Keszthelyen ítéletidő van, kurvára csúsznak az utak. "Haváriahelyzetről", lassan kijárási tilalomról beszél a média. Tényleg kemény a stájsz itt Nyugat-Dunántúlon, de azért emlékszem ennél ezerszer keményebb télre, 1986-ból. Olvasóim egy része még csak pajzán gondolat sem volt apuci fejében, ezért elmondanám, méteres hó esett, mínusz 20 fokban fagytak be a MÁV vonalain a váltók.

Nővérem Budapest és Keszthely között valahol félúton rekedt egy vonaton, én meg Egon barátommal gyalog vágtam neki a Balatonszentgyörgy-Keszthely etapnak. Szó szerint pöcsig érő hóban, 6 nagyfröccs után. Istenem, milyen legendás volt a szentgyörgyi restiben az Othello-fröccs! Az első arra járó jármű egy Kraz teherautó volt, ami Sármellékre vitt szovjet katonatiszteket (szerintem üzbégek lehettek, vagy kirgizek). Fel is vettek és elvittek a Zala-hídig. Onnan kb. 6-700 méter a fenékpusztai kocsma, szerencsénkre nyitva volt és volt is házi pálesz.

A spanyol kézilabda-válogatott jobb mint a magyar. De! Három olyan momentum volt, amikor 3 góllal elmehettünk volna, ebből rögtön az elsőnél kiállították a védekező bal kettőnket a kilencesen kívül elkövetett ártatlan szabálytalanságért, míg a másik oldalon három hispán fojtogatta Nagy Lacit következmények nélkül. Két esetben belemenést fújtak ellenünk. Négy, azaz 4 darab belül védekezést nem fújtak meg a javunkra. Nem mondom, hogy nagyon ellenünk fújtak. Csak kicsit, csak amennyire épp szükséges. Olyan ideges voltam, fröccsöt kellett innom. A kocsmában 1986 telén pusztán azért lecsukták volna a kocsmárost, mert házi pálinkát árul. Ugyan mindenki tudta, hogy szinte minden kricsmiben van maszek kerkó az egész országban, mégsem csuktak le senkit. Meg sem nagyon bírságolták őket. Mi több, a párttitkár is be-betért egy "fédecire". A rohadt mocskos kommunisták. Bezzeg a demokraták! Ők csak félmillióra b@szták meg egy cimboránkat 3, azaz három deci, egyértelműen saját fogyasztásra gyártott pálesz miatt tavaly. Miközben ugye elvileg szabad bizonyos keretek között. Amúgy talán ez az egyetlen dolog amit megtartottak az ígéretekből a mandarin színű skacok. Ezt is hellyel-közzel. Mindig mondom, ezekhez a rendszerváltókhoz képest a Kádárék makulátlan úriemberek voltak, pedig a kommunistáknak is bitófán lett volna a helyük. A Bayer is írt egy cikket. Nem volt azzal semmi gond. Az összes "másik fajta demokrata" utcára vonult táblákkal a nyakukban, hogy ők is cigányok. Nos, ha ez így van, akkor vissza lehet menni oda, ahonnan jöttek. Főleg annak a kisfiúnak, annak a beszédhibás hórihorgas, Pinokkió-szerű fickónak, aki anno azt mondta: el lehet menni! Hát, kispajtás, most neked kellene szedni a sátorfát, de igen gyorsan! Ja, előtte a svájci bankszámlához tartozó source code-okat leszel szíves átadni, különben törik a gerinced.

A kézimeccs vége előtt a védekező bal együnk olyan szabálytalanságot követett el, amiért 3 évre kellene eltiltani, de meg sem fújták a "referík". Nyolcgólos spanyol előnynél mindezt. Kvázi segítve minket. Annyira köszönjük, így senki nem köpködhet a bíráskodásra. Persze mondhatjuk, rendező ország ellen mindenki óvatosan fúj. Ne fújjon óvatosan! Fújjon korrekt módon! Az augusztusi barátságos focimeccsen nem Magyarország volt a rendező. Tudom, hogy nehéz. Ahogy ennek a Csányi srácnak is nehéz. A Gyáva Sanyinak. Aki szurkolókon hajtaná be a saját beszariságát. A világ számos sporteseményén nyilvánítanak véleményt a drukkerek. Azt hiszem, a Lazio nyert legutóbb pert. A "karlendítés" miatt kekeckedett velük, meg a Free Palestine miatt. A moldáv-magyar meccs után nem vizsgálódott a FIFA. Aztán ott, '86-ban, a fenékpusztai kocsmában összehaverkodtunk egy vadásszal, aki takony részegen behozott minket a fenéki ÁFOR-kútig egy rozzant Lada Nivával. Akkor még nem voltak shopok a kutakon, de voltak jóérzésű emberek a kutasok között. Kaptunk egy-egy "févottkát", oszt bégyalogoltunk Keszthelyre. Szóval ezek a "másik fajta demokraták" csillagokat aggatnak magukra meg táblákat. Meg ilyen nagypolgári kalapokban vonulnak ki a Kossuth térre. A károlyi szobor mellé. Az nem zavarja őket. Nem lehetne végre már őket aggatni? Vagy nemes egyszerűséggel úgy tenni, mint a kanadai kormány? Tessék szépen haza menni! Annyi különbséggel, hogy ezeknek a repjegyét sem fizetném.

1980-ban Békéscsabán laktam. Télen is. A híradások nem voltak tele rovázással a hó miatt. Akkor láttam életemben először PSZH-t (GY.K. páncélozott szállító harcjármű) az akkori Tanácsköztársaság útján. Ma Andrássy út. Édesapa mondta is, Magyarbánhegyesen '56-ban járt utoljára páncélos az utcán. Szóval akkor kenyeret szállítottak a Csaba környéki településekre. Volt pár község, ahova helikopáterral szállítottak élelmet. Viszont nem vonult ki a CNN és a NATO. Úgyhogy szépen elővettem a Gore-Tex bakancsomat, felöltöztem jó melegen, fogtam egy seprűt és lesepertem az öreg Pajero-t. Hálás jószág, nagyon szeretem. Megérdemli. Elugrottam kenyérért az Anker-be, csináltam egy adag forralt bort csípős paprikával. Narancsot is tettem bele meg mézet. A kanadai srácok meg Miskolcon hirdetnek. Természetesen kurvára ki van akadva a fajtamentő oldal. Na nem az állatvédőkre gondolok, a kutyák-macskák jó fejek. Ha csak pusztán gazdaságilag nézzük, olcsóbb Borsodban hirdetni, mint repjegyeket fizetni.

Az 56-osok terére szervezi a szurkolókat az MLSZ. Messzebb nem lehet? Végül is ott a Stadionkert, nem sokan férnek el. Úgy félmilliónyian. Ennyi embernek azért már van hangja. Az "odabasz kategória". Az már csúnyán behallatszik az arénába is. Nem beszélve arról, mit jelentene a magyar fiúknak látni, hallani, itt van félmillió magyar. VAN MÉG FÉLMILLIÓ MAGYAR! Milyen érzés lenne így pályára lépniük? Nem. Ettől meg kell fosztani őket is és a szurkolókat is. Nem jó az nekik, ha húsz év múlva egy olyan állat mint én leírja az utókornak, ugyan a FIFA elrendelte a vesztegzárat, mégis kimentünk marha sokan. És megb@sztuk az oláhokat. Bernig és Bukarestig szólt a hang: HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Rács Balázs Gergely