Olvasónk írja:

Barátom, nevezzük Lacinak, gyerekkorra óta rajong a vadászatért. Minden szabadidejét az erőben vagy a mezőn tölti, szerelmese a magyar tájnak. Nagy rajongója Széchenyi Zsigmondnak, minden könyvét elolvasta, a Csui a kedvence. Még gyerekként fogadta meg magának, hogy egyszer ő is elmegy Afrikába leopárdra vadászni. Közben telt az idő, és Laci nem feledve álmát gyűjtögetni kezdett Afrikára.

Nyugodtan mondhatjuk, egy élet kellett hozzá, hogy összegyűljön annyi, hogy némi jelzálog hitellel kiegészítve minden erre szánt megtakarítását Laci bejelentkezzen egy magyar utazás szervezőn keresztül egy dél-afrikai vadásztatóhoz, Liam Urryhoz, aki híres ketreces vadásztatóként van számon tartva amellett, hogy feketefarkú cicababákat tartó buzeránsnak is. Ez azt jelenti, hogy a kényelmes európai vadász, minden kockázattól mentesen, kerítések között szabadon engedett oroszlánra, vagy egyéb vadra vadászik. Urry valószínűleg felismerte, hogy afrikai viszonylatban tapasztalatlan vadásszal van dolga, ezért egy nagyszerű ajánlattal állt elő. Mert miért is adná el valamelyik ketrecben tartott leopárdját egy baleknak, ha ugyanazt a pénzt egy kiadós sétáért is el lehet szedni tőle... Ezért is vetette fel, hogy menjenek át a szomszédos Zimbabwébe, ahol sokkal jobban lehet leopárdra vadászni.

Liam Urry és barátnője (a sötétbőrű lény balra)
Ez így is történt. Laci már az árajánlaton is hüledezett, de más lehetőséget nem látott, hogy megvalósítsa gyerekkori álmát. Lefoglalta az utat, kiutazott Dél-Afikába, eddig semmi rendkívüli. Akkor sem fogott gyanút, amikor a vadászat szervezője "biztonsági okokból" arra kérte, hogy minden nála lévő pénzt tegyen nála letétbe, hogy nehogy a bozótban kirabolják. Laci ekkor még nem sejtette, hogy ekkor látja utoljára a méretes pénzköteget.

Ez után kezdődött a vadászatnak csúfolt lehúzás. A visszaútig hátralévő tíz napból kettőt rögtön utazással töltöttek, majd vadászszemmel tökéletesen dilettáns kísérők gondoskodtak tábor- és lesépítés címén, nehogy véletlenül leopárd vagy bármilyen más vad jöjjön a környékre. Természetesen nigger házigazdájuk folyamatosan bombázta ajánlataival, melyek mindenféle további vad elejtését tettek volna lehetővé, persze busás felárért. Laci nem tudott élni ezekkel az ajánlatokkal, mert összegyűjtött pénze teljesen behatárolta lehetőségeit.

A hat eseménytelen nap során Lacinak feltűnt, hogy vendéglátója által biztosított feltételek feltehetően színpadi kellék szerepét töltik be, mert tapasztalt vadászként egyébként észre vette, hogy úgy alakítják a feltételeket, hogy legfeljebb egy öngyilkos nagymacska tévedhetett volna arra, az is csak véletlenül. A táborhely feltűnően volt megépítve, a lesnek hívott tákolmányról meg lőni nem lehetett. Még a csalinak kirakott kecskét sem ölték le, mert így minden nap fel lehetett használni, elvesztésének kockázata nélkül. Hat nap alatt gyakorlatilag nyomát sem látták leopárdnak azon a környéken, ahol a vállalkozó állítása szerint egyébként hemzsegnek a leopárdok, bár Lacinak még képen sem tudtak leopárdot mutatni onnan. Persze a kísérőként alkalmazott helyi niggerek minden bokorban láttak nagymacskát, ami természetesen, mire Laci odanézett, köddé vált. Fanyarul meg is jegyezte a tolmácsnak, hogy most éppen ködleopárdra vadásznak.

Kínkeservesen telt el a vadászatra rendelkezésre álló hat nap Lacinak, finoman szólva érezte az átverés szelét. Elvileg vadászként megtanulta már, hogy a vadászat vadászatból és erdőzúgásból áll, de több erdőzúgásból, de itt nem erről volt szó. Ez egy jól megrendezett szervezett átverés volt. Ekkor még azért nem aggódott, mert a megállapodás szerint ha nincs vad, akkor csak vendéglátás és kíséret díját kell kifizetni, a le nem lőtt vadat nem.

Nem így történt. Mikor végre véget ért a rémálom, és visszaértek Dél-Afrikába, elutazás előtt fel akarta venni a letétbe helyezett pénzét, hogy kifizethesse a vad nélküli vadászatért járó árat. A letét kezelője viszont nem adott vissza semmit, a teljes, eredményes vadászatra megállapított összeget visszatartotta és Liam Urrynak adta, mondván teljesítették, amit vállaltak, arról már nem tehetnek, hogy most kivételesen nem sikerült lőni semmit, ezért nekik a teljes összeg jár. Mire Laci ezt számonkérte, az volt a válasz, hogy ez itt Afrika, nem Európa, itt az van, amit ők akarnak, akár be is perelheti őket, vagy csináljon amit akar, pénzt vissza nem kap. Ezek a szavak csengenek vissza Laci fülében a mai napig, mikor gyerekkori álmának megerőszakolására gondol. Még egy élete nincs, hogy újra összekuporgassa egy afrikai út árát.

Egy biztos, a magyar utazásszervező most összejátszott az afrikai csürhével, hiszen tőle kaphatták a tippet, hogy Laci még nem járt Afrikában, nem ismeri a helyi viszonyokat, gyakorlatilag elég megsétáltatni és elvenni a pénzét, az értékes vadat meg el lehet adni egy fizetőképesebb vendégnek. Végül is Laci 20 ezer dolláros árat fizetett hiszékenységéért és be nem teljesült gyerekkori álmáért.