Olvasónk bevezető sorai:

Kedves Kurucok!

A Két Hollós szerint a népmesék bizonyos fajtái régen a társadalmi problémákat mutatták be. Persze régen könnyű volt a cenzúrát kikerülni, mert a nép jól tudta, hogy kicsoda a holló vagy a róka. Sajnos mára ezt a tudást kiölték belőlünk, de talán a Kuruc.info hajlandó lenne egy a dolgokat nevükön nevező mesét megjelentetni. Így aztán írtam egyet. Lehet, hogy nem lett a legjobb, de szerintem érdekes lenne ezt a műfajt feléleszteni. A történet természetesen kitalált.

***

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar parasztember. Volt neki egy háza, ott élt vele a felesége, az idős anyósa és a tízéves fia. Ennek az embernek nagy becsülete volt a faluban, a földjén ugyanis búzát termesztett, a molnárral és a pékkel nagy barátságban voltak, és a falut ők látták el kenyérrel.

Ebben a faluban nőtt fel egy szép lány, aki egy Jáhvét istenként tisztelő városi bankár szeretője lett. Ez a lány néha meglátogatta a szüleit. Egy ilyen látogatás után elpanaszolta a bankárnak, hogy nem szereti ezt a falut, még egy rendes bevásárlóközpont sincs a környéken. A bankárnak se kellett több, egyből kamatot szagolt! Egy bevásárlóközpont építéséhez ugyanis kölcsön kell.

A bankár a következő szabadkőműves gyűlésen beszédbe elegyedett egy Jáhvét ugyancsak istenként tisztelő ismerősével, aki egy nyugati áruházlánc magyarországi ágazatának elnöke volt. Megbeszélték, hogy elhozzák a kultúrát és a civilizációt egy bevásárlóközpont formájában a faluba. Az áruházlánc elnönének viszont aggályai lettek: hogy vegyék rá az embereket arra, hogy nagy számban betérjenek az új áruházba. Azt találták ki, hogy ha a kenyeret az új áruházban venné a nép, akkor nyilván rendszeresen bejárnának a boltba. Erre a legjobb módszer, ha ellehetetlenítik a helyi kenyérgyártást. Úgy döntöttek hát, hogy megkeresik a polgármestert, aki jobban ismeri a falut.

A falu polgármestere nagy megtiszteltetésnek vette, hogy két ilyen nagy ember szóba áll vele. Nagyon megtetszett neki az ajánlat is, hogy a gyerekét a szabadkőműves összeköttetéseken keresztül bejuttatják egy városi egyetemre, mert a jó iskola fontos egy gyerek boldogságához. Összedugták hát a fejüket, és a minden szempontból törvényes megoldásra azt találták ki, hogy az új bevásárlóközpontra hivatkozva újraosztják a földeket a falu körül. Ha a parasztember nem a háza mellett, hanem a falu másik oldalán termeli a búzát, az annyival nehezebbé teszi a munkát, hogy egy idő után feladja - gondolták.

Viszont a polgármester lelkiismeret-furdalást érzett, és el akart menni a falu papjához, hogy megkérdezze, mit gondol erről. A két városi ember nem volt hajlandó elmenni egy paphoz, de elmagyarázták a polgármesternek, hogy a Római Katolikus Egyház istene is Jáhve, sőt a II. Vatikáni Zsinat és ennek nyomán a Római Katolikus Egyház a zsidó vallású embereket "idősebb testvéreinek" nevezi. Így ha egy rabbihoz mennének el, az ő véleményét mindenki elfogadná, a mai színes kultúrájú világban ez egy szép megoldás lenne erre a problémára. A polgármester nem látott ebben kivetnivalót, elmentek hát a rabbihoz. A rabbi szerint a Tóra a földosztásról nem ír semmit, így ha nem szombaton történik a földosztás, akkor szerinte Jáhve nem nehezményez semmit ebben a tervben.

Mikor a parasztember megtudta, hogy a falu másik oldalán kell szántson, teljesen elképedt. Azt megértette, hogy a bevásárlóközpont tulajdonosa intézte el a jó sorsát, és úgy döntött, hogy nem adja fel, hiszen a molnár és a pék sorsa is az ő búzájától függ. Mikor eljött a tavasz, naponta kijárt a falu másik oldalára dolgozni, sokszor vitte a fiát is magával. Lakott a falu végén néhány a kommunizmus alatt Felvidékről áttelepített cigány család, akik kifigyelték, hogy a parasztember és a fia mikor dolgoznak a földeken. Egy napon felkerekedtek, elmentek a parasztember házához. A parasztember feleségét hátulról leszúrták, az anyósát pedig megerőszakolták, aki a szégyenbe belehalt. Zsákmányt is szereztek: a házból elvitték a fiú biciklijét és mobiltelefonját.

