Nagyon „divatossá” vált mostanában hetykén, magabiztos oktondi büszkeséggel szépen, hangosan, érthetően azt köszönni, hogy Szép reggelt!, Szép napot, Szép estét! Tudjuk, hogy az „Olyan laza vagyok, hogy majdnem szétesek, Have a nice day!” ennek az okozója és fő bűnöse, de azért hadd taglaljuk egy kissé!
Attól, hogy szép napot kívánnak valakinek, még játszi könnyedséggel lehet sivár, lehangoló, magyarán rossz napja, még akkor is, ha süt a nap, csivitelnek a madarak, és áthatóan kék az égbolt. Ezzel szemben a mi hagyományos, magyar köszönésünk azt üzeni: JÓ napot, hogy ne legyen rossz ez a nap, hogy Isten óvjon, és hogy az emberfia érezze jól magát.
Idézze fel mindenki saját gyermekkorát, amikor elsajátította az olyan gyönyörű hangzású magyar köszönésformákat, mint Jó reggelt!, Jó napot!, Jó estét!, de ugyanakkor sorolhatnám a latin eredetű, de meghonosodott szervusz, vagy a nők körében kedveltebb pá köszönést is, mint ahogyan elköszönésnél a Viszontlátásra!, nem is beszélve az Adjon Isten!, Isten Áldja!, Isten Önnel! nagyon tiszta és hiteles magyar köszönési formákról!
És még mielőtt bárki azt köszöni, hogy Szép napot!, gondolkodjon el, hogy Isten is a jót akarja nekünk. A szép mögött nagyon sokszor ott állhat a gonosz, de a jó mindig legyőzi a rosszat.
Isten áldjon minden igaz magyar embert!
Kovács Sándor