Úgy gondoltam, leírom nektek ezt a levelet, hogy lássátok, mi is folyik Délvidéken.

Nem csak az anyaországban élőknek van része diszkriminációban magyar származásuk miatt. Szombat éjjel én és egy barátom úgy döntöttünk, kinézünk a városba, de most nem szórakozás céljából, hanem elmenni egy gyorsétterembe, majd sétálni egyet a Tisza-parton, nyugodt körülmények közt.

Miután ettünk, jókedvűen meg is indultunk sétálni. Az utcán kevés ember volt, mindenki valamelyik szórakozóhelyen töltötte idejét, és onnan nem nagyon mozdultak ki a hideg miatt. Az egyik utcasarkon összetalálkoztunk egy 5-6 főből álló "fiatal" csoporttal. Nagyon megnéztek bennünket. Emlékszem, az egyik köpött is büszkén, mikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk. Mi kikerültük őket és mentünk tovább. Egy perc múlva észrevettük, hogy követni kezdtek minket, de a létszámuk körülbelül 12-15 főre nőtt. Abban reménykedtünk, hogy talán mégsem minket követnek, csak épp arra járnak. Lefordultunk egy sarkon, amely egy parkhoz vezet. Ilyenkor arra egy lélek sem jár. Hát nekünk igazából nem sok választásunk volt, hisz forgalmas utca ebben az időben nem volt sehol. Ők is lefordultak a sarkon és gyors léptekkel jöttek utánunk. Tudtuk, ez nem játék. A közelben volt egy sarki épület. Megbeszéltük, hogy ott lefordulunk, majd futásnak eredünk. A barátom a lába és az egészségi állapota miatt nem bírt sokat szaladni. El kellett rejtőzködnünk. A "fiatal" csoport is szintén befordult a sarkon, de nem láttak bennünket. Azt hitték, hogy bementünk a parkba, majd nagy óbégatásba kezdtek és 10 perc ácsorgás után elhagyták a helyet. Onnantól mi is előjöttünk és a velük ellenkező irányba, gyors léptekkel továbbáltunk. A központ felé vettük az irányt és végül épségben haza is értünk.

Biztosak vagyunk benne, hogy ha a sarok után nem kezdtünk volna el futni, majd nem rejtőzködünk el gyorsan, akkor a csoport utolér bennünket és nagyon meg lettünk volna verve, ok nélkül. A becsület mára már teljesen eltűnt szinte mindenkiből. Már nem divat egyenlő esélyekkel verekedni, hanem az az erősebb, akinek több ember van a háta mögött.

Sajnos nekünk, vajdaságiaknak sem könnyű. Enni nem mehetünk be a városba ketten, mert vagy a "fiataloktól", vagy a többségi nemzettől kell félnünk, mikor kapnak el bennünket az utcán, csupán azért, mert magyarok vagyunk.

(Délvidéki olvasónktól)