Kedves Olvasótársaim!

A napokban sokunk otthonában megszólalt, vagy meg fog szólalni a kormány alkotmányozási politikáját fényezni hivatott telefonhívás, amelyben ingyenesen felajánlják számunkra az Alaptörvény szövegének ingyenes megküldését. Nálam ez a hívás igencsak kiverte a biztosítékot, mert éppen a saját bőrömön tapasztalhatom meg, hogy kormányunk miféle rafinált módszerekkel játssza ki a hatályos jogszabályokat is, fittyet hányva az alkotmányban garantált jogállamiságra, emberi jogokra, emberi méltóságra...

Arra gondoltam, háborgásomat megosztom Veletek is, nem öncélúan, hanem arra számítva, hogy Köztetek is lehetnek olyanok, akiknek írásommal segíteni tudok.

Bizonyára sokan hallottatok már arról, hogy a kormány kb. 1-1,5 évvel ezelőtt elhatározta, hogy az állami alkalmazásában lévő nyugdíjas dolgozóktól megszabadul, hogy ezzel is csökkentse az állam kiadásait. Ez a törekvés talán még érthető és elfogadható is lehetne ilyen válságos időszakban, ha az érvényes jogszabályokat betartva, az emberi méltóságot és döntési szabadságot nem sértve, minden diszkrimináció és ravaszkodás nélkül valósítanák meg kitűzött céljukat. Mindezt azonban egyáltalán nem így teszik, s közben önző politikai érdekből (gondoljunk a közelgő választásokra) mindent elkövetnek a társadalom szándékos félrevezetése és megosztása érdekében.

Már a nyugdíjas állami alkalmazotti szféra „leépítésének” indoklására kitalált magyarázatuk is ellentmondásos, félrevezető és egyben felháborító is:

– A kormány a társadalom fele azt kommunikálja, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben nem engedheti meg, hogy a nyugdíjas állami alkalmazottak úgymond két állami forrásból kapjanak „ellátást”. – A kormány ezzel azt a hamis, és az adott dolgozókra nézve sértő látszatot kelti az emberekben, hogy itt valamiféle „kiváltságról” van szó, amit az „igazságosság” nevében mindenképpen fel kell számolni, hiszen ebben a helyzetben mások elől veszik el a nyugdíjasok a munkahelyeket. Persze a kormány arról a tényről megfeledkezik, hogy a nyugdíjasokat az esetek nagy többségében azért alkalmazzák a vállalatok/intézmények, mert szükségük van a munkájukra, s ha ez az igényük megszűnik, akkor eddig is élhettek és éltek is a jogszerű elbocsátás lehetőségével.

– A kormány nem tartja képmutatónak és visszataszítónak a fenti indoklás hangoztatását, miközben a főleg saját politikai köreibe tartozóknál kegyesen megengedi, hogy továbbra is igen sokan 4-5 állami forrásból kapjanak hatalmas fizetéseket/juttatásokat, mit sem törődve azzal, hogy ők általában egyetlen munkakörüket sem látják el tisztességesen, ellentétben a most „elbocsátásra ítélt” tisztességesen dolgozó nyugdíjas állami alkalmazottakkal. (Magunk is meggyőződhetünk pl. a parlamenti képviselők tarthatatlan munkamoráljáról, ha a televízióban látjuk a szinte teljesen üres parlamenti sorokban véletlenül éppen jelenlévő, ki tudja mivel foglalkozó egy-két képviselőt.)

– A kormány szándékosan elhallgatta a társadalom elől azt a tényt, hogy az elbocsátásra kerülő nyugdíjasok helyére egyáltalán nem vehetnek fel új alkalmazottat az intézmények. – Mindez önmagában is bizonyítja a fentebb hangoztatott indoklás valótlanságát, s egyben rámutat a kormány tömegeket megtévesztő magatartására: valójában megint egy újabb megszorítást jelentő elbocsátásról, leépítésről van szó, amit a közelgő választások miatt félrevezető módon álcáznak a társadalom előtt, hogy elkerüljék a választók büntetését, rosszallását.

