Amikor az „eltérő kultúrájú nem hiába születettek” újra és újra és újra lopnak, rabolnak, erőszakoskodnak, gyilkolnak egy faluban vagy városkában, a tehetetlen vagy korrupt hatóságok pedig semmit sem tesznek, vagy nem is akarnak tenni, akkor a tisztességes emberek, sűrű kéztördelés és sopánkodás közepette, mindig felteszik ugyanazt a kérdést: „Mégis mit lehet tenni?”.
Nekik szól ez a valós történet.
A Ken McElroy-ügy
Skidmore az Amerikai Egyesült Államok Missouri tagállamában található. 1981-ben a településen 450 ember élt.
Azt hihetnénk, hogy egy békés, csendes kisvárosról volt szó. Pedig nem volt az.
Ennek az oka Ken McElroy volt.
Ken Rex McElroy a Missouri-beli Nodaway megyében, egy Skidmore-hoz közeli farmon lakott. Fiatalkorában hamar kihullott az iskolából, és gyorsan hírnévre - vagy inkább hírhedtségre - tett szert mint mosómedve-vadász, marhatolvaj, kisstílű tolvaj és nőcsábász. Az azt követő két évtizeden keresztül McElroy-t tucatnyi bűncselekménnyel gyanúsították vagy vádolták meg: halált okozó testi sértés kísérlete, nemi erőszak; gyújtogatás; búza-, benzin-, alkohol- és marhalopás; régiséglopás. Mind a huszonegy alkalommal elkerülte, hogy lecsukják.
Mindez azért történhetett, mert az ellene tanúskodni akaró sértetteket, tanúkat, rendvédelmi szervek tagjait (!), illetve családtagjaikat halálosan megfenyegette. Az emberek nem mertek tanúskodni, mert látták, hogy mi történt a korábbi tanúkkal: csűrjeik leégtek; csörgőkígyót találtak a postaládájukban; fenyegető telefonhívásokat kaptak; lőfegyvert szegeztek rájuk. Gyakran hazáig követte a leendő tanút, leparkolt a háza előtt, majd órákon keresztül csak nézte a házat, mielőtt elhajtott onnan.
McElroy legalább féltucat nőnek több mint egy tucatnyi gyermeket nemzett. Általában szegény és tanulatlan családok még kiskorú lánygyerekeit teperte le. Ha a szülők ellenkeztek, megfenyegette őket, vagy felgyújtotta a házukat. Utolsó feleségével, Trena McClouddal akkor kezdett „találkozgatni”, amikor az még csak 12 éves és nyolcadikos volt. Amikor Trena 14 évesen teherbe esett tőle, kimaradt a kilencedik osztályból, és összeköltözött McElroy-jal, valamint egy McElroy-jal élő másik nővel, Alice Wooddal. Tizenhat nappal a szülés után, Trena és Alice elmenekültek Trena anyja és mostohaapja házába. Bírósági feljegyzések szerint McElroy felkutatta, megverte, majd visszahozta őket. Azután visszament Trena szüleinek házához, amikor a szülők nem voltak otthon, és agyonlőtte a család kutyáját, valamint felgyújtotta a házat.
1973 júniusában McElroy-t gyújtogatással, testi sértéssel és kötelezően üldözendő nemi erőszakkal (statutory rape) vádolták meg Trena terhessége alapján, hiszen a lány még gyermekkorú volt, amikor nemi életet élt vele. McElroy-t letartoztatták, majd 2 500 dolláros (2012-es árfolyamon kb. 13 000 dolláros) óvadék ellenében kiengedték. Trena babáját egy maryville-i családnál, nevelőszülőknél helyezték el. McElroy a nevelőcsalád háza előtt kezdett üldögélni, és azt mondta nekik, hogy „lányt lányra fog cserélni”, azaz el fogja rabolni a nevelőszülők biológiai gyermekét, és magánál fogja tartani, amíg vissza nem kapja a sajátját. Közölte, hogy tudja, hogy a nevelőszülők biológia gyerekei hol laknak, illetve milyen busszal járnak iskolába.
A pernek 1974-ben kellett volna lezajlania, azonban McElroy rövid úton elvált aktuális feleségétől, Sharontól, és elvette Trenát úgy, hogy megfenyegette Trena anyját: ha nem járul hozzá a házassághoz, felgyújtja új házát. Trena feleségként közvetlen hozzátartozónak számított, nem tanúskodhatott McElroy ellen, így a kötelezően üldözendő nemi erőszak vádját ejtették. A többi tanú sem akart ellene az egyéb ügyek miatt tanúskodni, így azokat a vádpontokat is ejtették.
1976. július 27-én Romain Henry, egy skidmore-i farmer azt mondta, hogy McElroy kétszer meglőtte sörétes puskával, miután Henry kérdőre vonta, hogy miért lövöldöz a Henry tulajdonában lévő birtokon. McElroy-t halált okozó testi sértés kísérletével vádolták meg. McElroy tagadta, hogy ott lett volna. Miközben az ügy vontatottan haladt, Henry elmondta, hogy McElroy legalább százszor (!) leparkolt a háza előtt. A tárgyaláson McElroy két régi, mosómedve-vadászattal foglalkozó ismerőse tanúskodott, hogy a lövöldözés napján McElroy velük volt, nem pedig a Henry-birtokon. Henry kénytelen volt - Richard „Gene” McFadin, McElroy ügyvédje keresztkérdései alatt - elismerni, hogy harminc évvel korábban vétkesnek találták valamilyen apró-cseprő kihágásban. Ezzel sikerült megingatnia Henry szavahihetőségét. McElroy-t végül felmentették.
