Egy háromgyermekes család levele:
Tisztelt Törvényalkotók!
Nagy örömmel halljuk és olvassuk a különböző médiumokban, hogy a vadonatúj családi otthonteremtési kedvezmény (csok) milyen remek módon fogja ellátni kettős feladatát, miszerint támogatja a gyermekvállalást és fellendíti az ingatlanépítést is. Személyes példánkkal szeretnénk rávilágítani a törvény egy nagy hibájára, mellyel sok olyan család esik el a támogatástól, akikre gondoltak a törvény kigondolásánál.
Mivel már van 3 gyermekünk, és minden feltételnek megfelelünk, arra gondoltunk, hogy a jelenlegi jelzáloggal terhelt 50 négyzetméteres ingatlanból egy vadonatúj (92 m2) házba költöznénk. Így hát kézen fogva besétáltunk a jelenlegi hitelünket intéző bank fiókjába, és megkérdeztük az ügyintézőt, hogy miként tudnánk elindítani a folyamatot. A válasz számunkra mellbevágó és elszomorító volt.
A történet ott kezdődött, hogy családalapítás szándékával feleségemmel összeházasodtunk, és a kemény munka mellett életet adtunk 3 gyermekünk számára, hogy meghódítsák a világot. Lakásra volt szükségünk, de mivel a feleségemnek volt egy fél ingatlana, így a korábbi kormányzatok rendelkezése értelmében elestünk a szocpol-támogatástól is, tehát egyetlen lehetőség maradt, a nagy veszélyeket rejtő svájcifrank-alapú hitel. Így hát a bank „jóvoltából” évek óta lakhatunk egy ingatlanban, melynek törlesztőrészleteit néha nehezen tudjuk előteremteni.
Az idő előrehaladtával sajnos családunk megfogyatkozott. A testvérével közös tulajdonban lévő házban édesanyja halála után csak a testvére maradt. A szülői védőszárny hiányában ez utóbbi fél hanyagságából lassanként közüzemi tartozások sora keletkezett, és nagy hiteleket halmozott fel, valamint az ingatlan állaga is rohamos romlásnak indult. A további értékcsökkenés és eladósodás megelőzése érdekében feleségem elindította a gyámsági eljárást, mely lezárása nagyjából egy évig tartott. Ezen idő alatt nem kevés – nagyjából félmillió forint – anyagi ráfordítással, nagy nehézségek árán sikerült az ingatlan belső részét, továbbá annak környezetét rendbe szedni. Ezzel párhuzamosan ingatlanközvetítő segítségét kértünk ahhoz, hogy értékesíteni tudjuk a házat és a hozzá tartozó telket. 3 évet után végre pecsét kerülhetett az adásvételi szerződésre, de eközben kivásárolta a feleségem a másik felet a további állagmegóvás érdekében. Helyreállítottuk a villany- és gázszolgáltatást, ami a kivásárlással közel 9,5 millió forintunkba került. Sajnos ezt csak családi és baráti kölcsönnel tudtuk megoldani.
Nos, ezen harcok után azt gondoltuk, hogy nem is jöhetett volna jobbkor az állam által támogatott otthonteremtés. A korábbi híradásokat hallva arra jutottunk, hogy megfelelhetünk a feltételeknek és tudunk élni a felkínált lehetőséggel. Nosza, irány a bankfiók! Mivel szerettünk volna tiszta lappal indulni, így úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi – és galád módon egy másik – lakást is terhelő jelzáloghitel teljes hátralévő összegét kifizetnénk. Igen ám, de mint kiderült, a jelenlegi szabályozás szerint a csok-támogatás igénylésének alapja nem a tényleges anyagi helyzet, hanem az, amennyiért az adás-vételi szerződésen elkelt az ingatlan. Konkrétabban mondva, jelenleg van papíron 21 milliónk és egy jelzáloggal terhelt ingatlanunk, aminek a piaci értéke úgy 9 millió környékén van. De a bökkenő ott van, hogy a 21 millióból az egyéb tartozások, kölcsönök visszafizetése és a korábban felmerült költségek levonása után csak nagyjából 13 milliónk maradt meg. S ebből szerettük volna kifizetni a jelenlegi lakásunk jelzálogát, ami 6 millió, tehát a végösszeg 7 millió forint lenne. Tehát hiába van papíron 21 milliónk, a gyakorlatban ez csak 6 millió. Ha a mostani lakásunkat 9 millióért el tudnánk adni, akkor lenne a kezünkben 15 milla, de az papíron már 30 millió, tehát a kiszemelt új építésű ingatlanra – mely összességében ugyanennyibe kerülne, mire befejeznék az építését – egy az egyben 0 forint állami támogatást tudnánk felvenni. Hiába a hangzatos 10 millió vissza nem térítendő, 10 millió kedvezményes hitel és az 5 milliós áfa-visszaigénylés lehetősége. Amikor ezen információkat megosztotta velünk az ügyintéző, akkor igencsak erőt kellett vennünk magunkon, hogy higgadtan be tudjuk fejezni a beszélgetést.
Elszomorító és rendkívül felháborító, hogy jelen állás szerint, aki rászorulna, az nem tudja részben vagy egészében kihasználni a felkínált lehetőséget. S tudomásom szerint a közvetlen környezetemben nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ezzel a problémával szembesültünk. Akik még nyomják a volt deviza alapú hitelüket, sajnos nem tudtak felhalmozni plusz tőkét. Csak a jelenlegi ingatlan értékesítése folytán tudnának pénzhez jutni. De az új ingatlanba a teljes eladási árat be kell számítani, ami nem áll rendelkezésre, mert vissza kellett fizetni a hitelt. Tehát az új lakás vásárlásánál hibázik ez az összeg. Ezért egy újabb hitelt kell felvenni, amit a bank lehet, hogy meg sem ad, mivel nincs fedezet (nincs ingatlan már, tehát csak személyi kölcsön lehet). De eközben élni is kell, egy újabb kiadásként megjelenik az albérleti díj. Így ott a lehetőség előttük, de mégsem tudnak élni vele a törvény jelenlegi szabályozása miatt. Az elszámolás miatt sok, talán több ezer család esik el a támogatástól.
Semmi mást nem kérünk, minthogy vizsgálják felül az eddigi rendelkezéseket, és próbálják meg úgy újrafogalmazni azokat, hogy a rászorulók is tudjanak élni a lehetőséggel, ne azok, akik mondjuk a harmadik vagy negyedik lakást vagy házat vásárolnák ezen támogatás segítségével.
Köszönettel:
Egy háromgyermekes család
