének rémét keltik fel.”

És vajon miért nem vette figyelembe a sóderoló, dr. Sódor főügyész-helyettes az Alkotmánybíróság ezen érvelését, hogy a „Btk. 269/B. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nagy nyilvánosság előtti használaton a mindenki számára azonnal feltűnő viselés, vagy valamely termék forgalmazása során, a terméken történő jelzésszerű feltüntetés értendő”? És mit ad Isten, ebbe a Heineken-terméken történő jelzésszerű feltüntetés és annak forgalmazása is beleértendő. Vajha miért homokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedik a bűnüldöző ügyész, amikor úgy fogalmaz, hogy „amennyiben azonban a tilalmazott jelképre emlékeztető, vagy akár rajzolatában azzal azonos ábrázolás ilyen gondolati társításra alkalmatlan környezetben nyilvánvalóan más céllal kerül feltüntetésre, a védett jogtárgy sérelméről nem beszélhetünk”?

VII. fejezet: (Epilógus)

És mivel mindkét kis- és nagy ügyészi határozat „alapvetően téves jogértelmezésen, illetve a büntetőjogalkotás gyakorlatának figyelmen kívül hagyásán alapul”, ezért azok alaptalanok.

Így tehát e publikáció miatti további panasznak nincs helye.

Kiss-Dobos László