Tisztelt Kurucok!
Szeretnék megosztani egy tanulságos történetet, melyet a legnagyobb szeretettel ajánlok Balog Zoltán lelkész-miniszter figyelmébe a cigány "kultúráról" készülő tankönyvébe.
Ezt a történetet egy kedves iráni kollégám osztotta meg velem egy baráti ebéd közben.
A Kr. u. 10. század végén, a perzsa irodalom legnagyobb epikus költőjének tartott Abú'l-Qászim Firdauszí a Királyok Könyvében (Sáhnáme) írt egy érdekes történetet az ötszáz évvel azelőtt uralkodó Bahram Gúr királyról.
Firdauszí szobra Rómában
Bahram Gúr király (aki nem mellesleg elverte a hunokat is) az uralkodása végén megtudta, hogy a szegényeknek nincs pénzük, hogy élvezhessék a muzsikát. Így hát a jószívű király megkérte a szomszédos India királyát, hogy küldjön neki tízezer "lurit", azaz „muzsikus cigányt”, akik szépen tudtak a furulyán játszani.
Mikor a cigányok megérkeztek, mindegyiküknek adott egy ökröt, annyi gabonát, amennyit egy szamár elbírt, hogy meg tudjanak élni a mezőgazdaságból, és hálából majd muzsikálhassanak a szegényeknek.
De ki tudja vajon miért, a cigányok megették az ökröt és a gabonát, majd egy évvel később éhesen tértek vissza a királyhoz, és tartották a markukat.
A király szörnyen dühös lett a pazarlás miatt, és megparancsolta a cigányoknak, hogy fogják a zsákjaikat és takarodjanak az országából!
Ha a kedves olvasó - helyesen - összefüggést lát ezen történet és hibbant Balog Zoltán és Hegedűs Zsuzsa már sokadik hiábavaló csirke-, ház-, laptoposztogató ámokfutása között, akkor az nem a véletlen műve.
(Olvasónktól)