Drámai körülmények között éltek a szülők 6 kiskorú gyermekükkel és egy befogadott idős asszonnyal szoba-konyhás házukban egy sásdi járási településen. A háziállatok bejáratosak voltak az épületbe, az 5 és 15 év közötti gyerekek pedig együtt aludtak velük. Az állatok ráadásul a kunyhóban végezték dolgukat, így a csemeték gyakran az ürülékükben fetrengtek. A szülők válogatott eszközökkel kínozták, verték őket, szexuális eszközként tekintettek rájuk.
Az információ szerint 6 rendbeli kiskorú veszélyeztetése, valamint 5 rendbeli szemérem elleni erőszak a vád velük szemben. Ehhez képest a kiszabható börtönbüntetés hossza csupán 5-től 15 évig terjed.
Jelen pillanatban sem a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság, sem az ügyészség nem ad ki semmilyen információt a gyermekek védelmének érdekében.
Nyilvánvaló, hogy a rendszer is vétkese annak, hogy ez egyáltalán idáig fajulhatott, mert, mint bizonyossá vált, a családsegítő szolgálat több kudarcos próbát tett a gyermekek megóvásáért. Csak a sokadik próbálkozásra sikerült kiemelni őket kaotikus környezetből. De mi van akkor, ha már túl késő? Hiszen a megtörtént tragédiák sorozata olyan súlyos lelki traumát válthat ki a gyermekekből, hogy talán már sohasem élhetnek boldog, teljes életet.
Gyermekvédelmi statisztikák szerint Magyarországon tavaly 317 gyereket ért szexuális bántalmazás. Azonban 100 esetből csak 10 derül ki, és mindössze 1 miatt indul büntetőeljárás. Hivatalosan évente húszezer kiskorú válik valamilyen – lelki, fizikai, szexuális – bántalmazás áldozatává. Ezekből évente csupán 1500-2000 eljárás indult a legutóbbi évtizedben. Emellett a gyermekbántalmazás 80 százalékát családon belül követik el.
A gyermek védtelen, csak a törvény áll ki mellette. Nem értem tehát: miért hallgat erről bárki is, amikor üvölteni kellene?!
TLH