Ma lenne 100 éves Baróti Lajos, a magyar labdarúgás és a világtörténelem egyik legsikeresebb szakembere.

1914. augusztus 19-én született az erdélyi Baróton, mint Kratofil Lajos. Az első világháború után, mert édesapja nem volt hajlandó letenni a román államnak a hűségesküt, Hatvanba, majd Szegedre került. Szegeden kezdett el futballozni, itt is érte meg a második világháború kitörését.

"A mai napig büszke vagyok rá, hogy Horthy Miklós katonája voltam."

Eredetileg Jugoszláviában harcolt volna, majd a két ország "örök baráti szerződése" után Dániába került, itt esett a nyugati szövetségesek fogságába, ahonnét megszökött.

"Nem szerettem az oroszokat, a felfogásuk túlságosan távol állt az enyémtől."

Mivel Szegeden nemkívánatos elemnek, B-listásnak nyilvánították, Győrben kezdte újra a labdarúgást 1946-ban, de két évvel később egy súlyos sérülés miatt visszavonult, és edzősködni kezdett. Játékosként a legnagyobb sikere az 1935-ös főiskolai világbajnoki cím, egy bajnoki bronzérem és két válogatottság, 24 éves edzősködése alatt viszont óriási sikereket ért el.

1957-ben bajnoki címig vezette a Vasast, amit Kádár János azzal hálált meg, hogy kiengedte a forradalom leverése óta raboskodó, híres irodalomtörténész bátyját, Baróti Dezsőt a börtönből.

"Nekem nem volt ő elvtársam, soha nem voltam párttag, nem is követelték tőlem sehol, tudták, hogy ki vagyok, egy magyar ember, Horthy Miklós egykori katonája, aki él-hal a futballért. A múltam védett meg a politikától, ismerték a priuszomat, és nem erőltették a párttagságot. Akkor elmeséltem Kádár Jánosnak a bátyám történetét."

Negyedévszázadon át tartó edzői pályafutása alatt sikert sikerre halmozott,a legnagyobb sikerének mégse a bajnoki címeket, kupagyőzelmeket, 10 éven át tartó kapitánykodást, az Eb- és vb-résztvételeket, nem is a külföldi karriert tartja, hanem hogy 1952-ben bent tartotta a Postást az élvonalban.

"Edzői pályafutásom egyik legnagyobb sikerének tartom a Postás első osztályban tartását. Politikailag jóval fontosabb volt nálunk a Sztálinváros, a Salgótarján, a Diósgyőr, vagy a Csepeli Vasas."

1982-ben ment nyugdíjba, de az Újpest később visszahívta szakmai tanácsadónak, és a lilák 1990-ben bajnokok lettek.

Bölöni Lászlóhoz hasonlóan Barótit is megrendítette a magyar állampolgárság visszaadásáról döntő népszavazás eredménye, pedig előtte többször is az összefogást hangsúlyozta.

Haláláig aktív maradt, 2005 karácsonyán, 91 évesen távozott az élők sorából.

Nem sokkal a halála előtt mondta a mai labdarúgásról: "Ez már egy másik sportág, mégis ugyanúgy imádom."

Magyar Harcos