Nagy az Isten állatkertje, és igen változatos. Van benne igazi és mű-vész is. Ez utóbbiról szólnak a felháborodást keltő hírek. Toepler Zoltán Álszent című opusa joggal borzolta fel az idegeinket. Mint már közismert, a szerzői-rendezői koncepció szerint egy pár hónapos kiscicát fojtanak bele egy kádnyi vízbe.

Tisztelt Rendező úr! Valamilyen elrugaszkodott világban él, hogy ilyen tettet felhasznál alkotásként. Ez egy gyilkosság, mégpedig ugyanolyan aljas, mint az is, ahogy szinte naponta ölnek meg védekezésre képtelen öregeket fiatal gonosztevők. A művészet szabadsága nem menti fel a következmények alól. Egy volt pártelnök gondolatmenete szerint (aki könyvet éget, az később embert is képes lesz), aki lélektelenül és feleslegesen öl, az egyéb gazságra is alkalmassá válik.

Önnek és a stábnak utána kellett volna nézni annak, hogy ez a cselekedet törvényesen végrehajtható-e! Elég lett volna, ha a hatályos 1998. évi XXVIII. törvényt az állatok védelméről és kíméletéről átnézik. Ebben szabályozva van, hogyan, mi módon lehet állatot eutanáziában részesíteni. És még egy rész a törvényből:
- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.

Ha beteg volt, akkor ezek szerint diagnosztizált problémával állt szemben. Miért nem inkább arra fektette a hangsúlyt, hogyan lehet meggyógyíttatni az állatot? A felépüléséről is lehetett volna valamilyen produkciót gyártani, sokkal nagyobb szimpátia övezné az alkotást.

Ez eset több gondolatot is felvet. Ki volt a cica tulajdonosa, gazdája? Miért nem viselkedett felelős gazda módjára? Amennyiben a kis házikedvenc ennyire beteg volt, miért nem bízta állatorvosra az eutanázia alkalmazását?

Ha ennyire érzékenyek azok, akik a kultúra és az esztétika mezsgyéjén mozognak, akkor ezekből nem kérek! Inkább nézegetek Klimt képeket, mert ő legalább együtt ÉLT a nem kis károkat okozó macskáival. Összetépték rajzait, vizeletükkel megjelölték azokat. Az agg mester azonban alárendelte saját művészetét az élet természetének. Magam is, mint e cikk szerzője, képzőművész vagyok. Vannak macskáim nekem is, de nem jutna eszembe ilyen aljasság.

A jogszabály kimondja:
1. § E törvény célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.

Továbbá: Az állat életének megengedett módon való kioltása: az állat életének a legkisebb szenvedés okozásával, valamint a faj adottságainak figyelembevételével történő szakszerű és gyors kioltása.

Ebből az valósult meg, hogy nyílt színen, kamerák kereszttüzében meggyilkolt egy védekezésre képtelen élőlényt. Bátor tett volt! És ebben a dologban nem csak a rendező a sáros, hanem mindaz, aki tudott a cselekedetről. Ott volt, adta az ötletet, előkészítette, díjazta. Ők bűnpártolást követtek el, elmulasztották a tudomásukra jutott bűncselekmény elkövetésének bejelentését.

Mindenestre mi is, mint annyi jóérzésű filmszerető ember, megtesszük a szükséges lépéseket, hogy élete filmje a kijelölt büntetésvégrehajtási intézet vizesblokkban tovább folytatódhasson.

Szűcs József