1980-ban McElroy egyik gyereke vitába keveredett Evelyn Sumy bolti alkalmazottal, aki a hetvenéves Ernest „Bo” Bowenkamp és felesége, Lois vegyeskereskedésben dolgozott, mert állítólag az ifjabbik McElroy-gyerek megpróbált édességet lopni. Nem sokkal később McElroy berontott a boltba, és követelte, hogy kérjenek bocsánatot tőle és családjától. Amikor közölték vele, hogy sem ő, sem a családja nem szívesen látott a boltban, távozott, azonban ettől kezdve elkezdte a Bowenkamp-család zaklató követését (stalking). Az egyik nap aztán sörétes puskával a kezében bement a bolt hátsó részébe, és megfenyegette Bo Bowenkampet. A vita során McElroy nyakon lőtte Bowenkampet. Bowenkamp túlélte, McElroy-t pedig letartóztatták és megvádolták, majd elítélték, de csak testi sértésért, azonban az ítélet ellen fellebbezett, és elintézte, hogy óvadék ellenében szabadon engedjék. Miután szabadon engedték, McElroy M1 Garand puskájával bement a D&G Tavern nevű helyi kocsmába, ahol részletesen ecsetelte, hogy mit fog tenni Bowenkamppel. Ez a jelenet számos vendéget arra ösztönzött, hogy utánanézzen annak, hogy mit is lehet tenni annak érdekében, hogy McElroy-t végre megállítsák. A megyei seriff, Dan Estes azt javasolta, hogy az emberek alakítsanak polgárőrséget (Neighborhood Watch).
1981. július 10-én McElroy-nak fellebbezési meghallgatáson kellett volna megjelennie, hiszen fent leírt magatartásával megszegte az óvadékkal kapcsolatos szabályokat. A meghallgatást azonban elcsúsztatták. Ennek hatására a városlakók a település központjában lévő épületben, a Legion Hall-ban gyűltek össze, hogy Estes seriffel megbeszéljék, hogyan védhetik meg magukat. Amikor farmján lévő McElroy meghallotta, hogy milyen gyűlés folyik a városban, Trenával autóba ült, és bement a városba, egyenesen a D&G Tavernbe. Miközben a kocsmában iszogatott, a hír eljutott a Legion Hall-ban összegyűlt emberekhez: McElroy megint a városban van. Estes seriff azt mondta az egybegyűlteknek, hogy közvetlenül ne nézzenek szembe McElroy-jal, hanem inkább a polgárőr-program létrehozásán gondolkozzanak. Ezután beszállt kocsijába, és kihajtott a városból, hogy visszatérjen a huszonegy kilométerre lévő, maryville-i irodájába.
Az emberek két évtizede tűrték McElroy gazságait; két évtizede várták, hogy a tesze-tosza hatóságok tegyenek valamit. És most újra cserbenhagyták őket.
Betelt a pohár.
A gyűlés résztvevői úgy döntöttek, hogy nagyszámban átmennek a kocsmába, ami így lassan megtelt. Az újonnan érkezők közül néhányan rendeltek ugyan sört vagy üdítőt, de a legtöbben csak álltak és szótlanul néztek.
Miután McElroy felhajtotta itókáját, vett egy hatos csomag sört, és Trenával kisétált a kocsmából.
Az emberek követték.
McElroy beült a kocsi vezetőülésébe, Trena pedig az utasülésbe. Úgy tűnt, hogy McElroy-t mulattatja az összegyűlt, dühös emberek látványa. Vigyorgott, majd cigarettára akart gyújtani, mert kételkedett abban, hogy azoknak az embereknek, akik eddig rettegtek tőle, most lenne merszük, hogy szembeszálljanak vele.
Ekkor két lövés dördült balról, négy hátulról, és még néhány ismeretlen irányból.
Az álldogálók közül néhányan a földre vetődtek. Néhányan elfutottak.
Egy lövedék McElroy nyakán ment be, és az állkapcsán jött ki. Egy másik szétzúzta a koponyáját.
A „falu rossza” halott volt.
Az esetet összesen 46 lehetséges tanú látta, köztük Trena, aki a kocsiban volt. Azonban egyes-egyedül a nő állította, hogy azonosítani tudja a lövéseket leadó embert vagy embereket. Mindenki más azt vallotta, hogy nem tudja megnevezni a támadót, illetve nem látta, hogy ki adta le a halálos lövéseket.
A helyi ügyész az ügyet a helyi nagy esküdtszék elé vitte (A „Grand Jury”, azaz nagy esküdtszék dönt arról, hogy van-e elég bizonyíték vádemelésre). Mivel csak Trena vallomása áll rendelkezésre, a többi ember pedig azt vallotta, hogy nem látott semmit és nem tud semmit, nem indult eljárás. Az állami nagy esküdtszék előtt az ügy ugyanerre az eredményre jutott. 1981 őszén Kansas City szövetségi ügyésze a szövetségi nagy esküdtszék elé tárta az ügyet - az eredmény ugyanaz maradt. A kerületi ügyész végül úgy döntött, hogy nincs megingathatatlan bizonyíték a kezében, amivel sikeresen vádat tudna emelni.
Mivel felmerült a bűnszövetségben elkövetett gyilkosság (conspiracy to murder) lehetősége, a szövetségiek, azaz az FBI is nyomozásba kezdett. FBI-ügynökök lepték el a vidéket, és kilenc hónapon keresztül kérdezték ki a tanúkat. Az eredmény ugyanaz volt: senki nem látott semmit, nem tudott semmit, így vádemelésre nem került sor.
Mindez 1981-ben történt. Most 2013-at írunk.
Az ügy továbbra is megoldatlan - a tettes(ek) ismeretlen(ek).
(Hidra)
(A szerző olvasónk.)