Tisztelt Szerkesztőség, Magyar Bajtársak!
Ismét csak jó szokásomhoz híven a Kuruc.infót olvasgattam, mikor felfigyeltem egy 19 éves lány levelére. A tartalma megihletett és úgy gondoltam, én is írok saját tapasztalataimról, gondolataimról. Nem csak azért, mert egykorú vagyok vele, hanem hogy megmutassam, nem vagyunk egyedül!
Egyetemre járok, lassan második éve, műszaki karra. Átéltem minden egyes intézkedést, amit ráerőszakoltak a felsőoktatásra. Kezdve 2012-ben a variálást a felvételi helyekről, a költségcsökkentéseken át, a mostani kritikus pénzhiányig. Általános a levertség és a fásult hangulat. Még úgy is, hogy se bölcsész, jogász, gazdász nem vagyok. Igen, mindenki tudja, hogy ők húzták a rövidebbet. Ráadásul ezek olyan fontos karok, amiknek a nemzet formálásában döntő szerep jut. Gondoljunk csak bele: a bölcsész karokon tanárokat, a jogász karokon ügyvédeket, közgazdász karokon pedig a nemzet gazdaságának működését ellenőrző/elemző szakembereket képeznek. Mindhárom karon a tanulási módszernek azonosak a jelszavai: Ülj le, magold be, fogadd el és kuss!
Szerencsére nálunk más a helyzet, de ez is csak azért van, mert az elbocsátásoknak "köszönhetően" tanárhiány alakult ki, ezért visszahívtak ún. óraadó tanárokat, akik már nyugdíjasok. Már egy jó ideje. Nem kapnak ezért fizetést, de nagyrészt a Horthy-rendszerben szocializálódtak, ezért gondolkodásra ösztönöznek minket, ez a tanítási módszerük. Azt akarják, hogy magunktól jöjjünk rá az ok-okozati tényezőkre. Nem tudom, hogy direkt, vagy csak mert fáradtak, de bevált.
Mindazonáltal ettől még nem jön el a megváltás, ha továbbra is droidképzés folyik. Ennek az oka egyszerű: az ún. "semleges oktatás". Hogyan várhatjuk el, hogy a diákok szeme felnyíljon, ha egyszerűen nincs meg hozzá az alap, amire építkezni lehet? Nem állnak ki magukért, se a nemzetért, nem követelik a jogaikat, mert egyszerűen nem tanították meg nekik, hogyan kell, hogyan lehet megtenni. Ha valaki mégis megteszi, azt kirekesztik, mert nem úgy gondolkodik, mint "mindenki más".
Nem más ez, mint a tökéletes biorobot-társadalom megalkotása! Mindenki legyen egyéniség, de az agyuk helyén keletkező szivacsgolyót ne használják. Éljenek a mának, legyen buli, pia, cicanaci. Na meg vasalt hajú fiúcskák.
Ezek után csoda, hogy van olyan, aki még tud gondolkozni! Még kevesebben vannak, akik mernek tenni! E dolgok főként arra a bizonyos három karra jellemzőek, amik az oktatásért, a törvénykezésért, és a gazdaságért felelősek.
Elcsépelt szöveg, de igaz: össze kell fogni azokat, akik hajlandók a cselekvésre, cselekvésre kell bírni azokat, akik képesek gondolkozni, és gondolkozásra kell bírni azokat, akik eddigi életüket droidként élték! Elismerem, nem vagyunk sokan, főleg a kicsapongó életmódot folytató diákság körében, akikben buzogna a tenni akarás. De épp elegen vagyunk, hogy elindítsunk egy folyamatot, ami egy mentőcsónak lehet a nemzet számára. Viszont van egy elég nagy probléma: nincs vezetőnk, nincs aki/akik mögé felsorakozhatnánk. Mert ugyan szép dolog a Magyar Tavasz, de nem igazán látom őket az egyetemeken, hogy reklámoznák magukat vagy gyűléseket szerveznének. Pedig nagyon kellene, mert egyedül semmire sem megyek. Egyikünk sem.
Páran megkérdezik tőlem: "Miért foglalkozol ezzel?" és "Nem tök mindegy?" Erre általában ez a válaszom: "Miért ne?" vagy "Mert nem akarom Londonban mosogatófiúként leélni az életemet, azért!"
Remélem, hamarosan változik a helyzet, és lesznek olyan fórumok, ahol eltervezhetjük a jövőt, közösségeket alapíthatunk nemzeti alapon, és megerősödhetünk gazdaságilag. Mert ugyan nagyon jó és helyes, hogy a politikában és az utcán is jelen vagyunk, de gazdasági háttér nélkül és önfenntartó, nemzeti hagyományokra épülő közösségek nélkül szinte lehetetlen rendbe hozni az országot. Hiszen mielőtt a nemzet testét gyógyítanánk meg, a lelkét kell rendbe rakni!
Egy 19 éves fiú,
aki akar egy szebb jövőt
Kapcsolódó: Van még visszaút ebből az elkorcsosodott világból? - Egy 19 éves leányzó gondolatai