Múltkori levelemet azért írtam meg, mert teljesen reménytelennek éreztem a párbeszédet a Mercedes gyár vezetőivel, elsősorban Frank Kleinnel.

Nos, ez azóta egy cseppet sem változott, sőt mondhatni fokozódott is.

Bentről, a gyárból nem egészen így látszik

Olyanok a Mercedes Mo. Kft. vezetői, mint akik teljesen elvesztették a realitásérzéküket. Mint akik végképp és reménytelenül meghülyültek.

Valóságos hajtóvadászatot folytatnak e sorok írói ellen. A nyomorult fél életüket odaadnák, ha tudnák, ki is vagyok valójában. Eközben viszont az a baj, hogy meggyanúsítanak mindenkit, akinek esetleg semmi köze a levélhez. Paranoiások lettek, már a saját környezetükben is keresik a szivárogtatót.

Segítek nektek, Uraim. Bár a levelet egy kéz írta, sok, nagyon sok helyről kapta az adatokat, amelyeket Ti oly borzadva láttatok a Kuruc.infón. Azért láttátok borzadva, mert - talán egy-két apróbb kivételtől eltekintve - a tényeket tartalmazza. Az igazságot a Ti hazugságaitokról és jellemtelenségeitekről. Ahogyan az emberekhez viszonyultok. A magyar dolgozóitokhoz.

E sorok íróját esetleg meg lehet találni - bár nem lesz könnyű -, de a többi embert, aki szintén a mi oldalunkon van, nem. Mindig lesz valaki - esetleg gyáron kívül is - aki beszámol majd a dolgaitokról.

Pár szóval reagálnék a hozzászólásokra. Volt olyan, aki a szépirodalmi fogásokat hiányolta múltkori levelemből. Érzem/éreztem én is, hogy nem egyenletes a szöveg, volt olyan, amikor előresiettem, vagy éppen ismételtem. Ennek oka a következő: a kész írás után még számolatlanul kaptam a panaszokat, amelyeket mindenképpen bele szerettem volna építeni a szövegbe. Talán ezért is lett terjengősebb, mint szerettem volna.

Mások felvetették, hogy le kéne fordítani németre, és úgy is terjeszteni. Örömmel közlöm, hogy már a megjelenés napján - csütörtökön - elkészült a német fordítás Klein úréknak, akik szent borzadállyal fogadták. Terjesztve lesz Németországban is, az ottani Mercedes-dolgozók közt is. Akik teljesen együtt éreztek velünk, amikor beszámoltunk nekik az itteni helyzetről.

Volt egy-két olyan hozzászóló, aki hazugsággal vádolt.

Az igazat írtam, legjobb tudásom szerint. Példa erre a számtalan megosztás a közösségi oldalakon, illetve a rengeteg letöltés. A gyár dolgozói tudták, amit tudtak. Bár, meg kell jegyezzem, hogy jó pár embert felelősségre vontak amiatt, mert megosztotta a levelet.

Annak örülök, hogy sokan olvasták, annak meg különösen, hogy a többi multi jellemtelenségeiről is érkeznek az írások. Mindenkit bátorítani tudok ez irányban. Írják csak le azokat a dolgokat, amikkel kínozzák ezek a piócák a dolgozókat! Legyen nyoma mindennek, hogy alkalmasint a felelősségre vonás se maradhasson el!

Viszont igaztalanul ne vádoljunk senkit. Én a magam sérelmeit bele sem vettem a levélbe. Csak olyat, ami több embert is érint. Klein úr például elég messzire merészkedett a hamis vádakkal. Ahelyett, hogy azon dolgozna, a munkásai életét hogyan tehetné jobbá. Mert általános a vélemény, hogy ha tisztességes bért kapnának az emberek, nem nyomorognának - és itt nem a nyugat-európai bérekre gondolok - akkor lényegesen jobb minőségű lenne a kész produktum is, és egyáltalán. Az elégedett munkás minden téren produktívabb, mint a nyomorgó. Gondoljanak csak a 40 -50%-os eredményességi mutatókra, amik szerintem nem túl acélosak. Az olvasónak: a 40-50% azt jelenti, hogy az elkészült autók több mint fele megy utómunkára, mert mindenféle baja akad.

Amennyiben viszont a hajtóvadászat folytatódik - nem ellenem, én teszek rá, hanem - ártatlan emberek ellen, mindenféle bizonyíték nélkül, akkor közzéteszem Frank Klein úrék elérhetőségét, személyes gratuláció lehetősége végett.

Ha érdemi mondanivalóm lesz a Mercedes gyárra vonatkozólag, akkor jelentkezem ismét.