Ez a megszorító leépítés a társadalom több rétegét érinti, azonban most csak a nyugdíjas pedagógusok esetével foglalkozom, mivel ezt ismerem közelebbről.

A jogállamiságról papoló kormány mára szinte megszokottá vált rosszhiszeműsége a nyugdíjas pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésénél is tetten érhető, akárcsak korábban más társadalmi csoportok megszorításainál is oly sokszor tapasztalhattuk. Bár a kormány 1-1,5 éve elhatározta a leépítést, a tények alapján gyanítható, hogy szándékosan és tudatosan úgy intézte a dolgokat, hogy az elbocsátandó nyugdíjas közalkalmazottak az eljárás során ne éljenek, illetve ne élhessenek a vonatkozó jogszabályokban biztosított jogaikkal:

– „Elmulasztották” egyértelműen tájékoztatni a közalkalmazottakat, hogy mikor és milyen indoklással kívánják a közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntetni. Az elvárható pontos és kimerítő tájékoztatás helyett különböző nyilatkozattételekre szólították fel őket, így például, hogy szándékoznak-e a jövőben is tovább dolgozni stb. – Mindezzel egyrészt álcázták valódi szándékaikat, félrevezetve a jóhiszeműen viselkedő közalkalmazottakat, másrészt „elaltatták” őket abban, hogy saját maguk kezdeményezzék, számukra sokkal előnyösebb feltételek mellett a közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetését (pl. a felmentésük kérésével, vagy a közalkalmazotti jogviszonyukról való lemondással).

– A pontos és kimerítő munkáltatói (és szakszervezeti) tájékoztatás helyett mélyen hallgattak arról is, hogy a nyugdíjas közalkalmazottak maguk is kezdeményezhetik a jogviszony megszüntetését, többféle módon is:

Például, nyugdíjasok lévén, a Kjt. 30.§-ának (4) bekezdése szerint kérhetik a felmentésüket bármikor, s annak a munkáltató köteles eleget tenni, biztosítva számukra a jogszerűen járó több hónapos felmentési időt, mentesítve őket a munkavégzés alól ezen időszaknak legalább a felére. (Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az esetek nagy részében 30-40 évi közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről van szó, ami a Kjt. 33.§-a szerint 8 hónapos felmentési időket jelent!)

Ezen kívül (határozatlan idejű szerződés esetén) a közalkalmazott bármikor egyoldalú nyilatkozattétellel lemondhat a közalkalmazotti jogviszonyáról (Kjt. 28.§), s a munkáltató köteles azt megszüntetni, mégpedig 2 havi lemondási idővel, amelynek egy részére vagy annak egészére mentesítheti a közalkalmazottat a munkavégzés alól.

De természetesen meg is egyezhet a közalkalmazott a munkáltatójával a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének feltételeiben, s ez esetben a munkáltató jogszerűen „közös megegyezéses” indoklással szüntetheti meg a közalkalmazott jogviszonyát (Kjt. 25.§ (2) bek. „a” pontja). (Ha a közalkalmazott nem megy bele a „közös megegyezéses” felmentésbe, mert pl. a munkáltató nem kívánja biztosítani számára az általa kért feltételeket, akkor a munkáltató nem alkalmazhatja jogszerűen a „közös megegyezéses” jogviszony-megszüntetést, s ez esetben a közalkalmazott bíróságon támadhatja meg a jogellenes felmentést.)

– Annak ellenére, hogy a munkáltatókon keresztül a kormány maga is időben kezdeményezhette volna központilag a nyugdíjas közalkalmazottak jogviszonyának „felmentéssel" történő jogszerű megszüntetését (többségében 8 hónapos felmentési idővel), mégsem ezt tette.

– Erősen feltételezhetően azért, hogy ne kelljen az államnak ennyi pénzt kifizetnie a felmentett alkalmazottaknak, a turpisságáról elhíresült kormány egyrészt nem kezdeményezte a közalkalmazottak központi felmentését, miközben különböző nyilatkozatok bekérésével és mellébeszéléssel megelőzte a közalkalmazottak tömeges saját felmentési kezdeményezését, másrészt időközben módosította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. számú törvényt, amelyben 2013. július 1-től alkalmazásuk időtartamára egyszerűen megtiltotta a továbbra is közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó közalkalmazottak öregségi nyugdíjának folyósítását (102/I.§).

