Kiskunhalas, Tesco, este 6 óra, kb. 30 fok napon. A bejárat melletti padon kb. 8-10 ember ül... Közülük többen tetőtől talpig beöltözve csadorba vagy burkába, vagy minek hívják... Elkendőzött arccal. Jó esetben nők, ezt azonban a 3cm*12cm-es szemrésből nehéz megállapítani.

Büdösek... Szó szerint, 3 méterről megcsap a szag... A fotocellás ajtó bal oldalán egy kb. 13-14 éves lány, nem tudom, hogy hívják a fején lévő valamit, neki már 6cm*12cm jut az arcából a külvilágnak. Hosszú ujjú póló, melegítőnadrág, kendővel rákötözve egy pár hónapos csecsemő. Beljebb érve mindenféle munka elől menekült külföldi emberke...

Tesco, étterem: 6 fő a pultnál. Aranygyűrűk, nyakláncok, aranyozott Samsung okostelefon, euróköteg a kézben. Egy fedetlen lány arabul messengerezik... nem ír, fennhangon hangrögzít, küld, majd hallgatja a választ. Több asztalnál kis csoportok ülnek. Koszosan, büdösen...

Rajtunk kívül csak a kiszolgáló személyzet magyar. Egy kamasz elkezd valamit nekem magyarázni arabul, miközben fizetek, a többiek meg méltatlankodó arccal nem értik, hogy én miért nem értem. Közben az egyik asztalnál két 16-18 éves f@szkalap nyíltan stírölgeti a 7 hónapos terhes feleségemet... Leülünk, és jön az elgondolkodtató rész: ketten egy mögöttes asztalnál bámulnak, és megjegyzéseket tesznek, miközben az egyik mély megvetéssel az arcán, összehúzott szemmel bámul, miközben ennék. A szemembe... úgy, ahogyan annak idején a fogvatartott cigó nézegetett smasszer koromban...

A gyerekem el akar menni az asztaltól, szaladgálni, ahogy máskor szokott. Most nem engedem... Isten tudja, milyen kórokozókat hordoznak, amiket a mi immunrendszerünk hírből sem ismer. Szívem szerint ütnék... De úgyis én járnám meg... Inkább megyünk. Megszűnt az a biztonságérzetem, ami eddig volt. Európa, neked annyi...