Mikor a parasztember és a fia hazaértek, nagyon elkeseredtek. Ment a parasztember egyből a polgármesterhez, és elpanaszolt mindent. Azért kellett a családjának meghalni, hogy a bevásárlóközpont megépülhessen? A polgármester visszautasította a vádakat: ilyen az élet sajnos. Ő nemcsak hogy a törvényeknek megfelelő döntést hozott, de még egy rabbi véleményét is kikérte. Meglepődött ezen a parasztember! Rabbi?! Hát nincs ennek a falunak papja? A papnak biztos nem tetszett volna ez az egész. Rendben, mondja a polgármester, gyerünk a paphoz.

Elmentek hát a paphoz, és a parasztember elmesélte a történetet, és elmesélte azt is, hogy a polgármester egy rabbitól kért megerősítést. A pap meghallgatta őket, és elkezdett gondolkodni. Tudta ő, hogy Jézusnak nem tetszene ez az egész, de azt is tudta nagyon jól, hogy a II. Vatikáni Zsinatban tényleg azt mondták ki, amire a polgármester itt hivatkozik. Tudta azt is, hogy a saját főnöke, a katolikus érsek, zsidó származású lévén, nem szereti, ha katolikus papok rabbiknak mondanak ellent, és azt is tudja, hogy mekkora baj lenne abból, ha leantiszemitáznák. Érzékeny téma ez a zsidó dolog, Jáhve szerint kiválasztott nép, meg minden, és vegyük észre: az Ószövetség mégiscsak kétszer hosszabb legalább, mint az Újszövetség, így nyilván fontosabb is. Így aztán azt válaszolta, hogy a földosztást az Újszövetség se szabályozza.

A parasztember, immár mindenben csalódottan, azt mondja a polgármesternek, hogy ha már az életét így tönkretették, legalább a cigányokat, akik a családjával végeztek, azoknak szolgáltassanak igazságot. A polgármester kérdezi: tehát akkor konkrétan tudja, hogy kik voltak? Nem, mondja a parasztember, csak azt tudom, hogy a cigányok közül valakik. Ez rasszizmus, mondja a polgármester, és felszólítja a parasztembert, hogy ne beszéljen így. De hát a molnár mondta, hogy látott cigányokat a környéken. Rendben, kiket? - kérdezi a polgármester. Nem tudja, a cigányokat nem könnyű megkülönböztetni. Ez színtiszta rasszizmus, mondja a polgármester, hozzátéve, nem hajlandó ezt tovább hallgatni. De hát még az a tény, hogy a 35 éves feleségemet leszúrták, a 60 éves anyósomat viszont megerőszakolták, még ez se bizonyít semmit? - kérdi az ember. A polgármester ezt már nem viselte el, és rasszizmus miatt zárkába csukatta a parasztembert. Elégedetten vette tudomásul, hogy minden rendben, ez az ember egy rasszista, még jó, hogy átrakta a földjét a falu másik végébe.

A parasztember fia eközben teljes kétségbeesésben várta, hogy az apja hazajöjjön. Késő este aztán elment a polgármesterhez, aki elmondta neki, hogy az apját bezáratta, mert rasszista kijelentéseket hangoztatott, a roma kisebbség ellen uszított, és a kollektív bűnösség elvét akarta alkalmazni. A fiú annyira elkeseredett, hogy hazament, és beleugrott a kútba.

Az olvasó itt azt gondolhatja, hogy ez egy szomorú történet, pedig az üzlet is felépült, a papot se rúgta ki az érsek, és a polgármester gyereke is bekerült a városi egyetemre. De az igazi boldogság a feleségeket érte: a bankár szeretője, az üzletlánc igazgató élettársa és szeretője és a faluvégi cigányok feleségei is nagy figyelemmel kísérték az eurovíziós dalfesztivált, és mind a haladó eszméket megjelenítő Conchitának drukkoltak, aki nyert is! Ünnepeltek hát, mert bebizonyíttatott, hogy ez egy szabad világ, ahol mindenki értékes, és ez az új világrend immár bizonyítottan mindenkivel igazságos.

És ezek az emberek boldogan éltek, míg meg nem haltak.