(Véleményem szerint önmagában az a tény, hogy a kormánynak módjában lett volna a meglévő jogszabályok alapján tisztességesen megszüntetni a közalkalmazottak jogviszonyát, mégsem ezt tette, hanem inkább jogszabályt módosított a nyugdíjfolyósítás jövőbeni szüneteltetésére, alátámasztja a tudatos rosszhiszeműséget a közalkalmazottak törvény biztosította jogainak ellehetetlenítésére.)

– Mindezek után nem kell különösen kormányellenesnek lennünk ahhoz, hogy megalapozottan gyanakodjunk a kormány rosszhiszeműségére, hiszen tudatosan állítottak elő egy olyan jogi helyzetet, amelyben az elaltatott és megtévesztett közalkalmazottak már nem élhetnek eredményesen a törvény (Kjt.) által számukra biztosított, feljebb említett jogaikkal. Most már hiába kezdeményezik maguk a közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetését, anyagilag mindenképpen károsodni fognak, hiszen a nyugdíjukat nem kaphatják meg 2013.07.01-től, mivel a közalkalmazotti jogviszonyuk addigra nem fog megszűnni, hiszen ez jogilag csak a felmentési illetve lemondási idő letelte után következik be.

– A mások jogainak lábbal tiprására oly hajlamos kormány most nyeregben érezheti magát, hiszen a vázolt helyzet tudatosan rosszhiszemű előállításával valósággal belekényszerítheti a nyugdíjas közalkalmazottakat a „közös megegyezéssel” történő közalkalmazotti jogviszony-megszüntetésbe, hiszen többségük nem szeretné még átmenetileg sem elveszíteni a nyugdíját, s gyakorlatilag minden fizetség nélkül dolgozni a kétharmados hatalmával sokszorosan visszaélő hatalomnak.

Remélem, írásommal segíteni tudtam valamit rászoruló Olvasótársaimnak, s egy konkrét eset részleteinek vázlatos feltárásával fel tudtam hívni sokak figyelmét arra a kétségtelen tényre, hogy a mára hamisnak bizonyult ígéretekkel hatalomra jutott kétharmados kormánytöbbség szinte naponta él vissza tudatosan a hatalmával, semmibe véve hol az egyik, hol a másik társadalmi csoport alapvető jogait és érdekeit. Mindenki tapasztalhatta az elmúlt évtizedek alatt, hogy a mindenkori hatalom hogyan ugrasztotta egymásnak az egyes társadalmi csoportokat, erősítve közöttük az amúgy is meglévő széthúzást, megakadályozva az összefogást, s ezáltal könnyebbé téve a magyar emberek gyalázatos kifosztását, megalázását. Tudomásul kell vennünk végre, hogy olyan országban élünk, ahol sem a hatalom, sem a pártok, sem pedig az érdekképviseleti szervezetek nem akarják tudni a kötelességüket. (Persze a Jobbikban még bízom, s remélem, hogy vezetői legalább ezután elgondolkoznak azon, hogyan segíthetnének ebben a helyzetben a jogaikban sértett, emberi méltóságukban megalázott embereken. Jöjjenek elő a szakjogászaik, s találják meg a módját a méltánytalan helyzet jogi orvoslásának, akár az Alkotmánybírósághoz, akár a Strassburgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulással.)

Mára oda jutottunk, hogy csak magunkra számíthatunk. Ezért mindenkit arra kérek, ne a pedagógusok és közalkalmazottak bírálatával legyen elfoglalva, hanem vegye végre észre, hogy ha kicsinyességünkben nem támogatjuk az éppen jogaiban, emberi méltóságában megsértett társadalmi csoportokat legalább az együttérzésünkkel, akkor szép sorjában valamennyiünket „leszalámiz” a mindenkori hatalom.

Egy jogaiban megsértett tanár