Az első rész: A neoliberális gazdaságtan cáfolata: az amerikai non-profit közmű-szolgáltatási modell
Az Egyesült Államok élen járt a villamos áram használatának bevezetésében, viszont a 20. század elején ennek ellenére bizonyos területeken lemaradt Nyugat-Európához képest. Ez leginkább az alacsony népsűrűségű területek villamosítása volt. Ez annak volt köszönhető, hogy a farmerek nem tudtak saját szolgáltatókat létrehozni, mivel nem rendelkeztek saját önkormányzatokkal, viszont a profitorientált szolgáltatók a farmokra csak négyszeres áron vezették be az áramot, kihasználva a farmerek (és a hegyvidéki lakosság) kiszolgáltatottságát.
Ez a helyzet oda vezetett, hogy 1934-ben az USA-ban a farmoknak csak 11%-a rendelkezett villamosítással, addig ugyanekkor Németországban és Franciaországban a farmok 90%-ára már be volt kötve az áram. A helyzet annyira szemet szúrt az amerikai kormánynak, az 1934-ben megalkották a Vidéki Villamosítási Törvényt (Rural Electrification Act), aminek keretében állami koordinációval létrehozták azokat a szolgáltatókat, amik az angol kifejezésben vidéki (rural) területeken szállítják az áramot. A rural kifejezés ott tipikusan arra a vidékre vonatkozik, amikor 1-2 kilométerenként van egy farm, vagy pedig 10 kilométerenként van egy favágó-, bányász-, halászfalu, tehát tipikusan azon vidékeket jelenti, amilyen alacsony népsűrűségű területeket nehéz találni nálunk. Ezen vidékek lakóinak nem volt fölösleges energiájuk és saját önkormányzatuk ahhoz, hogy létrehozzák saját szolgáltatóikat, a profitorientált szolgáltatók viszont ezt erősen kihasználták, így az államnak kellett közbeavatkoznia.
Így tehát létrejöttek az amerikai közmű-szolgáltatási rendszer legújabb típusú szolgáltatói, a rural-cooperative (vidéki-kooperatív) szolgáltatók. Ezekre az jellemző, hogy a mind a profitorientált (investor-owned), mind a közhasznú (public) szolgáltatóktól jelentős mértékben különböznek, mivel a másik két kategória tulajdonosai befektetők vagy államok/önkormányzatok, ezzel szemben a rural-cooperative-ok tulajdonosai az általuk ellátott lakosság.
Videó a vidéki szolgáltatókról:
Térkép a vidéki szolgáltatókról:
A vidéki-kooperatív áramszolgáltatók kiterjedése
Így a vidéki lakosság kormányzati segítséggel jól beintett a poritorientált szolgáltatóknak, és azóta olcsóbban kapják az áramot, mint a városiak. Pedig volt nagy ajvékolás a törvény ellen, hogy az mekkora beavatkozás az üzleti életbe. Jelenleg 40 millió ember kapja ilyen típusú szolgáltatókon keresztül az áramot.
A törvényt azóta kibővítették más területekre is, és külön ügynökség foglalkozik azzal, hogy a vidéki lakosság is azonos áron jusson a lehető legtöbb szolgáltatáshoz, mint a városiak, ez a Rural Utilities Service. Az elektromosság mellett a telefont, az internetet és a víz- és csatornaszolgáltatásokat is bevezetik a civilizációtól távol élőknek.
Az USA-ban külön szervezet van arra, hogy a vidéki lakossághoz is eljusson a lehető legtöbb szolgáltatás
A legérdekesebb az, hogy ezek a szolgáltatók a profitorientált szolgáltatókhoz képest mennyire alacsony áron tudják az elosztóhálózatot üzemeltetni. Míg a profitorientált cégek egy mérföld vezeték után éves szinten 75 ezer 500 dollár bevételre tesznek szert, addig a kooperatívok a vezetékrendszer fenntartását vezeték mérföldre vetítve évente 15 ezer dollárból kihozzák. Ugyanis a kooperatívok a lakosságnak ugyan csak a 11%-át szolgálják ki, és a villamosenergia-piac bevételeiből is így részesülnek, viszont ehhez a hálózat 43%-át működtetik , így egy átlagos lakosra átlagosan 4,5-szer hosszabb hálózatot üzemeltetnek, mint a profitorientált cégek. Ennek a rezsicsökkentési vitában lehet szerepe.
Egy mérföld hálózatra jutó lakosság a különböző szolgáltató típusoknál
További tények: http://www.nreca.coop/members/Co-opFacts/Documents/AnnualMeetingFactSheet.pdf
(Olvasónktól)